Steve Rogers - Amerika Kapitány

| Steve Rogers | 92 | Chris Evans | Bosszúállók |

„Nem tudod megváltoztatni a múltadat, de elengedheted és elindulhatsz a jövő felé.”

adatok

Név: Steve Rogers
Szül. hely és idő: USA, New York - 1920, Május, 12
Csoport: Bosszúállók
Különleges képesség(ek): Adott. Szerintem mindenki tudja
P.b.: Chris Evans

Jellemzés

Külső jellemvonások:: Ha nem gond, inkább azt az énemet próbálnám meg jellemezni, ahogy most kinézek, oké? Nem regélném el, hogy milyen aprócska, vékonyka és beteges voltam annak idején.
Kifejezetten férfias megjelenésű fazonnak tartanak egyesek, így nem is mondok vissza mást én magam se. Bő 185-188 cm magasságnak örvendhetek, kék szemekkel, szőkésbarna hajjal, melyet jobbára… nincs jobbára, leginkább kedvem szerint hordom, bár három-öt centinél soha nem rövidebb. Ami pedig a ruházatomat illeti… felveszem, ami van, legyen az póló, farmerdzseki, farmernadrág vagy sima vászon.



Belső jellemvonások: Szépen fogalmazva, egy átlagos férfi természetével bírok. Nem kifejezetten vagyok udvariasabb, vagy agresszívebb, jól neveltebb vagy idiótább. A lényeg a lényeg, úgy viselkedek az emberekkel, ahogy azok velem. Ha valaki szemét és pofátlan, tőlem se várjon mást, nem fogok jó pofizni csak azért, hogy szívleljen. Nem szorulok rá arra, hogy miattam változzon meg mások személyisége.
Mind emellett igyekszek illemtudó lenni. Ha körülöttem hatvanan jómadár köpködik a szavakat ide-oda, én pedig nem tudok lépést tartani velük, inkább csendben ücsörögök a cipőm orrát bámulva, és ha rám kerül a sor, csak akkor szólalok meg. Addig igyekszek figyelni… ha nem megy, nem erőltetem. Természetemben egy kis szarkazmus is megbújt, ami manapság egyre többet merészkedik elő, ez pedig vagy tetszik az embereknek, vagy nem. Egy „szuperhőst” is úgy kell elfogadni ahogy van, nem? .

Kérdöív

5 dolog, amit szeret:
Amerika
Bosszúállók // ezt azért nem hangoztatom, de tény, hogy így van //
Drága jó pajzsomat //ha nem lenne, már fejem se lenne//
Kávét
Kakaót

5 dolog, amit nem szeret:
Gonosztevők
Faragatlanság
Nem emberi lények
Néhány mostani kütyü // telefon, zenelejátszók etc //
Alkohol // csak mert egyáltalán nem tudok berúgni tőle, néha pedig rám férne //

Gyengeségek: : Tudatlanság… feláll a hátamon a szőr attól, ha az emberek lelkesen titkolóznak körülöttem. Képes vagyok felvágni az ereimet… persze nem minden esetben.
Erősségek: … milyen kérdés ez? Nem tudom, de még nem láttam egy embert se, aki olyan vehemenciával dobálná a pajzsát, mint én..

Történet

Az utóbbi időkben annyi variációban sikerült visszaolvasnom a történetemet, hogy már azt se tudom megmondani, ezek közül melyik hasonlít leginkább az igazsághoz. Bár, lassan a valódi igazsággal se tudok szolgálni tekintettel a jelen körülményekre, így az írott forrásokra, és arra a hetven évre, amit végig aludtam. Nem akarok mindent az elején kezdeni, hisz minek? Megszülettem, gyerekkorom nem volt épp vidám tekintettel arra, hogy az 1920-as évek elején láttam napvilágot. Apámat már gyerekkoromban elveszítettem, anyámat csak később. A mostani időkhöz képest, akkor örült a gyerek, ha egy cső kukoricából tudott babát csinálni, amit később babusgathatott, vagy egy fából összeeszkábált dolgot biciklinek mondhatott. Lábbal hajtható? Ugyan már, még Frédi és Béni is könnyebb életet élt. Ők ketten hajtották a járgányukat, míg én egyedül.
Nincs tagadás, ha most elém raknának egy aláírnivaló papírt, hogy egy vézna, szerencsétlen, beteges ember voltam egykoron, akkor azt nyíltan vállalnám, és ha kell, akkor alkoholos filctollal írnám alá,- azt hiszem az a neve,- csak, hogy még hihetőbb legyen. Merész vagyok, nem igaz?
Többször jelentkeztem hadba vonulás céljából, hisz katona akartam lenni. Ennek ellenére soha nem értem el a kívánt hatást. Rendszeresen fent akadtam a drótkerítéseken, nem tudtam lépést tartani a kiképzéseken társaimmal. A vita elkerülése végett… nincs mit szégyellnem, hisz ha nem lettem volna szerencsétlen, apró és ügyetlen, akkor most nem lennék Amerika Kapitány… vagy mégis?
Nem!
Ha nem lettem volna egy szál bél, sokkal inkább egy erőteljes, duzzadó izomzattal büszkélkedő férfi, akkor Dr. Erskin nem figyelt volna fel rám, és talán már akkor elestem volna a háborúban, vagy ha az nem is, idővel megöregedtem volna és végelgyengülésben váltam volna a földdel egyenlővé. Ha a katonaság által kifejlesztett, „készítsünk szupererős tankokat” szérumot nem kapom meg akkor, hát nincs mese, egy cingár jószágként, magányosan tengődtem volna a nagyvilágban.
Viszont ahhoz, hogy egy ilyen katona megszülessen, a hozott anyagnak megfelelőnek kellett lennie. Olyan ember kellett a Doktornak, aki nem él vissza a szer által felállított lehetőségekkel, aki jóra használja majd. Így nem hozhatott házhoz egy nagyszájú keménylegényt, aki körülbelül annyira megbízható, mint egy vadonból hazavitt oroszlán.
Semennyire.
Így hát katona lettem… de még milyen, pfúú!
Hála a szérumnak, erőteljes testfelépítésre tettem szert röpke pár perc alatt. A látszólag nem létező izmaim a sokszorosára nőttek, megduzzadtak és ezt jól lehetett látni is. Bő két fejjel magasabb lettem, és bár tudom, nem számít, de már nem egy deszka voltam, onnantól kezdve már lehetett mérni a derék bőségemet, váll szélességemet is. Nem vegyültem el a nálam tíz évvel fiatalabb gyerekek tömegében sem, ami ugyancsak jóérzést keltett bennem. Reflexeim jobbak lettek, így nem volt más hátra, mint, hogy katonává avassanak. Mind eközben volt valaki, valaki, aki tartotta bennem a lelket. Még nyomorúságos énem, bárgyú pofájával is lelkesen kacsintgattam egy ügynök nő felé, ki akkor is jelen volt, mikor felturbóztak. Tulajdonképpen ő volt az összekötőm a katonákkal, de be kell, hogy valljam, már első találkozáskor gyengéd érzelmek kötöttek hozzá még akkor is, ha tudtam, hozzá se érhetek.
Nem tudom, hogy fogalmazzak… a teremtőm? Az apám? Mim volt nekem Erskin, hisz ha ő nincs, akkor én se vagyok az, aki. Újjászülettem, új ember lettem, így ő lett az öregem. Mindegy, ez most mellékes, a lényeg az, hogy ő sajnálatos módon előretörésemet nem élhette meg, köszönhető egy „jól nevelt” nácinak, kinek drága kémje a túlvilágra küldte. Csak, hogy szépen fogalmazzak.
A neheze csak ezután következett. Híresség lettem gyerekek… gyönyörű miniszoknyás, amerikai zászlónak ható ruhába öltözött hölgyek rázták magukat körülöttem, míg én a hadseregbe toboroztam a férfiakat. Hogy megalázó volt-e vagy sem, hát… inkább nem nyilatkozok. Nem sűrűn éreztem jól magam abban a cuccban a színpad közepén, de legalább az élvezet megvolt, ami azt illeti… csinos nők? Hű, az anyja!
Idő közben, barátságot kötöttem Bucky-val, aki azonban rájött arra, hogy én magam vagyok Amerika Kapitány. Persze megígérte, hogy megtartja a titkot, ha segíthet nekem, de később legnagyobb bánatomra, életét veszítette. Bár kísérleti nyúl voltam, idővel a háború egyik, ha nem az egyetlen szimbóluma lettem és én magam voltam egyedül a Red Skull ellenfele.
Hála a kapott erőmnek, egyszemélyes hadsereggé nőttem ki magam. Már nem tekintettek rám kísérleti patkányként. A szerencse csak ezután terelt Howard Starkhoz, drága jó csapattársam, Tony Stark apjához, ki nagy lelkesedéssel látott el fegyverekkel, majd sikerült megsemmisítenünk a Red Skull csapatait, rejtekhelyeit, hogy a Tesszeraktot még csak véletlenül se tudják felhasználni ahhoz, hogy ők kerüljenek ki győztesként a háborúból. Később a levegőben futottam össze ismét a Vörös koponyával. Sikerült hatástalanítani, de engem is utolért a… végzetem? A gépem hajtóműve teljesen meghibásodott, így a jeges vízbe zuhantam, mi a mai szavakat használva, hibernált. De előtte, még a zuhanó gépben ígértem egy randevút Peggynek, amit sajnos már nem tudtunk és nem is tudunk bepótolni.
70 évig szunnyadtam odalent. Szerencsére volt időm kipihenni a fáradalmaimat.
Legközelebb 2012-ben kerültem a felszínre, köszönhető ez a S.H.I.E.L.D-nek, kik minden tétlenkedés nélkül felvilágosítottak a jelen helyzetről, mely koránt se tűnt olyan jónak, mint felébredésemkor reméltem.
Egy űzött földönkívüli, aminek nem tudtam, mennyi a valóság alapja, ellopta a Tesszeraktot, miről nagyon is jól tudtam, milyen hatalma, ereje van. Loki, Thor jól nevelt, figyelmes testvére volt az, ki lenyúlta a gyilkos fegyvert, így csatlakozva a Bosszúállók csapatához, sikeresen el tudtuk tenni Thor tesót láb alól… persze nem szó szerint, róla Thor gondoskodott.
A továbbiak, hogy a Föld, vagy mi életben maradunk, az csak rajtunk áll vagy bukik.

felhasználó