Johnny Blaze

Kérdöív

5 dolog, amit szeret: Motorok, extrém sportok, cukorkát, természetfilmeket és természetesen Roxanne-t.
5 dolog, amit nem szeret: Mephisto, Blackheart, bűnözés, néha kicsit a Szellemlovasságtól, igazságtalanság
Gyengeségek: Káros szenvedély? Azt hiszem a motoros kaszkadőrködés eléggé káros az egészségre.
Erősségek: Kevés ember van, aki jobb a természetfelettiben, azt hiszem. Egyébként nála jobb motoros kaszkadőr nem igen létezik.

Történet

Felbőg a motor. A rámpa készen áll, a kamionok pedig egymás mellett állnak. Johnny Blaze hamarosan át fog ugrani huszonöt kamion felett. A helikopteres mutatványa sem volt már piskóta, ez pedig egyenesen öngyilkosság. Hölgyeim és uraim, indulhat a menet?! Üresség. Ez az, amit ilyenkor érezni szoktam. Kiürítek magamból minden gondot, minden problémát. Semmi nem marad a fejemben, csak egyetlen dolog: a cél. A cél most az, hogy sikeresen túléljem ezt a hülyeséget, amit megint kitaláltam, és senki sem volt képes lebeszélni róla. Jó lesz, sikerülni fog. A közönség tombol és a nevemet kántálja. A reflektorok fénye csak rám irányul, a kommentátor pedig még jobban feltüzeli a nézőket. Egyetlen rántás kell csak a gázkaron, hogy elinduljon a gépezet. Amint meghúzod a gázkart, az impulzusok beindítják a hengereket, amiktől a motor felpörög, majd elindul a járgány. Átkapcsolsz kettesbe, hármasba, és még feljebb, megnyomod a gombot, ami beindítja a turbót és a nitrót. Végül elérsz a rámpa végére, ami szó szerint felhajít a levegőbe, és ott már nincs semmi, csak te és a láthatatlan éter, valamint a motor halk zúgása. Kissé süvít a levegő, de teljes szabadság érzetet kapsz. Sajnos nem tart sokáig, mert jön a túloldali rámpa, és ahogy leérkezel, a motor lengéscsillapítói vajmi keveset érnek. A borítás a talajt súrolja, pattansz egyet az ülésben, és vége. Meghúzod a féket, és leállítod a motort, majd visszatérsz a valóságba. Pápá szabadság. A közönség tombol, állva tapsolnak, a kommentátor pedig nem győzi ismételgetni, valamint a nagy kivetítők is sorra visszajátszák az ugrást. A lehető leggyorsabban tűntem el, ám volt egy szemfüles riporter, aki megtalált az öltözőmben, és rögtön meg is akart interjúvolni. Végülis, sikerült az ugrás, ne csak nekem legyen jó napom. Elmondtam neki mindent, és lásd te is:
Anyám korán meghalt, rákos volt, és sajnos alig ismertem. Apám nevelt fel, aki még a mai napig is a példaképem. Motoros kaszkadőr volt, és mindent tőle tanultam. Nos, életnek nem igazán nevezném azt, ugyanis folyamatosan jártunk egy vásárral, így az életünk nagy részét egy lepukkant lakókocsiban töltöttük. Városról városra jártunk, és apa minden előadását láttam, majd pedig mikor elég idős lettem, én is részt vettem a műsorban. Egyik nap találtam egy összegyűrt papírt a kukában. Kemény nap volt, apa pedig elaludt a fotelban. Kiderült, hogy ő is rákos, és sajnálatos módon áttétes a betegsége. Valamit tenni akartam, de nem tudtam semmit sem csinálni. Nem vagyok orvos, de még ha az is lettem volna, akkor sem valószínű, hogy egy áttétes rákkal lehetne mit kezdeni. Végül adódott egy lehetőség. Akkor igazából egy nagy maszlagnak tűnt, és sosem gondoltam, hogy igaz lehet. Egy pasas keresett meg, mikor az egyik motort szereltem, és azt mondta, meg tudja gyógyítani apámat, ha fizetek neki. Nos, fiatal voltam és naiv. Simán belementem. A fura az volt, hogy egy csepp vérem elég volt, bár ezt akkor még nem tudtam, és nem is kerítettem neki nagy figyelmet.
Évekkel később azonban beütött a gebasz. Szellemlovassá változtam, mikor három alak akart elintézni, de azt hiszem sikerült rájuk hozni a frászt. Végül minden a helyére került. Mephisto bérence lettem, hogy leszállítsam neki a kárhozott lelkeket, és visszarugdossam a hátsóját az undorító Blackheart nevű fiának a „mesés” alvilágba. A végén kicsit nagyobb dobásról volt szó, de sikerült elhárítani a vészt, és mondjuk úgy, felmondtam Mephisto-nak, de az különleges adottságot, amit tőle kaptam, megtartottam. Szuvenír a túloldalról. Az utóbbi időben ott tettem keresztbe az ördögnek, ahol tudtam, miközben még a békét is őrzöm itt a Földön, és jóra használom a démoni erőt, ironikus mi? Ahogy telt-múlt az idő, megtanultam irányítani az átváltozást, így már nem vagyok az éjszakához kötve, mint az elején. Pöpec.

felhasználó