Daniel B. Morton

| Daniel B. Morton | 26 | Josh Hartnett | Ellenség |

Minden támadás nagyszerű lehetőség arra, hogy kipróbáljunk valami újat.

adatok

Név: Daniel Brian Morton
Szül. hely és idő: USA, Boston - 1986, Szeptember, 09
Csoport: Ellenség
Különleges képesség(ek): Tárgyakat tud mozdítani, és összeroppantani a puszta gondolatával.
P.b.: Josh Hartnett

Jellemzés

Külső jellemvonások: Nyolc centiméter híján két méter magas vagyok, úgyhogy igazán nem tartozok az átlagos méretűek közé. Hajam, és szemem színe egyaránt sötétbarna. Szám szegletében mindig ott ül a zsivány, sunyi mosoly, melyet, általában keretbe foglal egy kis borosta. Hajamat általában hosszabbra hagyva növöm, ilyenkor a hajzseléhez fordulok segítségül, de van olyan időszakom, amikor rövidre vágatom, ami másoknál az normális hosszúságot jelentené. Stílusom átlagos, általában egy farmer, és ing, olykor póló összeállításhoz ragaszkodom. De, néha a zakó is bekerül a képbe, a nyakkendővel egyetemben. Testalkatom átlagos. Igaz, van rajtam izom, de azért, nem szoktam túlzottan büszkélkedni vele.


Belső jellemvonások: Általában nyugodt személyiség vagyok, de, elég egy kisebb félrelépés, és ott máris eltörik a mécses. És, sokszor ilyenkor szokott közbelépni az erőm. Az nem kihívás, hogyha az utamban álló civil ember, vagy szuperhős, én szívesen szállok bele a harcba, amit jobbára én szoktam kezdeményezni. Női egyedekkor, hogyha látom, hogy masszív a hölgyemény, visszafogom magamat, és hagyom, hogy menjenek tovább De, védelmezőként sose tekintenek rám. Egyszer volt ilyen, aztán az illető csak lesett, hogy hol vagyok, amikor bajban volt. Hát, szerintem pont otthon ültem, és néztem a focimeccset, vagy valami hasonló. Hogyha egyedül vagyok, akkor, jobbára csak ülök, és nézek ki a fejemből egy üveg whisky, esetleg vodka, és a cigarettám társaságában. Ebből is adódik, hogy nem vagyok társas lény, inkább csendben meghúzódok, és csak bevetésekkor húzódok elé, szerény hajlékomból. De, mostanság egyre több az ilyen eset. Hogyha idegölő emberről van szó, akkor egy ideig tűröm, majd, hogyha már érzem, hogy az utolsó idegszálamon táncol, akkor vagy faképnél hagyom, esetleg elküldöm a búsba, ne velem szórakozzon.

Kérdöív

5 dolog, amit szeret:
-Minden jellegű, szeszes ital,
-Cigaretta,
-Az erőm,
-Magány,
-Nyugalom
5 dolog, amit nem szeret:
-Bosszúállók,
-Idegesítő emberek,
-Tömeg,
-Túristák,
-Viccelődés
Gyengeségek: Többször próbáltak megfosztani az erőmtől, és ezt én sose vettem jó néven.
Erősségek: Mindenféleképpen az erejét tudja legjobban használni.

Történet

Hol is kezdjem… hogyha rögtön belevágok a közepébe, az elég zavaros lenne, úgyhogy nincs más választásom, minthogy a legelejétől lássak neki.
1986. Szeptember 09.-én láttam meg a napvilágot, Boston egyik kórházában. Elég jómódú, gazdag családba születtem. Apám, eleinte a hadseregnél szolgált, majd, amikor jöttem én, kivergődött a csoportból, és állást vállalt egy elég jól működő, építészeti cégnél. Anyám pedig ügyvédként kereste a megélhetésünk felét. És ezek után jönnek a kérdések, hogy akkor mégis, hogy tettünk szert ekkora vagyonra. Én, erre mindig egy szóval szoktam válaszolni: örökség. Visszamenőleg, két ágról is nemesi családba születtem, és, a végén kipótolva egy kicsit, de ránk szállt az elég nagy mennyiségű pénz. Csak ennek volt egy árnyoldala is… sokan akarták megkaparintani az elég nagy összeget, és többször próbálták eltenni az őseimet láb alól. És, egyik nap sikerült is. Apámat, amikor egyik bárból jött kifelé, félig meddig józan állapotban, fogalmam sincs, hogy kicsoda, de fejbelőtte. Nem sokkal utána, anyám depresszióba esett, mivel nem tudta, hogy mit kezdjen magával, és az egy szem fiával, így hát ő is a halálba kényszerült. Csak azt nem tudom, hogy mit gondolhatott akkor, amikor ezt csinálta. Úgy gondolta, hogy én, a 10 éves fejemmel eltartom magamat? Hát, nem mondom, akkor elég szenilis egy nőszemély volt az anyám. Na, mindegy… Ezek után a keresztapám vett magához, és nevelt fel. Ekkor jöttem rá arra, hogy emberfeletti képességekkel rendelkezek. Mivel elég feszült voltam abban az időszakban, és akárhányszor dührohamom lett, a tárgyak elmozdultak a helyükről. Egy fél év elteltével ez teljesen átlagosnak tűnt már, és egy évre rá, tudtam csak normálisan használni. Azt nem mondom, hogy teljesen a birtokomban volt, de az első, amatőr próbálkozásaimhoz képest, talán már jobb eredményekkel büszkélkedhettem. Minden tökéletesen ment, amikor egy nap, mikor éppen az egyik tankönyvemet lebegtettem, bejött a keresztapám, és elförmedve nézte végig a műveletet. Fel is keresett egy orvost, vagy tudóst -már én se tudom-, hogy járjon már utána. Természetesen elég hülye ötlet volt tőle, mivel minden létező orvos, tudós, feltaláló, és a többi, jött, hogy megcsodálhassa a rendellenességemet. És, egy merész vállalkozó felajánlotta, hogy ő utána jár ennek a dolognak, de ez kísérletezés árán tudott volna csak kiderülni. Neki is láttak ennek a folyamatnak, de nem derült ki semmi. Biztos, hogy nem öröklődő, és, tudtommal csecsemőkoromban semmi különösebb megrázkódtatás nem ért, ami hormonzavarokkal járt, és ilyen „mutánssá” alakultam tőle. De, ez nem volt elég a kísérletező személynek, és egyre fájdalmasabb teszteket hajtott végre. Aztán, végül ő is feladta, ahogy mindenki más, és eltanácsolt azzal a mondattal, hogy csak ésszel használjam a képességemet. Ja, el is lehet képzelni, hogy ezt mennyire tartottam be. Tizennyolc körül lehettem, amikor rájöttem, hogy ezzel a csudi jó erővel a birtokomban, milyen dolgokat tudnék végrehajtani. És, én mindig is pénzsóvár voltam, el lehet képzelni, hogy ezek után mik következtek. Rablás, ez az, amaz. Aztán, amikor huszonegy lettem, keresztapámnak elege lett ebből a viselkedésből, és kivágott a bőröndnyi cuccommal a ház elé, én meg mentem, amerre láttam. Így jutottam el, tömegközlekedés segítségével Bostonból New Yorkba. Egy elég kihalt kis helyen kerestem magamnak házat, hol kedvemre használhatam az erőmet, és a szomszéd se küldi rám a rendőrséget, mert csörömpölést, és ordibálást hallott. Egyszer- kétszer már előfordult, de megjegyzem, csak magamban tettem kárt, más személyben nem. Az csak a New Yorkba költözésem után kezdődött, amit mostanra már feltornásztam napi két emberre. Hogyha ezt minden ellenséges emberrel, felváltva csináljuk, elég szép eredményt érhetünk el, és talán több embert is a mi oldalunkra tudunk vele állítani.

felhasználó