MARVEL WORLD FRPG
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Natasha Romanoff ¤ the black widow is right here ¤

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Natasha Romanoff
bosszúálló
bosszúálló


Hozzászólások száma : 182
Birthday : 1985. Jul. 27.
Join date : 2012. Jul. 28.
Age : 31
Tartózkodási hely : New York

TémanyitásTéma: Natasha Romanoff ¤ the black widow is right here ¤   Vas. Júl. 29, 2012 8:32 pm



| Natasha Romanoff | 27 | Scarlett Johannson | Bosszúállók |
A harcos nem fél egy kicsit örültnek lenni, ha kell. Mert sem a harcban, sem a szerelemben nem láthat mindent elöre.


adatok


Név: Natalia (Natasha) Alianovna Romanova
Szül. hely és idő: Oroszország, Sztálingrád (Volgográd) - 1985. július 27.
Csoport: Bosszúállók
Különleges képesség(ek):rendkívül jó érzékszervek, képzett harcművész, fegyverforgató és tornász.
P.b.: Scarlett Johansson

Jellemzés


Külső jellemvonások: Nő vagyok. Bár gondolom ez feltűnt. Nőies testalkatom van, mondhatni vékony vagyok. Ez megkönnyíti mozgásomat és könnyedén elbánok az ellenféllel. Rövid vörös hajammal nem nagyon szoktam mit kezdeni, jó az úgy, ahogy van. Igéző kék szemeimmel könnyen megbabonázom a férfiakat, na jó, ez nem igaz. Viszont az a része igen, hogy kék a szemem. Öltözködésem általában nőies, szeretem, ha egy ruha kihangsúlyozza az alakom. Egyes "akcióimhoz" nem is árt, ha néha valami dögösebb ruhában vagyok, mert tudtuk nélkül csiripelnek a jómadarak. Persze a rendes harcokhoz megvan az én külön erre a célra kifejlesztett testhez simuló ruhám, amit valójában nagyon is szeretek. Szerintem már nagyjából el tudod képzelni, hogy hogyan nézek ki. De ha mégsem, és szemügyre akarsz venni, akkor fussunk össze valamikor.


Belső jellemvonások: Általában mindig van mit csinálnom és minden szituációban máshogy viselkedem. Bár ez nagyban függ a körülöttem lévőktől is. Az esetek többségében határozott és magabiztos vagyok. Tudom, hogy mit akarok, céltudatos vagyok és nem torpanok meg. Az embereket egyformán kezelem. Illetve nem éppen mindenkit. Ha kettesben vagyok Clint-tel, nem tudom...valahogy érzem, hogy a pulzusom is kicsit feljebb szökik és már nem egy rideg harcosnak érzem magam, hanem valami megmozdul bennem... Ha mások között vagyunk, akkor próbálok közömbös maradni, de egyre kevésbé megy. De ezt inkább hagyjuk.
Ha harcolok, akkor könnyedén szoktam venni az akadályokat, csak magabiztosan teszem, amit tennem kell.
Normális környezetben, ha éppen nem vagyok bevetésen, akkor olyan vagyok, mint bárki más. Már nem gyilkolászok, mint régebben, hanem próbálom normális emberként élni a hétköznapjaimat. Persze, elég ritka az ilyen eset, de néha jól jön egy-egy ilyen nap is az évben.

Kérdöív


5 dolog, amit szeret: Fegyverek; harc; Oroszország; álneveket felvenni; és azt hiszem, Clint...
5 dolog, amit nem szeret: Loki; ha szembesítenek a tetteimmel; ha valami nem úgy sikerül, ahogy azt eltervezem; ha bevetés közben megzavarnak; nagyképű piócák
Gyengeségek: Talán az a legnagyobb gyengeségem, ha felhozzák a múltamat. Ezt nagyon rosszul viselem. Más nagyon nincs. Talán még az, ha Clint-et bántják. Igen, ezt is határozottan rosszul viselem.
Erősségek: Az erősségeim? Bárkivel könnyedén megküzdök, legyen szó akármilyen harcművészeti ágról. Ezen kívül még a kémkedés tartozik az erősségeim közé leginkább. Ezekben vagyok a legjobb, hiszen ezekre lettem kiképezve.

Történet


Mit keresek én egy mezőn? Mi a fészkes fenét keresek én egy isten háta mögötti mezőn? És miért nem emlékszem semmire? Azt sem tudom, hogy hogyan kerültem ide… Semmire sem emlékszem. Ráadásul tök egyedül vagyok. Fantasztikus… A semmi közepén vagyok egyedül, és nem is emlékszem semmire.
Felálltam, hogy körülnézzek, de mindenfelé ugyanazt láttam. Fűt és fát. Szuper. Gondolkodni sem bírtam, úgyhogy csak leültem és bámultam magam elé. Vártam, hogy történjen valami, de nem történt semmi az égvilágon, úgyhogy fogtam magam és elindultam egyenesen előre. Hiába mentem és mentem, minden ugyanolyan volt, mint a kiindulási pontnál. Kezdett ez az egész gyanús lenni. Kicsit megijedtem, hogy csapdába kerültem. Sőt…totálisan kétségbe estem. Ez egyáltalán nem volt rám jellemző. Mindig magabiztos és határozott voltam, de most valahogy nem. Egy pillanatra megálltam, ismét körülnéztem, majd egy másik irányba elkezdtem szaladni egyre gyorsabban. Ki akartam szabadulni erről a helyről. Kezdtem úgy érezni, hogy megőrülök. Hirtelen szédülni kezdtem és a földön találtam magam. Mikor ismét kinyitottam a szemem egy tisztáson találtam magam. Itt úgy döntöttem, hogy elég. Végigtapogattam magam, de se egy telefon, se semmi. Csak az járt a fejemben, hogy mit keresek itt? Lehet, hogy átmosták az agyam? Neeeem, ez teljességgel ki van zárva.
Úgy éreztem magam, mint egy tehetetlen kisgyerek. Csak az visszhangzott a fejemben, hogy miért? Miért? Miért? Miért én? Miért ide? Miért most?
Sóhajtottam egy nagyot, majd ismét elindultam előre. Itt legalább már nem volt minden egyforma. Egy idő után egy erdőben találtam magam. Épphogy csak beléptem a fák rengetegébe, mire visszanéztem, már nem is láttam a tisztás többi részét. Mi ez, valami újabb csapda? – gondoltam magamban, de nem láttam semmi megoldást arra, hogy kijussak innen, úgyhogy csak mentem, amerre vitt a lábam.
Már egy jó ideje mentem, de nem történt semmi. Úgy gondoltam, hogy örökre itt ragadtam és itt fogok megpusztulni.
Hirtelen valami neszt hallottam. Megtorpantam és csak hallgatóztam. Figyeltem, hogy hátha újra hallok-e valamit, de semmi. Teljes csönd volt. Semmi mocorgás, semmi szuszogás. Az is lehet, hogy csak a szél volt. Nem, ez ki van zárva. A szél nem bujkál a bokrok között és nem ügyel rá, hogy észre nem vegyék. Nem, a szél határozottan nem ilyen. Biztos voltam benne, hogy van még rajtam kívül itt valaki. Lehet, hogy valaki más is csapdába esett rajtam kívül.
Ismét mocorgást hallottam, majd ismét és ismét. Valaki nagyon nem akarta, hogy meglássam. Elkezdtem futni egyenesen előre, minél messzebb akartam kerülni a rejtélyes idegentől. Elgondolkodtam, rajta, hogy miért is menekülök tulajdonképpen? Simán elé állhatnék és megküzdhetnék vele, de valahogy hiába parancsoltam megálljt a lábamnak, az mégis vitt tovább. Nem sok idő elteltével már mindkét oldalról hallottam mocorgást a bokorban. Egyre gyorsabban kezdtem futni, a végén már csak úgy szlalomoztam a fák és bokrok között, mint egy árny. Egyik pillanatban egy ismeretlen feketeruhás alak termett előttem. Arcát nem láttam, mert maszk és csuklya volt a fején. Okos. Nem hagyja, hogy felfedezzék kilétét. Az idegen határozottan magasabb és nagyobb darab volt nálam. Volt vagy legalább két méter magas és leginkább egy izomkolosszushoz volt hasonlítható. Egy könnyű mozdulattal leterített a földre, de hamar felpattantam. Szüntelenül támadott és próbált győzedelmeskedni fölöttem, de sikeresen blokkoltam az ütéseket, rúgásokat. Egy hirtelen jött ötlettől fogva fogtam magam és én kezdtem el támadni. Nem adta magát egyszerűen, de nagy nehezen sikerült kicsavarnom a kezét leterítenem. Ott álltam fölötte pár másodpercig, de még csak a légzését sem hallottam. Kicsit nyugodtabban indultam tovább, mert a tudat, hogy egyel kevesebben vannak, kicsit könnyített a helyzeten. Nem tudhattam, hogy még hányan vannak, de már egyel kevesebben, mint voltak. Erről meg voltam győződve. Még egyszer utoljára visszafordultam, hogy biztosan legyőztem-e, de már csak annyit láttam, hogy egy karddal ugrik felém és végezni akar velem. Reagálni sem tudtam szinte. Minden egy pillanat alatt történt. Csak azt láttam, hogy ugrik felém, a következő meg már az volt, hogy a semmiből egy nyílvessző áthalad a testén, ezzel végleg végezve az ellenséggel. Egyből felismertem a gyilkos fegyvert.
-Clint! – kiáltottam el magam riadtan. Forgolódni kezdtem, mert nem láttam sehol, de teljesen biztos voltam benne, hogy ez Ő volt. –Clint! – kiáltottam ismét, de semmi. Semmi reakció nem jött a kiabálásomra.
Egy helyben álltam. Nem bírtam mozdulni. Hiába akartam, nem ment. Csak bámultam magam elé riadtan és reménytelenül. Teljesen kizártam a külvilágot és eluralkodott rajtam a kétségbeesés. Pár pillanat múlva egy kezet éreztem a vállamon. Hátranéztem és Clint állt előttem teljes életnagyságban. Egy szikla esett le körülbelül a szívemről, amikor megláttam.
-Clint! – örömömben a nyakába ugrottam és olyan erősen szorítottam, ahogy csak tudtam. Jelenléte segített észhez térni kicsit és rájönni, hogy nem állhatok itt tétlenül, hiszem életveszélyben vagyok.
-Natasha, figyelj! Ezek nem viccből vannak itt. Addig nem nyugszanak, amíg meg nem ölnek téged – szavai kicsit ijesztően hangzottak, de tudtam, hogy emiatt még jobban össze kell szednem csak magam és nem aludhatok el egy pillanatra sem. – Gyere utánam! – mint akit ágyúból lőttek ki, elkezdetett szaladni előttem, én pedig habozás nélkül követtem. Teljes mértékben megbíztam benne. Egyébként is bíztam benne, de ebben a helyzetben már csak azért is, hiszen az előbb mentette meg az életemet. Nem éppen úgy nézett ki, mint aki meg akar ölni.
Hirtelen valami furcsát éreztem magamon. Mintha kicseréltek volna. Végignéztem magamon és már nem abban a szoknyában voltam, mint egy perccel ezelőtt, hanem az én kedvenc testhez simuló, fekete ruhám volt rajtam, amit bevetéseknél szoktam használni. Ebben már sokkal kényelmesebben éreztem magam és mozgásom is gyorsabb volt. Ez adott egy fajta magabiztosságot.
Clint hirtelen megtorpant. Nem értettem, hogy miért, de én is megálltam. Mindketten csak figyeltünk a neszekre. Egyre hangosabban lehetett hallani, hogy valaki közeledik. Pontosabban valakik. Három ugyanolyan alak termett előttünk. Clint-tel egymásra néztünk, bólintott egyet, majd támadni kezdtünk. Ellenfeleinkre akadtunk. Hol ők kerekedtek felül rajtunk, hol pedig fordítva. Nem voltam ehhez hozzászokva. Küzdöttünk mindketten, ahogy tudtunk. Egy pillanatra megfordultam, hogy Clint épségben van-e még, és már földön is voltam. Szerencsére feltaláltam magam és egy jól irányozott fejlövéssel végeztem a támadóval. Felpattantam és társam segítségére siettem. Ő is végzett már egyel, de még ketten maradtak. Az egyiket átvettem, ezzel megkönnyítettem dolgát.
Nem telt sok időbe, mindössze néhány perc kellett hozzá, amíg Clint végzett ellenfelével, viszont én nem bírtam el az utolsó taggal. Sőt, ketten sem bírtunk el az utolsó taggal. Egy mozdulattal mindkettőnket leterített.
-Natasha fuss! – utasított Clint.
-Micsoda? Nem hagylak itt egyedül! Te megőrültél?! – igen, egészen biztos, hogy megőrült. Eszemben nem volt itt hagyni ebben a helyzetben.
Fél pillanat múlva ismét talpon voltunk mindketten. Teljes erőnkkel küzdöttünk, aminek meg is lett az eredménye. A nagy melák a földre került. Clint a szeme közé célzott a nyílvesszővel, én pedig egy egész tárat beleeresztettem a rohadékba.
Mindketten egyszerre kifújtuk a levegőt és leültünk a földre háttal a tetemnek. Szuszogtam párat, majd a mellettem ülő férfi felé fordultam.
-Mi volt ez az egész? – kérdeztem értetlenül. Nem voltam hajlandó annyiban hagyni a dolgot. Ezt nem. Miféle ember az, aki annyiban hagyja, ha meg akarták ölni és csapdában van?
-Nem olyan komoly a dolog, mint amilyennek látszik.
-Tessék? Az előbb meg akartak ölni, egy nyomorult csapdában vagyunk, ahonnan nincs kiút, és akkor még azzal jössz nekem, hogy nem olyan komoly a dolog? – hangom hirtelen magasabb lett. Ezen kiakadtam. Ezt még Clint sem gondolhatta komolyan.
-Natasha… Figyelj! Bízz bennem! Ez az egész csak – és itt félbehagyta mondandóját. Egy kard állt ki a mellkasából. Levegőért kezdtem kapkodni, mert rettenetesen kétségbe estem. Felugrottam, rávetettem magam arra az állatra és kitörtem a nyakát. Igaz, alig láttam a szememben összegyűlt könnyek miatt, de mégis megtettem. Meg kellett tennem. Senki sem bánthatja azt az embert, akit azt hiszem szeretek. Senki!
Miután végeztem az idegennel gyorsan visszarohantam Clint-hez, aki már beszélni sem tudott. A véres kard ott hevert mellette, ő pedig tehetetlenül és mozdulatlanul feküdt a földön.
-Clint! – ölembe húztam és arcát a kezem közé fogtam, de ő csak az arcomat nézte. Nem volt benne annyi erő, hogy beszélni tudjon. Tudtam, hogy meg fog halni, de nem akartam elhinni. Gyomrom görcsbe rándult, pulzusom az egekbe szökött, mert nem akartam elveszíteni. Őt nem.
Egyik pillanatban már nem hallottam a lélegzését. Elkezdtem kicsit rázogatni, hátha magához tér, habár tudtam, hogy már nem fog. Kész. Vége. Elment. Nincs többé. És még csak el sem tudtam neki mondani, hogy szeretem. Te jó isten. Én nem ilyen vagyok. Nem szoktam az érzelmeimre hallgatni. Én harcos vagyok. Nekem nem szabad sírnom. Észhez kell térnem. De nem, nem megy. Valahogy nem. Még sosem volt olyan eset, mint ez, hogy az érzelmeim felülkerekednek rajtam.
-Clint! – ordítottam el magam fájdalmamban.

-Clint! – kiáltottam el magam és vége volt. Teljesen le voltam izzadva és az ágyamban ültem.
Csak egy rossz álom volt. Csak egy rossz álom. Csak egy rossz álom volt, semmi több. Clint él és virul, sőt mi több én is és nem voltunk semmiféle csapdában. Csupán egy álom volt.
Légzésem lassan kezdett helyreállni, de még mindig gyors volt egy picit. Kimentem a mosdóba, hogy megmossam az arcom, de inkább lezuhanyoztam. Teljesen izzadt voltam, úgyhogy előnyben részesítettem a zuhanyt. Megtörölköztem és kerestem valami tiszta ruhát.
Visszafeküdtem az ágyamba, de nem tudtam aludni már. Folyton ez az álom járt az eszemben. Van, aki azt mondja, hogy az álmok néha valóra válnak. Remélem, ez nem fog. Mindenesetre arra rájöttem, hogy valamit tényleg érzek Clitn iránt…

felhasználó


| V. | 15 | PM | 2-3 éve |




A hozzászólást Natasha Romanoff összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Júl. 29, 2012 11:41 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Norah Storm
szuperhős
szuperhős


Hozzászólások száma : 536
Birthday : 1988. Aug. 24.
Join date : 2012. Jul. 14.
Age : 28
Tartózkodási hely : New York

TémanyitásTéma: Re: Natasha Romanoff ¤ the black widow is right here ¤   Vas. Júl. 29, 2012 9:12 pm

Kedves Natasha!

Nagyon izgalmas és egyedi karakterlapot hoztál. Be kell valljam, tetszett, mert egy álomról volt szó, ami sok mindent elárult Natasháról. Mindenképpen elfogadom, viszont egy tanácsot fogadj meg: mondd el, amit érzel, amíg lehet Razz Remélem Clint is hamarosan megérkezik. Kíváncsi vagyok, mit fogtok majd alkotni ketten Razz Very Happy
Sipirc avatart foglalni, aztán később a játékteret is elfoglalhatod Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://marvelworld.hungarianforum.com
 
Natasha Romanoff ¤ the black widow is right here ¤
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
MARVEL WORLD :: ::karakterek:: :: karakterlapok :: bosszúállók-
Ugrás: