Pepper Potts

| Pepper Potts | 37 | Gwyneth Paltrow | Civil |

"Igazán az él, aki minden hangulatának enged."

adatok

Név: Virginia "Pepper" Potts
Szül. hely és idő: Kalifornia, Los Angeles- 1974, Április, 14.
Csoport: Civilek
Különleges képesség(ek):
P.b.:Gwyneth Paltrow

Jellemzés

Külső jellemvonások: 175 cm magas vagyok, a testalkatom pedig átlagos. Jó, sokan mondják, hogy milyen hosszúak a lábaim, de szerintem normális lábak, nincs bennük semmi különleges. A hajam vörös, hosszú, és egyenes, néha felkötve néha pedig kiengedve hordom. A szemem világoskék. Mivel titkárnő vagyok, általában olyan ruhát viselek, ami a munkámhoz illik. Ha elutazok, akkor persze felveszek lazább ruhát is. Szoktam sminkelni, de csak annyira amennyire kell, nem viszem túlzásba.


Belső jellemvonások: Ez sem túl bonyolult..nem vagyok az a nagyon barátkozós típus, de ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok nyitott az új emberek felé. Van, amikor tudok sokat beszélni, és olyan is amikor inkább hallgatom amit mások mondanak. Általában az idegenekkel szokott ez lenni, hogy nem folyatok velük mély beszélgetéseket. A közeli barátaimmal már annál inkább.Van humorom, természetesen, mégsem vagyok poén gyáros. Sok ismerősöm van, ezek közül mégis csak kevéssel tartom közvetlenül a kapcsolatot, mint egy baráttal.

Kérdöív

5 dolog, amit szeret:
~ Kávé
~ Tony Stark
~ Tenger
~ Olíva
~ Munka

5 dolog, amit nem szeret:
~Eper
~ Hazugságok
~ Macskák
~ Unalom
~ Pókok

Gyengeségek: A családja, akik sosem álltak ki mellette. A pókoktól való félelem.
Erősségek:Gyors megoldó képesség, nem hagyja, hogy mások befolyásolják.

Történet

A szüleim középosztálybeliek voltak, ahogy a családom többi tagja is. Szigorúan neveltek, leány iskolába jártam, ami hasonlított egy zárdához. Utáltam. Szerencsére nem jártam oda sokat, mert elköltöztünk egy másik városba, San Diegoba. Itt már egy normális iskolába járhattam, szerencsére. Barátokat szereztem, a szüleimtől pedig egyre jobban eltávolodtam. Vagyis inkább ők tőlem. Nem csináltam semmi rosszat, ez benne a furcsa. Az apám tizenhárom éves koromban meghalt szívrohamban. Egyke voltam, így az anyám rajtam töltötte ki a bánatát, dühét, hogy elvesztette a férjét. Innentől úgy három évig pokol volt az életem. Legalábbis a házban töltött idő, mert míg a barátaimmal voltam, jól éreztem magam. Tizenhat évesen visszaköltöztünk Los Angeles-be, ahol anyám összejött egy férfival, aki egy hónapra rá hozzánk költözött. Semmi bajom sem volt vele, normális és kedves embernek ismertem meg. Az életem teljesen átlagos volt továbbra is. Betöltöttem a tizennyolcat, elköltöztem az anyáméktól, és vettem egy saját lakást. Kaptam egy titkárnői állást, de a főnököm, nos, nem volt valami okos ember. Két évre rá ott is hagytam, pedig a fizetés nem volt rossz. Mégis, a pénznél fontosabbak az emberek, legalábbis én szerintem. Anyám ez idő alatt egyszer sem hívott föl, csak úgy mellékesen megemlíteném. Újra lett állásom, az több ideig tartott, hét évig. Sajnos a cég az igazgató halálával csődbe ment. Anyám ez idő tájt hívott föl, azért, hogy küldjek nekik pénzt. Én pedig küldtem, de így visszagondolva nem kellett volna. Na mindegy. New Yorkba költöztem, Los Angelesből elegem lett egy időre. A következő állásomhoz nem éppen a.. szokásos módon jutottam. Tony Stark titkárnője lettem úgy, hogy kijavítottam egy könyvelési hibát, amit ő maga vétett. Ő már nem az a szokásos főnök volt. Közvetlenebb és sokkal, de sokkal egoistább ember volt mint a többiek, de ez egy idő után már nem zavart. Ő ilyen. Nem is értem, hogy bírt nélkülem egyáltalán létezni, mivel minden dolgát én tartottam kézben. Komolyan, milyen milliárdos az aki nem tudja a saját bankkártya számát? Aztán ott van a testőre, Happy. Ő vele mindig is jól kijöttem. És persze Obadiah. Először őt is teljesen normálisnak gondoltam, segített Tonynak stb. Egyedül intéztem a dolgokat, mikor Mr. Stark elment Afganisztánba. Legalább volt egy kis nyugalmam, amíg meg nem tudtam, hogy elrabolták. Nagyon megijedtem, attól féltem, hogy baja esett. Hiába volt csak a főnököm, akkor is aggódtam érte. Három hónap múlva előkerült, egy mini reaktorral a mellkasában. Örültem, hogy ezen kívül nem történt vele semmi. Vagyis de. Megváltozott. Amit annyira nem bántam. Megszüntette a fegyvergyártó részleget, itt egy picit azt hittem, hogy bekattant. Próbáltam alkalmazkodni, tovább tikárnősködtem. Érdekes volt, mikor megláttam Tonyt egy páncélban, ami tele volt lövés nyomokkal. Ez volt a Vasember páncél. Kiderült, hogy Obadiah szervezte az egész elrablást, és engem is meg akart ölni, de Tony megmentett. Obadiah meghalt, és a nyilvánosság is megtudta, hogy ki is a Vasember. Most már egy békefenntartó Vasember Tony Stark volt a főnököm. Bonyolult élet. Fél év múlva volt egy durvább dolog, amikor egy bűnöző akarta megölni Starkot. Aztán ő is meghalt, ekkora már..közelebb kerültem Tonyhoz. Egy kis időre még vezérigazgató is voltam, de nagyon rövid ideig. Most már a főnököm egyben a barátom is.New York majdnem megsemmisült, mikor egy Loki nevezetű Asgardi érkezett a Földre. Én az egészet Tony magángépén néztem végig, mást nem tudtam csinálni. Akkor kicsit bűntudatom volt, hogy ha nem kérem akkor nem biztos, hogy elválallja. De végül túlélte, hála az égnek. A Stark torony elég ramaty állapotba került, utána pedig sikerült ujjáépíteni. Azóta senkiről sem tudok, aki akármit is meg akart volna semmisíteni, vagy gyilkos szándékai lettek volna. Remélem nem is nagyon lesz ilyen, mert aggódni olyan rossz dolog. Szóval, még mindig titkárnő vagyok, eszem ágában sincs felmondani. Tonyal vagyok kapcsolatban, aki még mindig a főnököm. Ez történt velem a röpke 37 év alatt.

felhasználó