MARVEL WORLD FRPG
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Blachefleur Veronique Lacarte

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Blanche Lacarte
szuperhős
szuperhős


Hozzászólások száma : 24
Birthday : 1991. Aug. 12.
Join date : 2012. Dec. 24.
Age : 25
Tartózkodási hely : New York

TémanyitásTéma: Blachefleur Veronique Lacarte   Hétf. Dec. 24, 2012 8:53 pm



| Blanchefleur Veronique Lacarte | 21 év | Avril Lavigne | szuperhősök |
Ha megdobnak kenyérrel, dobj vissza egy féltéglát, tuti nem ugrálnak majd tovább.


adatok


Név: Blanchefleur Veronique Lacarte
Szül. hely és idő: Lyon, Franciaország – 1991. 08. 12.
Csoport: szuperhősök
Különleges képesség(ek): Elektrokinézis, technopátia, biológiai manipuláció. Képes manipulálni és a semmiből előidézni az elektromosságot. Az ég világon semmi baja sem lesz, ha megcsapja a kettőhúsz, ha viszont ő csap meg valakit vele, az nagy eséllyel ott marad. Megrázó élmény lehet vele egy kézfogás. A technopátia révén képes gépekkel kommunikálni és az irányítása alá vonni őket. Képes rá, hogy feltörje a különféle rendszereket. Tulajdonképpen bármilyen gép engedelmeskedik neki. Az emberi test folyamatait is képes manipulálni. Talán nem is olyan meglepő a dolog, elvégre végül is a test is csak egy nagyon-nagyon bonyolult számítógép. Csak éppen szerves. Így hát a lány irányítani tudja a különböző biológiai folyamatokat, átírhatja a géneket, a teljes DNS-t is. Tud gyógyítani, megváltoztathatja valaki külső megjelenését. Az elektrokinéziéssel úgy ahogy elboldogul, bár leginkább csak úgy használja, hogy úgymond a kezébe vezeti az áramot és azzal üti vagy fogja meg a támadót, sokkoló élményben részesítve. A technopátiát kezeli legjobban, de valószínűleg csak azért, mert azt használja rendszeresen. Tényleg nem okoz számára gondot teljesen rendszerek felett átvenni az irányítást. Azzal is tisztában van, hogy ugyanígy az emberi testet is képes manipulálni, de ezt a képességét nagyon ritkán használja. Általában gyógyít vele. Nagyon hamar elfárad, mikor ezt az erejét használja. Ez a legkimerítőbb. Volt már, hogy három teljes napra is kiütötte magát, csak mert meggyógyított valakit. És teljesen még koránt sincs az irányítása alatt, emiatt aztán óvatos is vele. A gyógyítás az oké, igaz hogy kimerítő, de ha muszáj, akkor tud tenni az ügy érdekében. Meg tudja változtatni mások szem és hajszínét, de az összes többi... mindig nagy talán. Vagy összejön, vagy nem. Ezért inkább nem próbálkozik túl gyakran, amíg meg nem tanulta rendesen kezelni.
P.b.: Avril Lavigne

Jellemzés


Külső jellemvonások: Hosszú, szőke haj, amiben néha élénk színű tincsek tűnnek fel. Világoskék szemek. Fehér bőr. A súlyával sosem volt problémája. A maga 182 centijével viszonylag magas lánynak számít, és ezzel mindig meg is volt elégedve. Általában mindig hangulatfüggő, hogy hogyan öltözködik. Gyakran csak kikap néhány dolgot a szekrényéből és még azzal sem vacakol, hogy összeillenek-e. Rengeteg olyan gönce van, amikre különböző furcsa feliratok vannak ráapplikálva. Nem idegen tőle az acélbetétes bakancs. Sok a színes ruhája. Vannak köztük igazán szem bántó darabok is. Még az általános stílusa ellenére is van benne valami hidegség, távolságtartás, de ez nem akaratos. Ő maga nem is tud róla. Valószínűleg annak a következménye, hogy mégiscsak gazdagék nevelték elit körülmények között. Ha muszáj, akkor fel tud öltözni elegánsan, de mindig nagyon kényelmetlenül érzi magát. Ilyenkor alig várja, hogy hazamehessen végre átöltözni. Sosem hord szoknyát, egyszerűen allergiás rá. Magassarkúban pedig képtelen járni, épp ezért ezt is hanyagolni szokta. A karóráját mindig úgy hordja, hogy a számlap a csuklója belső oldala felé néz. Állandóan visel egy fehérarany láncot, melyen egy szintén fehérarany medál lóg, egy kicsi ankh. Mindig van nála valamilyen táska. Ritkán megy bárhová a laptopja nélkül.


Belső jellemvonások: Alapjában véve független személyiség. Nem is nagyon szokta eltűrni, hogy megpróbálják megmondani, mit csináljon. Tehetséges lány, csakhogy éppen annyira fegyelmezetlen is, amennyire tehetséges, emiatt pedig számtalan problémája volt már korábban is. Nem tudja eltűrni, hogy korlátok közé szorítsák. Még a legunalmasabb helyzetekben is képes elszórakoztatni magát. Sosem érdekli mások véleménye, egyedül a sajátjával szokott foglalkozni. Szüksége van a kalandokra, az újdonságokra. Képtelen nyugton, egyhelyben megmaradni. Mindig kell lennie valaminek, amivel foglalkozhat. Ha nincs, hát elindul és kerít valamit, legrosszabb esetben belekeveredik valami iszonyatosan nagy zűrbe. Technika függő, de annyira, hogy szó szerint képtelen lenne életben maradni olyan helyen, ahol nem juthat imádott gépei közelébe. Nem a pénz körül forog a világa bár az tény, hogy megszokta, hogy mindig van neki. Épp ezért lemondani is képtelen lenne róla. Ő a luxushoz szokott. Számára ez természetes dolog. Hajlamos a pénzszórásra. Ha kell valami, akkor megveszi és kész. Azt meg sosem nézni meg, hogy mennyibe került. Szülei piszkosul elkényeztették. Ezért például nehezen viseli, ha nemet mondanak neki és ha valamit nem kaphat meg azonnal. Ha igazán belelendül a dumálásba, akkor tényleg lehetetlenség lelőni. Csak mondja és mondja megállíthatatlanul. Ami a szívén, az a száján. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy gyakran beszél, mielőtt gondolkodna. Nem szereti az álszenteskedést. Nincs oda a naiv emberekért, azért meg főleg nem, ha őt annak nézi valaki. Néha kissé nyers és arrogáns. Szemrebbenés nélkül hazudik, ha szüksége van rá. Mindig inkább egyedül oldja meg a problémáit. Úgy van vele, hogy ha mások is beleütik az orrukat valamibe, akkor több esély van rá, hogy elromoljon. Világ életében nagyon nehezen kért segítséget. Ha valami baja van, akkor általában titkolja és igyekszik maga megoldani, vagy épp kiheverni. Mindig igyekszik, hogy a külvilág felé sose tűnjön sebezhetőnek, gyengének. Tudja, hogy a hozzá hasonló gazdag lányoknak nagyon sok érdek barátja és szerelmese szokott akadni, ezért ilyen téren alapvetően mindig túlzottan is óvatos. Nem tisztel sem szabályokat, sem törvényeket. Ha valamihez kedvet kap, általában megteszi. Sokan mondták már neki, hogy ahhoz képest, hogy gazdag francia családba született túlságosan is harsány. Egyáltalán nem valami úriskisasszony és nem is nagyon igyekszik annak tettetni magát. Sosem sír, ha piszkos lesz. Egyáltalán nem zavarja a dolog. Maga is képes elvégezni, amit el kell és nem bíz mindent másokra. Nem az a fizetek hogy eltüntesd a gondomat típus. Sosem vesztegetne meg senkit. Ilyesmire nem használná a pénzét és megveti azokat, akik igen. Ma már eljutott odáig, hogy igyekszik eltitkolni, vagyonos családból származik. Részben ezért is költözött el.

Kérdöív


5 dolog, amit szeret:
x elektronika
x számítógépek
x könyvek
x a kutyája, Lucifer
x a macskája, Michael
5 dolog, amit nem szeret:
x feleslegesen rohangálni
x az olyan helyeket, ahol nincs internet
x az újságírókat
x a politikusokat
x ha felhozzák a szülei halálát
Gyengeségek:
x A nap, mikor meghaltak a szülei.
x Hajlamos a depresszióra.
x Alapjában véve hangulatember.
x A társasági események.
x Kamaszkori lázadásként dohányzott. Ha nagyon felhúzzák, néha még mindig előkerül egy-egy szál. Nagyon ritkán, de azért megesik.
x Ha eszébe jut valami fontos dolog, hajlamos anélkül felpattanni és elrohanni, hogy bárkivel is közölte volna, hogy most éppen távozni fog és viszlát, meg egyebek.
x A kíváncsisága. Nagyon gyakran hacherkedik, hogy kielégíthesse.
x Nehezen bízik meg másokban.
x Túlságosan is nyughatatlan.
x A szereplés. Nem bírja, ha ő kerül a figyelem középpontjába.
x Iszonyatosan rendetlen. A fejét is hajlamos lenne elhagyni, ha nem a nyakán hordaná.
Erősségek:
x Mindenben, ami elektronika, vagy egyszerűen csak gép.
x Jól bánik az állatokkal.
x A nyelvérzéke. Rossz az aki rosszra gondol Razz
x Remekül borítja rá az asztalt azokra, akik idegesítik.
x Tökéletesítette a testőrök lerázásának művészetét.
x Az utasítások figyelmen kívül hagyása.

Történet


Blanche gazdag francia szülők egyetlen gyermekeként született huszonegy évvel korábban. Csillogás, fény, pompa, gazdagság, ragyogás... már a kezdetektől körülvették. A szülők boldogsága határtalan volt, mikor végre valahára megszületett régen várt kislányuk. Édesanyja korábban már kétszer elvetélt, ezért borzasztóan féltek tőle, hogy Blanche sem fog megszületni. Hatalmas volt az öröm és a megkönnyebbülés, mikor a kislány végre először felsírt. Szülei teljesen elkényeztették a kislányt. Az egyszer sem fordult meg a fejükben, hogy ezzel talán a későbbi életére nézve meglehetősen rosszat tesznek. De hát miért is fordult volna? Ők maguk is így nőttek fel, és úgy gondolták, semmi probléma sincs a módszerrel. Mindetten gazdag családokból származtak, a nélkülözést és a normális életet még a hírből sem ismerték. Mindent megadtak Blanche-nak, amire csak szüksége lehetett. Ő volt a hercegkisasszony, aki az aranykalitkában cseperedett. Szülei szó szerint még a széltől is óvták. Kezdetben ezzel még nem is volt semmi baja, de ahogy cseperedett, lassan lázadozni kezdett. Szülei tényleg túlzásba vitték az aggódást. Apja jó tizenöt évvel volt idősebb az édesanyjánál és Blanche születése előtt már-már attól tartott, hogy nem lesz gyermeke. Feleségét is megviselte a két vetélés. Félt tőle, hogy most majd valahogy ezt a kislányt is el fogja veszíteni, ezért igyekezett mindent megtenni ennek elkerülésére. Lehet, hogy épp ezért lett a kislánynak már akkorra elege az egész felső osztálybeliségből, mire elkezdte az iskolát. Túlságosan is bezárták, túlságosan is figyelték és óvták minden léptét. Soha nem lehetett biztos benne, hogy amit tesz, az nem jut vissza valamilyen úton-módon a szüleihez. Mindig meg akarták mondani, hogy mit csináljon, épp ezért lett végül olyan dacos és független. Már a kezdetektől el akarta vágni a kötelékeket, melyek akarva-akaratlan meg akarják őt fosztani a szabadságától.

Blanche világ életében a legdrágább magániskolákba járt. A legjobb oktatást kapta és mindig csakis a legjobb tanárok foglalkoztak vele. Anyja kezdetben amellett kardoskodott, hogy a lány maradjon otthon és legyen magántanuló, de apja nem támogatta az ötletet. Ennek Blanche rendkívüli módon örült. Bár akkor még csupán egy kislány volt, de bosszantotta, hogy egy házban éli az életét. Szép és nagy ház volt, benne minden földi házzal, de akkor is bezárva érezte magát. A magániskola sem volt épp hétköznapi és normális környezet, de végre legalább már mehetett valahová. Igaz, hogy nagy örömét nem lelte a magániskolában. Az a helyzet ugyanis, hogy nem volt egyetlen egy igazi barátja sem. Az iskola, ahová került, tele volt gazdag családok elkényeztetett csemetéivel. Csupa olyan gyerekkel, mint ő. De talán pont ezért sosem találta meg velük a közös hangot. Sosem volt oda az illemtan órákért, amikhez a szülei ragaszkodtak. A többieknek egyre inkább számított a rang és a vagyon, az örökségük, de őt ezek a dolgok sosem izgatták igazán. Igaz, megszokta, hogy gazdag és mindig mindene megvan, de sosem ez jelentette a világa közepét. Nem ezt tekinti a legfontosabb dolognak, hanem az emberi értékeket és a szabadságot. Teherré vált a magániskola is, ahol mindenki csak azt figyelte, elég jól teljesít-e ahhoz, amit elvárnak tőle. Blanche élénkgyerek volt. Az a tipikus úszni, futni, hasraesni, felmászni a fára, onnan meg lepottyanni és még ezután is csak menni és menni. Nagyon nehezen bírta a falak közé zárva. Már akkor lázadozott azellen, hogy mások szabják meg a napirendjét. Fel nem tudta fogni, hogy miért élvezik mások az ő macerálását ahelyett, hogy szépen békén hagynák.

Tanult, persze hogy tanult. De inkább csak azért, mert alapvetően érdeklődő fajta volt már a kezdetektől fogva, nem pedig azért, mert ezt várja el a társadalom a gyerekektől. Gyakran töltötte az idejét a többiektől külön, egy-egy fa alatt, vagy épp a könyvtárban, miközben olvasgatott. Néha egyenesen felmászott egy-egy fára és ott művelte kedvenc tevékenységét. Alapvetően úgyis csak szemmagasságban keresték azok, akik elől ilyen módon bújkált. Egy fán üldögélve meglehetett a békessége akár egy-két órán át is. Mindig külön utakon járt és sosem aggasztotta, hogy ez másokat aggaszt. A saját véleménye szerint nem beilleszkedni volt képtelen, egyszerűen csak nem talált olyan közeget és társaságot, amiben jól érezné magát. A legtöbb iskolatársa másról sem beszélt, mint a pénzről és arról, hogy milyen kivételes helyzetben vannak. Ahogy pedig idősödtek, egyre többször kerültek szóba a partik, a bulik és minden ilyen dolog. Úgy tűnt ők tökéletesen meg vannak elégedve azzal, ahová születtek és ahogyan nevelték őket. Persze a gazdagsággal Blanche-nak sem volt baja. De azzal már igen, hogy emellé azt is magától értetődőnek várták, hogy majd ő lesz az előkelő úrikisasszony mindenhol. Ehhez egyáltalán nem fűlött a foga. A legtöbb gyerek pedig vele ellentétben tényleg az az igazi sznob volt. Vagyis a sznobok leendő generációja. Blanche-nak pedig nem tetszett ez a társaság és legfőképp a vele járó jövőkép. Ő világot akart látni. Kalandot akart és legfőképp azt, hogy saját maga szabhassa meg, hogy mikor mit csináljon. Sejtette, hogy erre maximum az iskola után lehet esélye, ezért azt igyekezett kibírni. Valószínűleg ment volna a színlelés, tudott volna úgy csinálni, mint az összes többi ottani kölyök, de nem volt hozzá kedve. Mindig úgy érezte, hogy ezzel saját magát tagadná meg. Inkább tehát kilógott a társaságból és tanulással töltötte az idejét. Mert szabadideje az rengeteg volt. A tanulást meg amúgy is hasznos dolognak tartotta. Úgy gondolta, ebből legalább később még profitálhat is és nem kell abból élnie, hogy örökösnő.

A tanulást sosem hanyagolta el. Azonban volt egy korszaka, amikor nem volt elég a külön utakon járás, hanem szó szerint lázadt minden ellen, amit a szülei kitaláltak. Elszökdösött, gyanús alakokkal lógott, bagózott, ivott, a legsötétebb és ijesztőbb ruhákban járt. Igazság szerint mindezzel csak az volt a célja, hogy végre valahára meghalgassák a véleményét. De mindössze annyit ért el vele, hogy dilidokihoz küldték. Blanche pedig életében először diplomatikus volt. Mivel nem akart dokihoz járni, szépen elfelejtette a hangos lázadozást és visszatért ahhoz, amilyen korábban volt. Továbbra sem értette viszont meg, hogy miért kellene úgy viselkednie, mint azok a lányok, akiket úgy megvetett a saját iskolájában.

Tizenöt éves volt, amikor megismerkedett Aurélie Gautierrel, aki első igazi és máig legjobb barátnője lett. Aurélie átlagos francia lány volt, akit egyedül nevelt fényképészként dolgozó édesanyja. Blanche és Aurélie abban a lovardában ismerkedtek össze, ahová mindketten jártak. Blanche-nak ugyanis hosszas könyörgések árán sikerült rávennie a szüleit, hogy legalább a lovardát saját maga választhassa ki. Igaz, hogy minden alkalommal legalább három testőr kísérte, de ezt megérte elviselni. Egy kellemes, nyár eleji napon találkozott először a két lány. Óvatos volt az ismerkedésük. Blanche attól tartott, hogy a másikat legfeljebb az vonzza majd hozzá, hogy gazdag, Aurélie pedig előítéletekkel viseltetett a mindent megkapó gazdag lánnyal szemben. Két hónap elteltével azonban már igazi barátnők voltak. Blanche végre megtalálta azt, ami egész addig a pillanatig hiányzott az életéből. Aurélie életvidám lány volt. Rendkívül tehetségesen rajzolt és már akkor nagy álma volt, hogy egyszer festő lesz belőle. Ezen kívül nagyon vonzotta még az a lehetőség, hogy divattervező lehet belőle. A nyár végére igazi barátság alakult ki a két lány között. Iskola alatt minden lehetséges módon tartották a kapcsolatot és amikor csak tehették, találkoztak. Aurélie volt a megbízható barát. Blanche bármit megoszthatott vele, a lány senkinek sem árulta el. De ez fordítva is igaz volt. Egyiküknek sem volt testvére, ám az idő múlásával kezdtek úgy tekinteni egymásra. Aurélie komolyabb, megfontoltabb lány volt, mint Blanche. Ám érdekes módon, mikor úgy alakult, hogy balhézni kell, mindig ikább szó nélkül ment a barátnőjével, mondván, akkor legalább így is figyelhet rá. Mondhatjuk, hogy Blanche kicsit rossz hatással volt Aurélie-re, Aurélie pedig kicsit jó hatással Blanche-ra, tehát kiegyenlített maradt a dolog.

A megismerkedésük után következő első nyáron történt, hogy először jeletkeztek furcsa képességek Blanche-on. Engedély nélkül belógtak az egyik éjszaka Párizsba, hogy megnézzenek egy horrorfilmet. Az egyik sötét utcában megtámadtak és megpróbálták kirabolni őket, Blanche pedig odavágott egy kis elektromossággal a támadónak. Nem ölte meg, de a kedvét elvette az erőszakoskodástól. Az égeszet Aurélie is látta természetesen, és kicsit sem ijedt meg a dologtól. Igazság szerint érdekesnek találta és ezt követően mindenben segített Blanche-nak, hogy az tisztába jöhessen az képessége természetével. Természetesen mások elől igyekeztek titkolni a dolgot. Blanche azonban mindig félt tőle, hogy az érzelmei kezelhetetlenné tehetik ezt az erőt. Hosszas tanulgatással sikerült elérnie, hogy a kezébe tudja koncentrálni ezt az elektromosságot. Kifejlesztett egy remek önvédelmi módszert és ennyivel akkor meg is elégedett. Elvégre csak egy egyszerű iskolás lány volt, nem voltak szuperhős ambíciói. Nem akart másokat árammal agyonvágni. Két hónappal később jelentkezett egy másféle képesség is, a technopátia. Ez is teljesen váratlanul történt. Üldögélt a laptopja felett és szerette volna kitalálni, hogyan kerülheti el a szülei által felvett testőröket. Ekkor valahogyan sikerült rákapcsolódnia a biztonsági rendszerre. Először azt hitte, hogy véletlen baleset történt, de aztán rájött, hogy nem. Ez már sokkal jobban tetszett neki, mint az elektrokinézis. Órák hosszat gyakorolt és igyekezett megtanulni, hogyan használhatná. Aurélie-nek természetesen beszámolt a dologról. Az erőben ő is számos lehetőséget látott. Blanche egyre többet ült gépek előtt. Mindenhova hurcolni kezdte magával a laptopját és legalább három telefont, mikor korábban általában csak könyveket cipelt. Lassan haladt, de nem is akarta elsietni a dolgokat. Lépésről-lépésre egyre inkább elsajátította a technopátiát. Szép lassan rájött, hogy minden gép felett át tudja venni az irányítást és rászokott a hackerkedésre. Persze nem hivatásszerűen, hanem egyszerűen szórakozásból. Annak pedig nagyon örült, hogy Aurélie továbbra is mellette maradt. Elvégre simán lehetett volna, hogy a másik lány megijed és világgá szalad. Örült, hogy nem így történt.

Blanche és Aurélie együtt kezdtek művészettörténetet tanulni a Sorbonne-on. Aurélie-t ez a téma mindig nagyon érdekelte, ezért döntött mellette. És hiába szerette továbbra is a rajzolást és a ruhákat tervezgetni, úgy döntött, hogy inkább itt próbál szerencsét. Mindig közel állt hozzá a művészettörténet. Blanche fő motivációja pedig az volt, hogy így végre együtt tanulhat a legjobb barátnőjével. Persze az is sokat nyomott a latba, hogy az apja azt akarja, jogi pályára lépjen. Igazság szerint meglepte, hogy a szülei egyáltalán akarták, hogy dolgozzon, de ettől még nem engedett. Esze ágában nem volt a jogra menni. Barátságuk évei alatt ráragadt néhány dolog Aurélie-ről, így a művészetek kedvelése is. Egyikük sem csak úgy jelentkezett oda, érdekelte is őket a dolog. Blanche igyekezett elszakadni korábbi iskolatársaitól. Szülei elvártak volna bizonyos mértékű kapcsolattartást, de a lány még az emlékektől is szabadulni akart. Tény, hogy néha szóbaállt másokkal is, de ez mind csak máz volt, színészkedés. Semmit sem jelentettek a számára, sosem kerültek igazán közel egymáshoz. Beszéltek egymással, mert elvárták a szülők és a környezetük, de ennyi. Egyetlen igazi barátnője volt, mégpedig Aurélie. Ezt a barátságot viszont semmiért sem veszítette volna el. Igaz, hogy néha bosszantotta, hogy Aurélie kicsit mindig óvatosabb nála, és nem használja faltörő kosnak a fejét, de ez is hozzátartozott a barátságukhoz.

Blanche könnyedén átvette az irányítást az egyetem rendszerei között. Gyakran szórakozott ilyesmivel. Aurélie nem volt féltékeny, egyszerűen csak ő is szerette volna tudni, milyen érzés, mikor a lány irányít egy gépet. Általában elég szemléletes leírásokat szokott kapni róla, de ez mégsem volt az igazi. Gyakran éjszakába nyúlóan beszélgettek erről. Aurélie egyáltalán nem félt Blanche-tól és még furcsának sem találta, hogy ilyesmire képes. De hát Aurélie tényleg igazi művészlélek volt, emiatt talán kicsit másképp látta a világot is. Bár valószínűleg a legfőbb ok az volt, hogy már nagyon jó barátok voltak, mire Blanche képességei megmutatkoztak. Az egyik beszélgetés után Blanche megölelte Aurélie-t. Ő is nagyon szerette volna, ha barátnője ugyanúgy képes a technopátiára. Erre gondolt. Aurélie pedig hirtelen rosszul lett. Két napig feküdt magas lázzal, de végül ez a gyengeség, a betegség ugyanolyan gyorsan elmúlt, ahogy jött. Blache nem betegedett meg, de mintha gyengébbnek érezte volna magát, mint korábban. Az igazi sokk a hét végén jött, mikor Aurélie-n is megmutatkozott a technopátia képessége. Bár teljességgel hihetetlennek tűnt, a két lány végül arra a következtetésre jutott, hogy ez Blanche műve volt. Vagyis a lány nem csak a gépekre lehet hatással. Megint elkezdtek titokban eljárkálni. Blanche elkezdte tanítani Aurélie-nek a technopátia használatát, ő maga pedig arra próbált rájönni, hogy ez a biológiai manipuláció mire jó még. Később rájött, hogy gyógyítani is tud. Egyszer véletlenül megváltoztatta Aurélie szemszínét. Viszont ezzel az erejével sosem kísérletezett szívesen, mert hamar rájött, hogy milyen veszélyes. Ráadásképp fárasztó is a dolog. A szemszínezés még oké, de a gyógyítástól nagyon hamar kifáradt. Tehát ez egyelőre egy nagyon bizonytalan pont az életében. Szeretné majd ezt is tökéletesen megtanulni uralni, mert nem akarja, hogy véletlen ártson vele másoknak, de nagyon lassan halad.

2011 januárjában komoly fordulat következett be Blacnhe életében. Szülei magángépe meghibásodott és lezuhant. Mindketten meghaltak. Blanche akkor már nem élt otthon. Végre sikerült elszabadulnia a szülői házból, de természetesen akkor is megviselte szülei halála. Kísérteni kezdte a gondolat, hogy az állandó lázadozása is külön útjai miatt sosem volt jó lányuk. Hirtelen minden tette rossznak tűnt. Ráadásul ahová csak ment, mindenhol azt hajtogatták, hogy nagyon sajnálják. Rendbe akarta szedni az érzéseit, ezért otthagyta az egyetemet. Aurélie követte, mert esze ágában nem volt barátnőjét egyedül beleengedni a világba. A két lány egy éven keresztül világutazósdit játszott, természetesen Blanche örökségén. Blanche közben úgy-ahogy helyrerakta magában a dolgokat. Rájött, hogy talán kissé hálátlan volt, de semmi hibásat nem tett, hiszen ő nem érezte volna jól magát úgy, ahogyan a szülei szerint kellett volna élnie. A szülei halála nem az ő hibája volt, ráadásul akkor sem cselekedett volna másképp, ha lehetőséget kap. A tragédia felzaklatta és ezért megkérdőjelezte a korábbi döntéseit, de az idő segített számára lenyugodni. Esze ágában nem volt elkezdeni magát hibáztatni olyan dolgok miatt, amikről nem tehetett.

Ez az egy év gyorsan eltelt. Végül úgy döntöttek, hogy New Yorkban próbálnak szerencsét. Franciaországba egyikük se igazán akart visszamenni. Blanche nem vágyott a régi ismerősök társaságára, Aurélie pedig az anyjáéra, akivel rengeteget veszekedett, mikor bejelentette, hogy lelép Blanche-al. New York jó helynek tűnt, hogy mindketten újrakezdhessék az egy éves pihenő után. Odautaztak, Blanche vett egy luxuslakást és beköltöztek. Jelen pillanatban még egyikük sem igazán tudja, hogy mihez kellene kezdenie. Szokják a környéket. Blanche-nak megfordult a fejében, hogy be kellene fejezniük az egyetemet, de a gondolatot még nem követte tett. Hozzászokott a semmittevéshez egy év alatt, nehéz lesz ebből kizuhannia. Persze most sem lustálkodik. Mindig kitalál valamit, amivel elfoglalhatja magát, csak ez éppenséggel mindig... valami olyan dolog, amit mások hülyeségnek titulálnának. Rohangálás, hacherkedés, olvasás... mindenféle szórakozás. Megint túlságosan hozzászokott, hogy azt csinál, amit akar. Egy egyetemen meg azért vannak bizonyos elvárások és kötelességek...

felhasználó


| Ada | 23 | PM | 2 év |


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Norah Storm
szuperhős
szuperhős


Hozzászólások száma : 536
Birthday : 1988. Aug. 24.
Join date : 2012. Jul. 14.
Age : 28
Tartózkodási hely : New York

TémanyitásTéma: Re: Blachefleur Veronique Lacarte   Kedd. Dec. 25, 2012 2:10 am

Üdv Blache! Very Happy

Érdekes egy karakter vagy te is de, mint mindenkinek, neked is akad helyed New Yorkban, szóval nem is állok az utadba! Elfogadom a karakterlapod, mehet az avi foglalás Smile Aztán óvatosan azzal az elektromossággal Wink Jó játékot! Razz

_________________


You are the one for me


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://marvelworld.hungarianforum.com
 
Blachefleur Veronique Lacarte
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
MARVEL WORLD :: ::karakterek:: :: karakterlapok :: szuperhősök-
Ugrás: