Hadley Cobb

| Hadley Jonathan Cobb | 17 | Josh Hutcherson | Bosszúállók |

Don't rain on my parade!

adatok

Név: Hugh "Hadley" Jonathan Cobb - de sokszor csak "Kölyök"-nek hívnak
Szül. hely és idő: USA, New York - 1994. 12. 26
Csoport: Bosszúállók
Különleges képesség(ek): "Pszichikai csapás" - képes vagyok eszméletvesztést, kómát, vagy akár halált okozni tudatomnak erejével. Valamint... nem tudom mennyire különleges, de elég gyorsan tanulok. Bár ha azt nézzük, hogy csak egy kockefejű tizenéves vagyok New Yorkból... Ez elég varázslatos, muhaha.
P.b.: Josh Hutcherson

Jellemzés

Külső jellemvonások: Semmi extra. A hajam barna, a szemem is, kivéve, amikor bepöccenek, és belilul az íriszem. Ezt még senki nem magyarázta meg nekem, hogy miért van, de egy ideje már nem is érdekel. Az arcom szögletes, és valljuk be, nem nőttem túl nagyra, a 170-et is alulról súrolom. A testfelépítésem azonban szerencsésebb, a vállam széles, a hasfalam kemény, és nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy jó állapotban legyen az izomzatom. Kicsi a bors, de erős!


Belső jellemvonások: Stayin alive, stayin alive, oh-oh-oh-ooooh Stayin aliveeeeeee- üvöltözöm kappanhangon, miközben kilépek a zuhanyzóból, és még fogmosás közben sem hagyom abba. Vetek egy pillantást a tükörbe, és elégedetten közbeszúrom, hogy "I'm sexy and I know it". Még az erkélyen is megtáncoltatom félmeztelen testyem, hogy fogkefével a számban megnézzem az utcán a felhozatalt, és lerikkanthassam fogkrémtől csöpögő szájjal, hogy "Big girls, you are beautiful!"
Ja amúgy, képzeljétek, van jogsim! De ahhoz sajnos nem jár autó, így természetesen gyalog indulok el a S.H.I.E.L.D oktatási intézményébe. Le is fröcsköl egy autó, még jó, hogy fekete gatyát vettem, de amúgy küldenék a kedves sofőrnek egy számot, "I love you like a love song baby". Fordulj fel. Nyugi Hadley, nem idegesítheted fel magad, mert tényleg felfordul. Nyugi öcsi, Pokerface! Közben SMS jön a tegnapi csajtól, hogy lemondja a mai randit, mert fogorvoshoz viszi a kutyáját. Áháháhá, I love the way you lie! Úgyis csak 15 volt.
A S.H.I.E.L.D- ben az első akit meglátok, az Thor. Nem tudom, épp mit keres itt, meg, hogy a többiek is itt vannak- e, de... Uff, Call me maybe? O.o Thor-ért én átnyergelnék a pasikra, az tuti. Hatéves korom óta ragasztgatom tele Thor-os és Amerika kapitányos poszterekkel a szobám falát.
Nick Fury bukkan fel a semmiből, és a maga sajátos módján érdeklődik, hogy mit keresek itt, mert az oktatási részleg a másik szárnyban van... Aztán megkérdezi, hogy hozasson-e egy sámlit, hogy köszönhessek Thor kollégának. Köszi, Hit me baby one more time! Tisztelettudóan megeresztek egy vigyort, hogy lássa, hogy értékeltem a poént, aztán vert seregként elvonulok.

Amúgy nagyjából ilyen vagyok. Egy komolytalan, szeleburdi kölyök, aki teljesen oda tud lenni a rajongása tárgyaiért, és kezdi megszokni, ha a rovására viccelődnek. Egyébként meg lubickolok a hozzám hasonlóak társaságában. Itt nem vagyok szörnyeteg többé.

Kérdöív

5 dolog, amit szeret:
- A Bosszúállók (Főleg Bruce Banner professzor, Amerika kapitány, és Thor! Összepisilem magam, ha csak meglátom őket! O.o)
- Elton John és Jacko, és Freddie Mercury! (ne kérdezd...)
- Nick Fury (tulajdonképpen ő is ember!)
- az idióta poénokat
- a bevetéseket (olyankor hasznosnak érzem magam)
5 dolog, amit nem szeret:
- a puccos helyek
- a sok ember
- viselkedni
- a bohócok (rettegek tőlük)
- a karácsony
- a vér
Gyengeségek: Nem bírom elviselni, ha bántanak és lenéznek. Nem szeretem az idilli boldog családokat, és pocsék a helyesírásom. Bár ez itt szerencsére senkit sem érdekel.
Erősségek: Akár Adrenalinfiúnak is hívhatnának, imádom a kalandot, az akciót, a veszélyt. Nem nagyon van vesztenivalóm.
Ezen kívül imádok műszaki kütyükkel babrálni, eléggé jól értek hozzájuk, amire nincs magyarázat, hiszen nincsen apám, aki megtanította volna. Ez csak úgy... jött.

Történet

Négyéves vagyok, állok apám temetésén, és nem értek semmit. Az eső szakad, anyám fekete esernyőt tart fölém, és a bátyám fölé, és úgy csinál, mint aki sírna, de én jól tudom, hogy nem sír. Sosem éltek együtt, csak afféle vasárnapi apuka volt, aki jött, mert muszáj.
Úgy tudom, apám a S.H.I.E.L.D - nél dolgozott, de nem tudta elviselni, hogy egy bevetés alkalmából mindenki meghalt az osztagjából, csak ő élte túl, így alig múltam négyéves, mikor kilépett a huszadikról.
...az élet ment tovább. A gyászév letelt, és nemsokára már anyánk mellett horkolt az új apánk.

Ötéves vagyok, fekszem anyám ölében, és úgy csinálok, mint aki alszik, mert ezt a barátnőjét, Louisa nénit nem igazán kedvelem, folyton csípkedi az arcom, és hülyeségeket beszél. Anyám épp azt bizonygatja, hogy én milyen tökéletes és gyönyörű gyerek vagyok, de Louisa néni azt mondja, hogy anyámnak nem kellett volna összefeküdni mindenféle fura alakokkal, mint apám volt. Mert, hogy nézze csak meg, mi lett a vége. A vége valószínűleg én lettem, de nem igazán értem, mire akar kilyukadni. Mindenesetre anyám lelkére kötötte, hogy tartsa rajtam a szemét.

Hatéves vagyok, első napom az iskolában, és Jeremy Holden máris fellökött a sorban. Azt mondta rám, hogy törpe vagyok, aztán csúfolni kezdett, hogy nincsen apám, és hogy biztosan zabigyerek vagyok.
Ezt még egy darabig viseltem, de aztán ebédnél beleköpte a rágóját a levesembe, és utána az udvaron lelökött a mászókáról.
- Takarodj innen törpe, még apád sincs - fújta előlről a nótát- a mamád biztosan pénzért szexel más férfiakkal, és bumm, így lett Hadley Cobb!
- Nekem.. volt apukám - motyogtam magam elé, miközben néztem, ahogy szivárog a térdemből a vér.
- Jaaa, mondani bármit lehet - mondta önelégülten Jeremy, miközben elterpeszkedett a mászókán. - Pff, még a szemed is lila! Anyádtól örökölted?
Gyűlölködve néztem rá, a legcsúnyább dolgokat kívántam neki, ami csak eszembe jutott, és arra gondoltam, hogy bárcsak megtörténne vele a legrosszabb dolog a világon.
Érdekes volt az arcát figyelni. Először elsápadt, aztán gyöngyözni kezdett a homlokán a verejték. Beharapta a száját, felnyögött, aztán lecsukódott a szeme, és lezúgott a mászókáról.
Fejjel.
Hetekig volt kómában, és senkinek nem jutott eszébe, hogy én vagyok a hibás, csak anyám nézett rám mindig gondterhelten.

Nyolcéves vagyok, és mindig ez van. Ha mérges vagyok valakire, azzal nagyon rossz dolog történik. Vagyishát csak elájul, de ha felébred, mindig depressziós lesz, mert azt mondta, olyan dolgokat látott, mint a legszörnyűbb rémálmai. Nagyon érdekes, de nem tudok vele mit kezdeni. Anyám egyre jobban szorong.
A bátyám itt volt - ő már rég elköltözött itthonról - és azt mondta, apa nem is lépett ki a huszadikról. De többet nem mondott. Hozott csokit, és elment.

Tízéves vagyok, és anyám új pasija hozzám akart nyúlni. Eleinte csak anyámat bántotta, de egy este bejött hozzám is a szobámba, hogy megnézze, fogat mostam -e. A döbbenettől először nem is értettem, mit művel, de utána, mikor már kifelé ment, és megfenyegetett, hogy mit csinál velem, ha valakinek is elmondom, elborult az agyam, és a pasas hirtelen darabokra szakadt. csurom vér lett minden, még a szemembe is jutott belőle, és akkor nagyon megijedtem. Üvöltve-bőgve hívtam anyámat, aki szintén majdnem sokkot kapott, és hívta a rendőrséget, nem felejtve el betörésnek beállítani a dolgot. Mivel senki nem hitte, hogy egy tízéves kisfiú és egy vézna nő így fel tudjon trancsírozni egy meglett férfiembert, nem is zaklattak minket tovább.

Egy nap, mikor hazajöttem az iskolából, egy megtermett, sötét bőrű, félszemű férfi várt a nappaliban. Azt mondta, Nickolas Fury-nak hívják, és apámmal dolgozott együtt. Azt mondta, végig rajtam tartották a szemüket, mert sejtették, hogy veszélyes lesz a képességem, de nem gondolták, hogy ennyire. Apámról semmit nem mondott, és anyám mintha megkönnyebbült volna, hogy jött. Azt is mondta, hogy még nagyon fiatal vagyok, de eljön az idő, amikor nekem is velük kell dolgoznom, mert ha rossz társaságba kerülök, és elkallódok, az világméretű katasztrófát okozhatna.

Tizenkettő vagyok, amikor egy napon arra érek haza, hogy anyám sincs többé. Megkeresték az előző pasijának alvilági bandatagjai, és eszméletlenre verték. Anyám kórházba került, és egy pár hónap múlva felépült, de olyan súlyos amnéziát szenvedett, hogy nem emlékszik a múltjára, és hevesen elutasítja a lehetőségét is, hogy neki valaha is volt fia. Semmi nem segít rajta.
A bátyám lesz a kijelölt gyámom, aki azóta szintén a S.H.I.E.L.D.- nél dolgozik, és Nick Fury is felbukkan újra, hogy felajánlja, hogy a S.H.I.E.L.D oktatási központjában tanulhassak tovább. Örömmel mondok igent, nem jövök ki a normális gyerekekkel. Szörnyetegnek érzem magam köztük, és nem merek egyikkel sem közelebbi kapcsolatot kialakítani, mert félek, ha megharagszok, megölöm.

Tizennégy vagyok, és Nick Fury elégedett velem. A kiképzéseimet kivetnivaló nélkül megcsinálom, jelentős az előrehaladásom, és kiderül, hogy kiváló érzékem van a fegyverekhez. A képességemet kezdem tudni irányítani, már nem kell félnem, hogy puszta véletlenségből kinyírok valakit. Persze, néha rám szól, hogy ne rohangáljak a folyosón, mert ez nem az óvoda, de még ezt is szeretem, mert azt jelenti, hogy törődik velem. Mintha... Mintha az apám lenne. Nem tudom milyen, ha az embernek apja van, de kb így képzelem el: leszól, ha rosszat csinál, és közben az Élet kisebb-nagyobb küldetéseire nevel.

Tizenöt vagyok, mikor először elenged bevetésre. Végig megerőszakolom magam, úgy viselkedek, hogy semmi kivetnivaló ne legyen a megmozdulásaimban. Pedig remeg a térdem, OMG, Thor, és Amerika Kapitány, és Bruce Banner professzor! ZSeniális mindegyik, komolyan mondom.
... most töltöm a tizenhetet, és én vagyok a legfiatalabb állandó csapattag. Nick Fury azt mondta, hajlandó megpróbálni velem is, de egyetlen rossz mozdulat, és lefokoz egy életre, viszadug az óvodába, és cumit dug a számba (és ha ő cumit dug a számba, fogam sem marad!) Iszonyatosan hálás vagyok neki, és ezt igyekszem ki is mutatni, pedig az agyára megyek vele. Meg a többieknek is néha. De valahol tulajdonképpen van, hogy élvezik. Kell egy Móka Miki a Bosszúállók közé, bár kissé ironikus, hogy ez nem más, mint a halálosztó -"esőcsináló" fiú...

felhasználó