Isaac Hammond

[You must be registered and logged in to see this link.]

| Isaac Hammond | 35 | p.b. | Szuperhős |

" Egy kézben, a technológia egy eszköz. Egy kézként, a technológia megváltás. "

adatok

Név: Isaac Hammond
Szül. hely és idő: USA, Washington - 1978.09.24
Csoport: Szuperhős
Különleges képesség(ek): Tökéletesen ért a dolgoknak a fejlesztéshez, ami nagy előnyére vált az utóbbi évek során. Kémia, biológia, fizika, nano technológia, atom fizika, ezek csak a fejlődést szolgáló eszközök az Ő kezében. Képes még a gyík, illetve a normálemberi formája között alakot váltani.
P.b.:

Jellemzés

Külső jellemvonások: Testmagassága 180 centiméter, súlya a 68-al egyezik meg. Emberi alakjábana szeme színe gesztenye, haja szintén ezt a színt viseli. Szakálla van, amit gyakran nyír, de sohasem fogja levágni teljesen, mivel már nagyon megszerette. Öltözködése átlagos, de főként a hosszú, télies és sötét színű ruhákat kedveli.


Belső jellemvonások: Nagyon furcsa személyiség. Amikor a maga kis laborjában tesz-vesz, nem nagyon tudja megtűrni a hívatlan látogatókat, vagy a nemvárt eseményeket. Az átlag emberek "kicsikét őrült" -nek mondanák, de Ő maga nem így vélekedik saját magáról. Néha, amikor valamit nem tud megoldani, akkor vagy leköti magát - gyakorlatozik az új találmányokkal, bokszolja a saját párnáját, rajzol, vagy éppen zenét hallgat -, vagy pedig alszik rá egyet. Szereti a nyüzsgést, az eseménydús napokat, de a csendet és a nyugalmat sem veti meg. Van, hogy néha ez, van, hogy arra az állapotra vágyik. Habár nem nagyon fogadják el tőle, de szeret mások baján segíteni, elmélkedni. Eredetileg pszihológusnak vagy gépészmérnöknek akart volna menni, de végül úgy döntött, hogy miért ne lehetne mind a kettő?

Kérdöív

5 dolog, amit szeret: Család, alvás, új találmányok létrehozása, másokon segíteni, édességek.
5 dolog, amit nem szeret: Gyilkosság, ha esetleg elromlik valami, tökfőzelék, bátyja hülye poénjai, üldözés.
Gyengeségek: Nem szereti ha zaklatják, illetve amikor vadásznak rá. Régebben sokat menekült és talán még most is menekül, emiatt zárkózott és nem sokat van a külvilágban. Utálja emiatt az életének ezt a részét. A gyengesége a saját családja, illetve a barátai amiből nem sok van.
Erősségek: Természetesen az új találmányok létrehozása, robbantási szakértelem, rendszer feltörés. Egy igazi zseni, egy géniusz.

Történet

Washingtonban született egy átlagos család második gyermekeként, még a hidegháború
vége felé. Anyja akkoriban könyvkereskedő és nyomdában dolgozó háziasszony volt, apja mérnök volt egy építkezési vállalatban. Bátyja akkoriban hat éves volt, amikor Isaac megszületett és először sírt fel a kórházban. Őt tekintette gyermekkora legjobb barátjának. Isaac nem jött ki nagyon a többiekkel, mindig kigúnyolták és kiközösítették őt valamiért. Kicsit okosabb volt az átlagnál, emiatt sokan irigyek voltak rá és kiközösítették. Pedig Isaacre elég furcsa jövő várt, nem is gondolhatta volna, hogy mibe fog majd csöppenni.

Középiskolában illetve egyetemen már teljesen más volt a helyzet. Ott valahogy jobban be tudott illeszkedni a tömegbe, nem nézték ki és nem szekálták az esze miatt. Végre úgy érezte, hogy ő is a tömeghez tartozik, és együtt járja a teljesen átlagos mindennapjait. Végre teljesült az egyik régi kívánsága és ennek feltétlenül örült.
Sok barátot tudott szerezni magának, voltak akik időközben elmentek, de voltak olyanok akikkel igen sokáig tartotta a kapcsolatot távozásuk után is. Ott ismerkedett meg élete első szerelmével, Lysa Hornnal. Ő is egy teljesen átlagosnak mondható diák volt a sok közül, valamiért Isaacet mégis izgatta a jelenléte. Hamarosan össze is jöttek, boldog párkapcsolatban éltek egymással és mind a két fél elégedett volt.
Isaacnek most már meg volt az amire mindeddig vágyott: Normális élet, ami számára csak később lett elérhető minta többieknek. Boldog volt ezzel.
Amikor már elvégezte az iskolát és az egyetemet, egy ideig még a szüleinél élt. Mivel most már úgy gondolta, hogy ideje lenne már saját lakás után néznie, meg Katy miatt is, egy közeli lakáshirdetést nézett meg az újságban. Rá is talált.

A hirdetés azt mutatta, hogy egy pár kilométerrel arrébb, egy fodrász szalonban találja meg a lakást ajánló személyt, aki azt majd kedvező áron ajánlja majd neki. Katyt nem vitte magával, mivel neki most fontos dolga volt a nagynénjénél.
Isaac be is ért a fodrász szalonba, de ott valamiért csak egy üres széket talált. Már az elején nem tetszett neki valami, így úgy gondolta, hogy máris ideje lenne neki távoznia. Hátra is fordult, de talán éppen ez volt a baj. Egy hatalmas ütést érzett a fején, majd azután elvesztette az eszméletét.
Isaac ekkor már egy teljesen másik helyen ébredt. Éhes volt, fájt a feje és aggódott. Nem tudta hol van és, hogy miért került ide. Egy teljesen üres szobában, fehér ruhákban találta magát, valami teljesen ismeretlen helyen. Elvesztette az időérzékét, aggódott maga, de elsősorban a barátnője és a családja miatt. Teljesen bepánikolt.
Ekkor azonban, feltárult egy ajtó. Három alak jött be, a középső egy bőrruhában lévő soványka ember volt, míg a két mellette lévő, köpcös ember ennek az ellentéte volt. Hamar fel is kapták őt, majd a középső, idegen nyelven motyorászó ember vezetni kezdte őket - előtte persze zsákot húztak a fejére, mintha nem akarnák, hogy még egy kicsit is tájékozódjon a külvilágról. Elvezették, egy másik szobába, ahol végre levették a rajta lévő zsákot a fejéről. Odakötözték, egy kipárnázott, orvosi ágyhoz, majd gondosan bedrótozták. Mind ezután, odajött végül hozzá az a vékonyka férfi, majd megszólította egy elég ronda és orrhangon szóló akcentussal.
- Neved? - Kérdezte. Isaac nem válaszolt, aminek a következménye az lett, hogy egy hatalmas ütést kapott a hasába az egyik testőrtől.
- Neved? - Kérdezte ismét.
- Jó, jó.. Isaac. Isaac Hammond. - Adta meg magát Isaac. A vékony férfinak mosolyra nyúlt a szája. Ráncos arca néhol pattanásos és foltos volt, ajkai egy sárga fogsort és egy bűzös szájszagot fedett el.
- Tudod miért vagy itt, Isaac. - Kérdezte. Miközben Isaac a kérdésen gondolkodott, a másik szobában ami csak egy üveggel volt elválasztva, egy zsákot tettek le, amiből kilógott pár másik drót.
- Nem tudom. Kérem, engedjenek el! - Válaszolta Isaac. Nem akart itt lenni, teljesen megrémisztette ez a hely. Nem tetszett neki, ki akart innen jutni, méghozzá azonnal!
- No akkor had meséljem el, Isaac. - Mondta a férfi, majd megtámasztotta magát az ágynak a szélén, majd "mesélni" kezdett, mintha csak egy esti kis mesét mondana fel egy gyereknek.
- Remélem ismered a "mi" kis történetünket, Isaac. Ja, hogy nem? Nos akkor kicsit tovább fog tartani ez a mese. - Mondta.
- A mi történetünk a kezdetekig nyúlik vissza, még a szádat elejéig. Na mi volt akkor? - Ekkor közelebb hajolt. - Egy világháború. - Mondta, majd hátrébb hajolt.
- A világháborút követően, a nagy és csodálatos Szovjetúnióval egyetemben megalakult egy másik, igen titkos szervezet a sok másik közül. A németeknek ott volt a Katedrális, az amerikaiaknál már rég létrejött a Novus Ordo Seclorum, ami ugye nem csak a "hétköznapi ügyeivel" foglalkozott. Mi nekünk, a nagy szovjetúniónak is szükségünk volt egy kutató laboratóriumra illetve egy szervezetre, hogy lépést tarthassunk ezekkel a szervezetekkel. Ezek a szervezetek foglalkoztak a különböző okkult, paranormális, nagymértékű technológiai fejlődést szolgáló dolgokkal. Természetesen ezt a nyilvánosságnak nem adtuk ki, akkor mi értelme lenne az egésznek? - Hátrafordult és háttal beszélt tovább Isaacnek.
- Mivel mostanra a nagy és dicső Szovjetúniónak már vége, ezért a MI rendünk is hanyatlóban van. Kísérletünk, - mutatott a másik szobában lévő zsákra, amiben valami mozgott -, most azt fogja nekünk megmutatni, hogy ha egy állati testből átemelünk bizonyos géneket egy emberi testbe miben változtatja meg azt. -Mondta,
- Ennek semmi értelme, maguk teljesen őrültek! Mi céljuk ezzel az értelmetlen kísérlettel, ami már gondolatban is teljes képtelenség?! - Háborodott fel Isaac.
- Az - ekkor hátrafordult -, hogy kísérletezzünk. A mai átlag emberek gyöngék, sokuk alultáplált a fronton való, akár több napos harcokhoz! Egy gyenge katona nem sokat fog érni a lövészárkokban. A célunk, hogy egy teljesen átlagos, hétköznapi emberből egy rátermett, szuper katonát hozzunk létre, ezzel megalkotva egy "tökéletes katonát", aki felülmúlja az elvárásainkat. Maga átlag ember, Isaac? - Kérdezte az ismeretlen férfi. Isaac teljesen őrültnek tartotta ennek vagy ezeknek a terveit. Mit akarnak ezzel a kísérlettel elérni? Minek kellenek nekik katonák, minek akarják pont őt betenni ebbe a kísérletbe?
- Ig... Nem! - Válaszolta Isaac.
- Nem? Nagyszerű, akkor maga a legmegfelelőbb erre a kísérletre. A maga intelligenciája amúgy is kapóra fog majd jönni a tervünkben, úgy bizony! - Válaszolta szórakozottan az idegen.
- Mit akarnak velem?! Én ezt nem fogom hagyni, hogy csak így felhasználjanak a maguk értelmetlen céljaikra! Még mindig nem tudom, hogy mit akarnak valójában! Maguk ŐRÜLTEK! - Megpróbált kiszabadulni az ágyhoz odaszorító kötelek közül, de kevésnél is kevesebb sikerrel. A férfi csak nevetett.
- Mit akarunk? - Kérdezte. Isaac, ekkor hirtelen leállt a rángatózással. Ha már úgy is ő a kísérlet alanya akarata ellenére, akkor már tudni akarta, hogy mit is akarnak pontosan vele elérni.
- Mi az egész VILÁGOT akarjuk! - Mondta a férfi. - Mi vagyunk a "Krasnyy Zabivat", a Vörös Kalapács rendje! Ami elpusztul a kalapácsunk ütésétől, az a mi eszközünkként éledik újjá a kalapácsunkat erősítve! - Mondta nyugodtan.
- Ti mocskos... Áh, engedjetek el! Azonnal! AZONNAL!
Isaac ordibálásai szinte az egész földalatti alagútrendszerbe eljutottak. Ő csak normális életet akart, de ennek a fele sem volt tréfa. Nem ez az ára annak, hogy ennyi éven át azért küzdött, hogy ezeknek a kommunista, világuralomra törő őrülteknek a "kalapácsa" vagy inkább az elbaltázott kísérleti alanya legyen! Ő nem ezt érdemli!
De már ezen késő volt gondolkodnia. Mielőtt elkezdték a kísérletet, látta amint a zsákból végre kiszabadul egy állat: Egy iguána. Az volt az utolsó kép, ami előtt a kísérlet elkezdődött volna és teljesen elvesztette volna az eszméletét.

Viszont egy teljesen más hangra ébredt fel. Hangos volt és gyors: Géppisztoly, méghozzá AK-47, 74 -es típusúak, illetve más egyéb fegyverek ropogása, mint M16- os gépkarabély, AUG, különböző pisztolyok és gyalogsági gránátok. Isaac, nem tudta, hogy most már Ő lett ennek a kísérletnek a sikeres alanya, és most éppen egy háború közepén van, vagy most csak valami más történik vele.
Isaac látása immár kitisztult.Kapásból megérezte a közelben érezhető vér sós szagát és a füstgránát szemet csípő szagát. Honnan tudja ezeket ilyen hamar megkülönböztetni? Még soha sem volt háborúban, akkor meg mitől? Talán... Most éppen egy háború közepén van?
Megpróbált, felállni, de lábai teljesen legyengültek valami miatt, ráadásul a talpa sem volt a régi. Szó szerint.
Olyan volt az egész lábfeje, mint egy raptornak. Pikkelyes, zöld és nagy, fekete karmokban végződtek. Ha jobban megnézte, akkor szinte az egész lába olyan volt, a kezei is karmokban végződtek, pikkelyes volt az egész. ~ Mi ez? ~ Kérdezte magától, de nem kapott erre választ. ~ Mit tettek velem?! ~
Ami meg a legfurcsább volt, hogy hátul érzett valamit, amit eddig még sohasem: Volt egy farka.
Elszörnyülködött. Szörnyeteggé tették őt, megfosztották őt az életétől és soha többé, nem lehet már a régi önmaga! Ő egy szörnyeteg lett!
Teljesen elkeseredett Isaac. Elkeseredésében kitervellte, hogy ah már ilyen, akkor az egész világ elől elbújik és soha többé nem fedi fel valódi nevét, személyét, múltját vagy bármi mást, ami az előző számára most már Ismeretlen Isaac Hammondal kapcsolatos. Vagy legalább megpróbálja. Ő már egy másik Isaac Hammond.

Most 2013-at ír a naptára. Jelenlegi lakóhelyét senki se tudja, mivel senkinek nem árulta el, csakis ő maga tudja, hogy New York egyik lakóépülete alatt lakik, egy földalatti barlanghoz hasonló helyen. Kulturáltabb annál, de még mindig a föld alatt van, habár ez neki teljesen jó.
Mostanában inkább csak néha sétálgatni jár a városban, venni néhány alkatrészt a közeli boltokban, vagy pedig élelmet vásárolni magának. Bulizni nem sokat szokott, de levelezni a családjával annál inkább. Nem éppen így gondolta a jövőjét, hogy csakis ezen a virtuális rendszeren keresztül tud majd beszélgetni a szüleivel, akiket már vagy két éve nem látott. De ami régebben a legjobban fájt neki, az Lucy elvesztése.
Miután Lucy egy jó ideje nem látta és nem is hallott felőle, úgy döntött, hogy egy búcsú levelet ír neki, amit a családjának adott, akik neki adták át a levelet. A levélről senkinek nem beszélt, és máig egy páncélszekrényben tartja, rengeteg fontos államtitkokkal és egyéb titkos papírokkal egyetemben, - amit a szabadulásakor vett magához -, elrejtve az idő és már saját maga elől is. Már régen belenyugodott ebbe, és már igazából nem is vágyik rá, de mindig elgondolkodik amikor valaki a "szerelmet" megemlíti.

felhasználó