Ivy Paxton

| Ivy Paxton| 21| Phoebe Tonkin| Ellenség|

Tudni jobb, mint nem tudni. Mindig.

adatok

Név: Ivy Paxton
Szül. hely és idő: Anglia, Cardiff, 1991. 07. 13
Csoport: Ellenség
Különleges képesség(ek): Különlegesen jól bánok bárminemű elektromos tárgyal, mondhatni megtalálom velük a közös hangot, mellesleg ha szójátékkal akarok élni villámgyorsan tudok mozogni, akár testem minden molekuláját tudom digitalizálni.
P.b.: Phoebe Tonkin

Jellemzés

Külső jellemvonások: Hajam sötétbarna akár az étcsokoládé, ami a napok többségében lófarokba kötve éli életét fejem tetején, a szemem pedig ezzel ellentétben világos gesztenye színű bár számomra időnként inkább olyan se színűnek tűnik, magasságom nem több mint 173 centi, nem vagyok egy vastag alkat, inkább átlagosnak nevezném magam, ruhákban nincsenek nagy igényeim általában a kapucnis pulcsit, és farmert részesítem előnyben, örökös kiegészítőként az égkék converse cipőmmel. Azt mondják általában közömbös arccal reagálok a legtöbb hírre amit hallok, bár nem értem miért kéne máshogy reagálnom ha már úgy is tudok róluk.
Ruhatáram időnként betekintést nyer néhai fényesebbnek nevezett korszakomba, amikor a külvilág adta lehetőségekért volt értelme lelkesednem, de ez mostanában eléggé lekorlátozódott, hiszen amit megakarok tudni, azt villámgyorsan meg is tudom, általában a szobám mélyéről.




Belső jellemvonások: Nos kezdhetném talán azzal, hogy elég erősen van bennem antiszociális hajlam, ami ebből fakadóan visszaveti társadalmi helyzetemet. Bár ha az őszintét akarod tudni, ez nem mindig zavar, hiszen a képességemből fakadóan az emberek tudtukon kívül osztanak meg velem olyan információkat amikbe lehet belepirulnának, ha meg mégis feltámad bennem a pánik, hogy macskás néniként egyedül fogom végezni, akkor egyszerűen kiszabadulok az utcára, és idegenekkel kezdek társalgást, bár ez is egy idő után unalmassá válik, szóval akkor ismét visszamegyek a szobám adta védelembe.
Természetesen, mint minden ember, én is szoktam unatkozni, ekkor általában feltalálom magam, és elkezdek nemzetközi szervezetek szoftvereit feltörni és szórakozni az adataikkal, vagy eladom pénzért. A Pénz. Talán ez az egyik indok, amiért beleuntam az emberek többségébe, hiszen központi témának számít ez náluk, hogy miként osszák be, vagy éppen miképp verjék el, nálam ez nem téma. Ugyanis ha pénz kell, csak rászállok egy nagyobb bankszámlára és onnan éldegélek, majd egy másikra, majd ismét egy másikra. Igazából mivel nincsenek nagy igényeim, ezért nem sokat szoktam egyszerre leemelni róluk, így fel sem tűnik nekik, ráadásul a bankautomaták szarkazmusa ügyfeleik felé igazán szimpatikus így nem sokat kell őket győzködnöm, hogy adjanak ki nekem egy kis pénzt. Eléldegélek édes kis világomba, a családommal lakok elviekben, de gyakorlatba egy féléve már nem...persze ezt is el fogom mesélni.

Kérdöív

5 dolog, amit szeret: - szeretem a csendet, nem sokszor adatik meg nekem ebben a pörgős elektromossággal túlnőtt világban ezért kifejezetten imádom ha időnként nem kell az ébresztőt megkérnem, hogy hadd aludjak még egy öt perccel tovább
- a tömeget, amikor elvesznek a gondolataim, és csak úgy sodor magával az emberáradat
- égkék színű tornacipőmet
- a macskákat
- a zenét
5 dolog, amit nem szeret: - az emberi butaságot
- a könnyű tűzfalakat
- undok mikrók
- okoskodás
- pontosság
- érzelmek
- családom
Gyengeségek: Képességem egyik érsze egyben a gyengeségem legnagyobb része. Képes vagyok a testemet elektromossággá alakítani, képes vagyok utazni úgy, mint adat, de ez végtelenül legyengít, és azért, hogy újra formába jöjjek minimum 24 órát kell aludnom. Az a adatok hálójában, a végtelen információk sűrű tengerében képes vagyok elveszteni magamat akár egy egész napra is, nem is tudva magamról, vagy a körülöttem történő események hadáról, eddig csak egyszer történt meg, és azóta is kísért egy-két emlék, ezért próbálom nem túllépni határaimon. Ugyanakkor ha valaki packázni mer, vagy fenyegetni meri családom, nem enyhe égési sérülésekkel fog távozni körzetemből.
Erősségek: Információ szerzés, tudásom gyarapítása az, ami előre hajt, és ösztönöz, hogy ne adjam fel az emberi butasággal folytatott harcomat.
Ugyanakkor képes vagyok egyetlen csettintéssel áramtalanítani akár egy egész árruház láncot, vagy hipermarketet, és ugyanezt visszafelé is megtenni. Rizikós helyzetekben képes vagyok villámgyors reagálásra, logikai alapokon a legjobb döntéseket hozni, és az érzelmeimet kizárni.

Történet

Cardiffba láttam meg a napvilágot, vagy inkább mondhatnám a felhőket, ugyanis nem sokat süt a nap erre felé. Szüleim átlagos polgárok, semmi különleges nincsen bennük leszámítva a különlegesen jó műszaki érzéket. Van két testvérem egy nővérem, aki Londonban él férjével, és egy öcsém, aki hiába fiatalabb nálam több mint 15 évvel, képes vagyok az ő agyi szintjén vitatkozni vele.
Mindig is hallottam kisebb morgásokat a szobám szögleteiből, de nem figyeltem fel rájuk ugyanis amióta az eszemet tudom, mindig is hallottam őket, így nem féltem tőlük, majd egyszer egy nagyobb vihar alkalmával, olyan 15 éves koromban, miközben hazafelé baktattam a járdán, hirtelen becsapott mellém egy villám. Csak a hőjét éreztem és becsapódásának földet megmozgató erejét, és mégis akkor ott megváltozott valami. Mintha a villám azt mondta volna nekem, hogy "Ébredj!" ami persze azért is lehetetlen, mert be volt dugva a fülembe a fülhallgató, így egy kisebb sokk hatással, és szívleállással hazasprinteltem a maradék távot. Azon az éjszakán már teljesen érthető beszélgetések foszlányait hallottam, de azt hittem a szüleim beszélgettek valahol az ajtóm előtt. A dolog akkor kezdett furcsává válni, mikor reggel, nem a megszokott ébresztő hangom vert ki az ágyból, hanem egy "ébredj, te mihaszna!" felkiáltást szajkózó ismeretlen gépi hang. Szemeim kipattantak, konkrétan kiestem az ágyból, de miután felpattantam sem láttam semmi szokatlant, csak a telefonom villogó fényét, ahogy jelez, hogy ideje felkelni. Krónikus későként nem okozott gondot lekésnem a buszomat, ami az iskolába vitt volna, ezért gyalogolnom kellett megint, és egy kisebb ember tömegbe botlottam, körülbelül ott, ahol tegnap becsapódott a villám, és ha már késésben voltam a gondolat, hogy még 5 percet kések, nem tartott vissza, hogy megnézzem mit néznek ennyire. Nyakamat nyújtogatva furakodtam előre a tömegben, majd hirtelen megfagyott az ereimbe a vér, mikor megláttam, hogy a becsapódás közepén tornacipő lábnyomok voltak, és ahogy felemeltem a talpam, rá kellett jönnöm, hogy azonos méretről lehet szó, sőt valószínűleg pont az enyémről. A gondolat lebénította a tudatomat, és tovább andalogtam egészen be az iskoláig, a padomig, ahol már nem érdekelt, hogy megrónak késésemért, inkább gondolataim zsibbadt mélyébe temetkeztem, amikor arra lettem figyelmes, hogy sokkal nagyobb a zaj, mint általában az órákon. Körbe néztem, és sehol nem beszélgetett senki, én mégis hallottam különböző ismeretlen hangok sokaságát. Egyet olyan közelről hallottam, hogy pontosan betudtam azonosítani, ugyanis a zsebemből beszélt, folyamatosan, és éppen azt taglalta hangosan, hogy miért nem sikerült egy rendesebb, és pontosabb embert megkapnia gazdaként. Konkrétan elejtettem szegény telefonom úgy remegett a kezem, majd ahogy leraktam az asztalra, és ráhelyeztem a kezem, hirtelen csendbe maradt, és szöveg jelent meg a képernyőjén, miszerint "hallod mit beszélek?" mire egy kisebbet bólintottam, majd fejbe rágondoltam, hogy igen, és szegény pára megint a földön kötött ki, mikor megláttam a képernyőjén a saját gondolatbeli válaszom, és súlyos átkok után amiket a fejemre olvasott vissza vettem a kezembe, és hallgattam amiket Nekem mond, én meg a telefonhoz hozzá nem nyúlva válaszoltam neki szövegesen.
Valahogy így kezdődött életem egyik legnagyobb fejezetének története, és szociális életemer depresszív csökkenése, ami 20 éves koromra már majdnem tökéletesen kiaknázott képességekkel és annál kevesebb megmaradt baráttal rendelkeztem, de sajnos lehetséges, hogy a S.H.I.E.L.D. nevű szervezetbe való betörés nem éppen a legjobb ötletnek bizonyult. Ugyanis valahogy visszakövették az I.P. címemet a nyáron, lehet nem voltam elég elővigyázatos, és rárontottak a családomra, és engem akartak magukkal vinni, persze nem sok esélyük volt elkapni, ezért a családommal zsaroltak meg. Rokonaim nagyjából tisztába voltak nem éppen hétköznapi képességemmel, és mégis, amikor meglátták, hogy az internet kábel rácsavarodik az egyik ügynök lábára és kihajítja, majd a másikat én löktem ki egy áramütéssel az utcára, félelem költözött a tekintetükbe, és közölték, hogy azért még mindig szeretnek. Ebből tudtam, hogy itt az ideje elhagyni a családi kuckót és minél messzebbre menni innen.
Mivel úgy voltam vele, hogy az a szervezet New Yorkba tartja bázisát, ami miatt ez az egész kirobbant, ezért talán a "fészekben" keresnének legkevésbé, ezért néhány papír meghamisítással, és egy hirtelen jött eddig, eltévedt egyetemi felvételivel, kitörölve minden adatot eddigi életemből, járok a műszaki egyetemre, ami nem okoz igazából kemény fejtörést számomra, ugyanakkor remek álca. Közben próbálok rájönni, hogyan is állhatnék a legjobban bosszút a S.H.I.E.L.D. nevű szerevezeten.

felhasználó