MARVEL WORLD FRPG
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Warren McCormick

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Warren McCormick
szuperhős
szuperhős
avatar

Hozzászólások száma : 17
Birthday : 1986. Dec. 20.
Join date : 2012. Oct. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : NY City

TémanyitásTárgy: Warren McCormick   Kedd Okt. 16, 2012 8:41 pm



| warren joseph mccormick | 26 | chace crawford | szuperhösök |
"Livin' on a prayer"


adatok


Név: warren joseph mccormick
Szül. hely és idő: Anglia, Oxford - 1986, december, 20
Csoport: szuperhősök
Különleges képesség(ek): Oltári jó képességem van, ezért használom is rendesen. Képes vagyok afféle átjárókat nyitni a világban a tudatommal, ennek köszönhetően pedig, csak el kell képzelnem egy helyet, majd erősen koncentrálnom és már meg is jelenhetek ott. Persze, mindezt úgy kell csinálnom, hogy lehetőleg ne legyen feltűnő, mert akkor aztán mehetek kísérleti nyúlnak. De a lényeg, hogy, ha úgy támad kedvem, akkor Dallasban vagyok, ha pedig tengerpartra, napsütésre és fűszoknyás csajokra vágyok, akkor átugrok Hawaii-ra. Ennyi az egész.
P.b.: chace crawford

Jellemzés


Külső jellemvonások: Kék, igéző tekintet. Sármos arc. Izmos test. Azt hiszem, ez az a három dolog, ami miatt döglenek utánam a nők. A sok pénz már, csak ráadás. Ha meglátnak kiszállni a fekete limóból, mindjárt mind a kegyeimben akarnak járni, amit én persze, hülye lennék visszautasítani.
Az öltözködésem épp ezért nem olyan, mint egy Kentuckyban felnőtt drogos rocksztáré. Sokkal jobban szeretem a stílusos darabokat, amikkel méltón léphetem át egy-egy neves rendezvény kapuját.
Szeretem az eleganciát, de ettől függetlenül, amikor épp nem szeretem, akkor ingben meg farmerban lehet látni, mert ugyebár nem lehet mindenhova Armani öltönyben menni.
A hajam... nos az egy másik kényes téma. Van, amikor szépen be van lőve, de van, amikor felkelek, végig túrok rajta egy kis zselével a tenyeremen és már kész is. Teljesen hangulatfüggő, ahogy az is, hogy borostás vagyok-e vagy sem.
És akkor beszéljünk kicsit a szálkás, izmos testemről. Részben örökség, ugyanis a családomban elhízott férfi még nem igen volt, másrészt pedig kemény munka eredménye. Egészen 16 éves koromig nyeszlett kisfiú voltam, akin egy deka izom nem volt. Aztán megelégeltem, hogy apám folyton gyengének nevez és úgy döntöttem, elkezdek edzeni. Tehát az életvitelem egy fontos része mára már az edzés, amiről nem vagyok hajlandó lemondani.


Belső jellemvonások: Nem sok célom van az életben, mivel bármit megkaphatok. Nem lehet nagy álmom egy nyaraló Bora Bora-n, mert már van. Nem akarhatok rögeszmésen egy új Ferrarit, mert már megvan. Szóval, az egyetlen, amit tenni tudok, hogy élvezem a gazdagság adta lehetőségeket és olykor ide-oda "utazok". A szüleim tesznek rá magasról, mire költöm vagy mennyit, csak fogjam be a szám...
Mindezek ellenére azt kell mondjam, igen udvarias krapek lett belőlem, ugyanis arra azért ügyeltek, hogy legyen kitől tanulnom, tehát, míg ők a világot járták, engem és bátyámat a család inasa nevelgetett, aki igen bölcs és jó ember volt. Oké. Nem volt a kung fu mestere, de tudása rengeteg más dologra kiterjedt. Tehát, milliomos létemre nem vagyok teljesen hülye, épp ezért azt is tudom, hogy lehetnék komoly üzletember, hogy majd tovább vigyem a céget, ha az apám meghalt, de azzal is tisztában vagyok, hogy erre a posztra a bátyámat szánják. Nekem tehát, semmi dolgom nincs igazából.
A stílusom... nos, bárkivel jól elbeszélgetek, de olykor a humoros megjegyzéseimet sokan sértésnek veszik. Hajlamos vagyok túlzásokba esni, akadnak sértő megjegyzéseim is, de mindez attól függ, hogy viszonyul hozzám a másik ember.
Tudok szeretni, ha nagyon akarok, csak általában nem akarok, mert nagyon jól tudom, hogy sok ember nem miattam szeret, hanem a pénztárcám vastagsága miatt. Tehát, a barátaimat is jól megválogatom, ahogy a barátnőimet is. Amikor épp olyan kedvem van, akkor belekezdek egy komolyabb kapcsolatba, de még egynek se lett a tipikus happy end a vége. Valami mindig hiányzott. Aztán, amikor más kedvemben vagyok, akkor hónapokig azzal töltöm az időmet, hogy ismeretlen lányokat fektetek meg. Na puff. Melyik férfi ne tenné?

Kérdöív


5 dolog, amit szeret:
•edzés
•don perignon
•skót whisky
•elegancia
•sport kocsik
•extrém sportok -igen, néha napján, amikor bekattanok, üldözöm az adrenalint-
•szép nők
•cigaretta
•régi nagy rock zenekarok -gondolom, ez is meglepő-
•Amerika
•tengerpart
•disznó viccek
•a bátyám -bármily' meglepő, ő az egyetlen személy, akiben még sosem csalódtam-
•olvasni -gondolom ez is meglepő, de olykor kezembe veszek egy-egy könyvet és szívesen olvasgatom-
5 dolog, amit nem szeret:
•ha meg akarják mondani, mit akarjak csinálni
•ha okoskodnak
•ha valaki el akarja mondani, milyen is az én életem
•kígyók -rettegek tőlük-
•hülye libák -csak tömni jók-
•okos nők -folyton okoskodnak-
•tequila -rossz emlékek... vagyis épp, hogy nincsenek-
•kétszínűség
•ha hülyének néznek
Gyengeségek: Nem szeretem, ha kiderül, hogy valójában romantikus lélek vagyok. Ha egy csaj odáig jut, hogy fontos nekem, ezt szeretem is érzékeltetni vele, ám előfordult már, hogy ezt nem jó személy élte át.
Erősségek: Az a bizonyos maszk... amikor az embernek tök szar kedve van, de mégis vigyorog a világra. Azt hiszem, az enyém a legtökéletesebb, mert egy idő után, már én is elhiszem, hogy őszinte a vigyor a képemen. Ja és egész prímán zongorázom. Kár, hogy már, csak hobbi szinten művelem.

Történet


A mindig esős, ugyanakkor csodálatos Angliában születtem '86 decemberében. Szóval k*rva hideg volt, maradjunk ennyiben. A McCormick család... érdekes állatfaj és épp aznap bővült a számuk négyre, ha csak azt a konkrét klánt vesszük alapul. Tehát van egy bátyám, és két szülőnek csúfolható tag még. Ezen kívül még sok ilyen állat található a Földön, mint mi vagyunk, tehát nem kell félni. Nem fenyegeti a kihalás veszélye.
Na jó. Komolyra fordítva a szót. Tényleg mindig idegennek éreztem a mi kis családunkat ezen a Földön, mert akármilyen másik családot láttam, az nem így festett. Az apám és az anyám is tett rá mindig magasról, mit művelek én és a bátyám, így mondhatni, a magunk urai voltunk. Kivéve azt a dadát, aki 12 éves korunkig terrorban tartott minket, valamint a család inasát, Robertet, akik bőszen próbáltak minket jó modorra nevelni. Ez részben sikerült is, részben nem.
Míg a bátyámnak eget rengető céljai és nagy álmai voltak már kis korában is, addig én nem igazán tudtam, mit is akarok majd az élettől. Nem volt nagy álmom, nem vágytam semmire. Akkoriban az egyetlen ilyen dolog az volt, hogy az apám egyszer azt mondja, büszke rám és szeret, az anyám pedig szánjon rám heti két óránál többet. Ez azonban a mai napig nem valósult még meg, így fel is adtam a harcot.
Mivel sznob és arisztokrata családból származtunk én és a bratyóm, természetesen elit iskolába jártunk, ami... hát enyhén szólva dög unalmas volt. Legalábbis az általános iskola. Aztán jött a középsuli, a pénzes kölykök, mint mi, meg a csajok. Istenem. De szép idők voltak. Élvezettel gondolok vissza azokra az évekre, amikor először vittem ágyba az egyik csajt, majd ezt a tevékenységet folytattam szépen minden este, csak nem mindig ugyanazzal a személlyel. De a lényeg, hogy annak ellenére, hogy azt hinné az ember, a gazdagok sznobok... hát itt mindenkire lehetett mindent mondani, csak az nem, hogy sznob. Víz helyett is whiskyt ittunk és nem volt olyan este, hogy legalább egy kis füvet ne próbáltunk volna ki, aztán beszívva jöhetett minden, amit el tudsz képzelni. Volt alkalmam kipróbálni milyen is az a gruppen... akkoriban azt se tudtam, mit jelent a szó, mire használják? Hova kell azt tenni? De aztán megtanultam. Mindeközben a bátyám, aki a mai napig szent és szerintem még szűz is, csak tanult és tanult. Eltökélt szándéka volt, hogy majd egyszer nagy ember lesz és én hiába mondtam neki, hogy már most is az, akkor is, míg mi odalent buliztunk, ő a szobában ücsörgött a kislámpájánál.
Minden esetre én jó előre bebiztosítottam magam az érettségire, ugyanis nem egy tanárnőmmel volt afférom, így azt hiszem, csak ennek köszönhető, hogy végül prímán végeztem a sulival. A régi szép idők... Ettől függetlenül, nem vagyok hülye. Van eszem és sok mindent meg is tanultam a suliban még úgy is, hogy csak órákon figyeltem úgy, ahogy, csak épp nem villogok ezzel.
És, hogy mikor jött képbe az erőm?
Akkor ismertem meg a környék egyik legcsinibb leányzóját. Victoria volt a neve, gyönyörű zöld szemei és vörös haja volt. Londontól nem messze volt az a szuper kis ház, ahol lakott és épp a születésnapját akarta ünnepelni a banda. Hogy én hogy kerültem oda? Az egyik haverom haverja meg volt hívva, aztán a dolog terjedt szépen és végül én is ott ácsorogtam az ajtó előtt. Aztán kilibbent a csaj én meg... csak pislogtam. Egész este nem bírtam róla levenni a szemem, végül sikeresen szóba is elegyedtünk és elmentünk sétálni. Persze, már benne is volt, meg bennem is, úgyhogy bulinak tartottuk, ha az út közepén vánszorgunk, csak épp azt nem kalkuláltuk bele a dolgokba, hogy majd az egyébként tök üres úton megjelenik egy böhöm nagy kamion, ami bizony nem 20 km/h-val közlekedett. Félrészegen annyi jutott csak eszembe, hogy lökjek Vic-en egyet, majd lestem a két szembe jövő fényszórót és azon járt az eszem, mennyivel jobban jártam volna, ha ott maradok a koliban a jó meleg ágyamban és bamm... ott is voltam. Karjaimat magam elé tartva, összepréselt szemekkel feküdtem a szobámban, a bátyám meg úgy pislogott rám, mintha szellemet látna. Nem tudtam igazán, hogy rémült-e vagy meglepett inkább. Akkor éjjel beszélgettem vele életemben először el úgy, mint egy öccs a bátyjával, mint két komoly felnőtt. Elmondta, hogy bizony vele is történnek furcsa dolgok, még pedig, hogy olykor, ha eléggé koncentrál, vissza tud menni az időben és megváltoztatni pár dolgot. Csak ámultam, hogy eddig erről nem beszélt. Ekkor döbbentem rá, mennyire nem vagyunk jó tesók és megfogadtam, hogy mostantól mindig számíthat majd rám.
A gimi után ő is ment valamerre, meg én is, de ettől függetlenül minden héten beszélünk legalább egyszer és megosztjuk egymással a dolgainkat, sőt. Olykor átugrok hozzá, ha már megtehetem.
Ja. És, hogy mi lett a csajjal? Az egyik haverom fölszedte, mivel velem nem akart szóba állni utána. Két hónappal később jutott eszembe felkeresni, mert akkor jöttem rá, hogy én végül is szó nélkül eltűntem, viszont ő már akkor nem akart velem szóba állni. Happy end, mi?

felhasználó


| snoopy | 21 | PM | két éve |


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Warren McCormick
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
MARVEL WORLD :: ::karakterek:: :: karakterlapok :: szuperhősök-
Ugrás: