Kyle Hobbs

| Kyle Hobbs | 42 | Charles Mesure | Szuperhösök |

Bármennyire is tünnek véletlennek a dolgok, mindig van egy terv!

adatok

Név: Kyle Hobbs
Szül. hely és idő: Anglia, Greenock - 1970, 04, 01
Csoport: Szuperhős
Különleges képesség(ek): Emberfeletti célzás és reakcióidő
P.b.: Charles Mesure

Jellemzés

Külső jellemvonások: Katonai értelemben, hosszú fekete színű haj és egy kis arcszőrzettel rendelkezem. Igen megengedtem magamnak az utóbbi időben, ha már nem volt kötelezővé téve a fapofa sem. A szemszín meglepő, vagy sem de szürke. Testalkat… Mit szépítsek? Nem vagyok testépítő, de azért egész tűrhetően tartom szerintem a koromhoz képest. Persze az sem kizárt, hogy ezek alapján sem ismersz meg. Előfordul a színezett kontaktlencse és a teljesen sima arcbőr. Ruhatáram azonban bizonyos mértékig belőhető. Előszeretettel hordok öltönyt, vagy valami egyéb elegáns és kényelmes „munkaruhát”, de nem vetem meg a civil farmer, póló, bőrkabát kombót sem. Persze mindent a sötétebb árnyalatból, de amiért élek halok az a katonai öltözetek.


Belső jellemvonások: Egymagában rendkívül jól elvan, és persze ha fegyverek vannak a közelében, vagy ha éppen dolgozik. Társaságban kissé Anti-szociális és kötözködő jellem. Főleg ha olyanokkal találkozik, akik azt hiszik, hogy mindenki felett állnak. Nem tűnik, lojális jellemnek mivel szereti, a pénzt azonban vannak bizonyos „emberek”, akik ha a világ össze pénzét ígérnék, se állna az oldalukra. se nem egoista se nem önimádó, de a modora kissé nyers. Igazi nőfaló, de sajnos képtelen hosszú távú kapcsolatokat fent tartani… Egyszerűen képtelen megérteni a nők ágyon túli terveit. A humora menthetetlen, még egy feketelyuknál is sötétebb.

Kérdöív

5 dolog, amit szeret: A hadsereget, legalábbis abból az egyenruhát a fegyvereket és a dicséretet, az adrenalin dús feladatokat, ha ráhagyják a végrehajtást, sült krumpli, Angila, az egyedi pisztolyai, Galamblövészet

5 dolog, amit nem szeret: Ha hazudnak neki, ha megvezetik, a tökéletes embereket, ha hülyének nézik. Az irányíthatatlan, önimádó, önjelölt hősöket. Ezen túl nem szereti a gyors kaját (sült krumpli kivétel) és kifejezetten rühelli a dzsungeleket.

Gyengeségek: Vagyontárgyai, mint a lakása a Ford Maverick-je illetve az abban tartott két szép egyedi Sig-Sauer P220as pisztolyai elvesztése mély sebet ejtenének jelenleg békés és stabil életében. Továbbá képességétől függetlenül még ugyanúgy sebezhető, mint akármilyen másik halandó, továbbá sosem szeretne nőket bántani, így ha nő támad rá sajnos alul marad…

Erősségek: Sajnálatos módon emberfeletti képességem mindösszesen a fegyverhasználatra vonatkozik, de azzal olyan gyorsan és pontosan, hogy vetélytársam nem akadt sehol sem. A különleges légi szolgálatnál (SAS) eltöltött szolgálati idejének hála akármilyen harctéren bevethető, a legtöbb robbanóanyaghoz illetve lőfegyverhez ért. Bár hobbija, de reakcióidejének hála remekül alkalmazza a kardforgatást is.

Történet

Nos, hol is kezdjem? Tréfás napon születtem pontosan a 70es évtized kezdetén Anglia Északi részén Greenock környékén. Én mindig is átlagosnak éreztem magam, viszont már kölyök koromban is imádtam galambokat lövöldözni a nagypapa sörétesével. Valahogy akkor tűnt fel nekem, hogy mikor célzok, mintha lassabban mozogna a cél és sokkal több időm van becélozni, ami kívülről kb egy villanásnyi idő nekem pár másodperc arról nem is beszélve, hogy nagyon jól tudok fókuszálni a célpontra. Hogy ez hogyan lehetséges nem tudom. Lehet, hogy az nagyapa szomszédjának igaza volt és némelyikünket elvisznek az ufók és átalakítanak a tudtunk nélkül! Persze isten őrzött attól, hogy ezt akkor komolyan vegyem. Amúgy ettől eltekintve teljesen átlagos kölyök voltam. A hadsereg nekünk nem volt családi hagyomány, úgyhogy féltettek is a szülök rendesen mikor beléptem a királyi légierőbe. Az első pár év telt, ahogy kellet, de már akkor mérföldekkel jobb voltam az akkor lövészeknél. Talán ennek hála a különleges légi szolgálat is érdemesnek tartott a soraiba. Kiképzés földön, vízen, levegőben. Mondhatom, hogy nem volt kellemes. De legalább hasznos volt, és legalább ugyan ennyire embert próbáló, de minden erőmmel azon voltam, hogy a legjobb legyek. Ami sikerült is. A kiképzés után volt pár kellemesnek mondható laza bemelegítő küldetés. Oda küldtek, hogy ezzel a csoporttal végezzünk és azt vagy amazt öljük meg és vagy robbantsunk is a Közel-keleten. Na de ezek után jött a fekete leves, Dél-Afrika, Dél-Amerika sűrű dzsungeles területein végrehajtott lapulós, aljnövényzetben csúszó mászó küldetések. Ekkortájt utáltam meg egy életre a dzsungeleket. De a parancs az parancs, így hát ezeket is teljesíteni kellet. El távok persze egyen értékűek voltak, szerencsére. Ha éppen nem kellet küldetésre mennem, vagy a bázison készenlétben lenni, akkor Londonban mulattam az időt és persze csaptam a szelet a csinos lányoknak, és persze szórtam a pénzt. Aztán a 90es évek vége felé pontosan 97ben találkoztam egy fiatal, de annál bájosabb teremtéssel Lisa-val, akibe bele is habarodtam, ahogy az annak a rendje. Bár a kapcsolataimhoz képest a leghosszabb ideig, valamivel több, mint másfél évig tartott, mégis zsákutcának bizonyult. Ő családot szeretett volna én viszont katonai pályán maradni, mert úgy éreztem akkor, hogy az az egyetlen stabil pont az életemben. Szakítás ide vagy oda, de az élet ment tovább. Aztán valahogy a 2000res évek elején pár fejes átjött a tengerentúlról kicsit jobban szemügyre venni engem. Azok a tipikus öltönyös ügynökök és egy érdekes ajánlattal álltak elő. Mit veszíthetek alapon belementem. Így kerültem kapcsolatba első körben a S.H.I.E.L.D.-el, és találkoztam Furyval. Nem volt egy nehéz munka. Terrorelhárítás, tisztogatások, olyan dolgok és személyek, csoportok likvidálása amik, akik veszélyeztethetik a világ biztonságát. Csak persze azok az átkozott protokollok. Sose szerettem, ha a küldetés folyamán teljesen lekorlátoznak, így volt pár összezörrenésem az évek alatt. Fury végül úgy döntött áthelyez az ügynökök közé, ami meg végleg kicsapta nálam a biztosítékot így inkább kiléptem a S.H.I.E.L.D.-től és bár visszamehettem volna a sasok közé, de megtetszett a helyi szabad élet és letelepedtem az álmok országában, ha már megkaptam az állampolgárságot. Egész pontosan New York városában ütöttem tanyát. Pontosabban vettem egy nekem éppen megfelelő házat és kocsit is. Nem sokáig bírtam azonban a fenekemen maradni, hisz mindig is az adrenalin és az izgalom hajtott. Tehát rövid időn belül szabadúszó pályára váltottam. Igyekeztem a lehető legtisztább és mondhatni még a tisztességesebb zsoldos munkákat végezni. De igazából majdnem minden jól fizető munkát elvállaltam, ahol nem a dzsungel vagy éppen civilek voltak a célkeresztben. Bár a legtöbb munkám az igazi rossz fiúk elintézése volt, ennek ellenére nem merném magamról azt állítani, hogy hős lennék. De azok után ami Manhattanben történt, ki tudja megmondani?

felhasználó