Nicolas Gremmer

| Nicolas Gremmer | 33 | Stephan Moyer | Ellenségek |

A halál csupán a kezdet!

adatok

Név: Nicolas Gremmer
Szül. hely és idő: Usa, Los Angeles - 1979, 09, 14
Csoport: Ellenségek
Különleges képesség(ek): Tele kinetika, kibernetikának köszönhetően pedig emberfeletti erő és kitartás
P.b.: Stephan Moyer

Jellemzés

Külső jellemvonások: Harmincas évei elején járó, de ahhoz képest rendkívül jól tartja magát és körülbelül 25-26nak, ha látszik kívülről. Haja fekete, szeme kék, arca enyhén borostás.
Ha civilek köz kell járnia nappal akkor szinte mindig kapucnis pulóvert, bőrdzsekit és farmert hord, azonban ha a helyzet úgy kívánja, akkor öltönybe is hajlandó bújni. A bőrkesztyűk azonban így is úgy is a kezén maradnak. Oka, hogy a robbanáskor elvesztette a végtagjait illetve teste 39%a megégett. A végtagjait kibernetikával pótolták, illetve a létfontosságú szerveit csúcstechnológiás kibernetikai módosításokkal bővítették. 180 magas és körülbelül 140 kilót nyom.



Belső jellemvonások: Szívtelen, kegyetlen, és jobbára irányíthatatlan, aki élvezettel nézi a gyilkolást a kínzást, és főleg a katonai kötődésű emberek halálát, és persze ő maga is űzi ezt a „mesterséget”. Ha éppen nem öldököl akkor rideg alak, aki nem hogy kerüli a társaságot, még el is taszít magától mindenkit, aki közeledne felé, jó szándékkal. Egyedül egy embert engedne közel magához a húgát, akit több mint 16 éve nem talál. Egyetlen elve van, amit követ: A cél szentesíti az eszközt, így nem számít hány katona civil férfi nő vagy gyerek esik áldozatul bosszújának. Egy igazi szörnyeteg!

Kérdöív

5 dolog, amit szeret: Este, a boldogabb múltja, a bosszúja, a húgát, a magányt.
5 dolog, amit nem szeret: A képességét, a katonákat, a hősöket, a tömeget, az őt lenézőket.
Gyengeségek: Kinézete miatt, nem túlzottan társasági alak, ugyan ezen okból a napsütést se szereti, hiszen így egyesek megláthatják, hogy néz ki valójában. Bár jelentős mennyiségű kibernetikai bővítéssel rendelkezik, de még így is ember, és az érzései vezérlik legfőképpen a dühe, ami gyakran hoz bajt a fejére.
Erősségek: Tele-kinetikája jelentős erőfölényt eredményez átlagemberekkel szemben rövid és közepes távon. Haraggal, vagy akár nagyobb erőráfordítással tankokat is képes hajigálni illetve a felé haladó tárgyakat megállítani. Kibernetikus bővítéseinek hála több száz kilót is képes felemelni, és vagy elhajítani.

Történet

Rengetegen, csak álmodnak arról, hogy egyszer birtokosai lehessenek annak a képességnek mellyel én születésem óta rendelkezem. Ám nagyon sokan elfelejtik ennek a hátulütőjét. Hogy ha kiderül, hogy milyen erő birtokosa akkor a környezete rettegni kezd, illetve ha híre megy, akkor könnyen végezheti majdan laborban kísérleti alanyként, mint ahogy velem is történt.
Los Angelestől nem messze tengettem le életem első 14 évét békében képesség, katonák és problémák nélkül.
úgy 14 éves koromban tűnt fel, hogy ha dühös vagyok, akkor néha megmozdulnak a tárgyak a közelemben, először nem hittem, hogy sok közöm van hozzá, azonban késöbb ténylegesen láthattam a képességem kezdőszárnycsapásait. Innentől kezdve tudatosan gyakoroltam a képességemet és fejlesztettem magamat. olyan 16 éves koromra, már rendszeresen kihasználtam a képességemet, persze ügyesen, hogy a környezetem meg se sejthesse, hogy nem vagyok átlagos. Mindösszesen egyedül a legjobb barátom, tudott arról ki vagyok ő is csak azért, mert ha nem használom a képességemet, akkor egy híd alján végezte volna. Ekkor tájt kezdtem észrevenni, hogy a húgom Alice is hasonló képességek birtokosa, ám ő nincs és nem is lehet tisztában, hisz ekkor mindösszesen csak 11 éves volt. Lassan próbáltam vele megértetni, hogy ne féljen az erejétől, de nem szabad mások elött megmutatnia. 17 éves koromban azonban eljött az a bizonyos nap. Los Angelestől nem messze barangoltunk Jimmel, a legjobb barátommal és rátévedtünk egy katonai kerítéssel elzárt területre. Mint minden tinédzsert minket is hajtott a kíváncsiság. Az elektromos kerítés nem okozott különlegesebb problémát, simán kettébontottam és beosontunk a területre. Rejtőzködésünk azonban nem tarthatott sokáig, hiszen rövid időn belül egy kisebb seregnyi katona jelent meg és Jimmel együtt elfogtak minket. Inkább nem használtam a képességemet, de sajnos kiderült a titkom, mikor külön választva minket három órán tartó kihallgatásba fogtak minket a katonák. Azonban ott helyben nem derült ki, hogy Jim végül elmondta nekik, mert három óra után végre hazaengedtek minket. Bíztam benne, hogy nem tört meg és mivel nem mondott semmit, nem is kérdeztem. Azonban rá egy pár napra két, öltönyös alak kopogtatott az ajtón, akik engem kerestek, illetve óhajtottak magukkal vinni. Nem igazán sikerült nekik, de itt sajnos a szüleim elött kis fényderült a titkomra, mikor az egyik öltönyöst a falhoz vágtam a másikat pedig ki az ajtón. Anyám rettegéssel teli arcán, és Apám félelemtől kiábrándult tekintetéből, tudtam, hogy többé nincs maradásom. Fogtam magam és amilyen gyorsan igyekeztem eltűnni a városból, de mindenek elött Jimhez mentem, akit felelősségre vontam és kis híján megöltem mérgemben. A húgom állított meg benne, aki otthonról egészen addig követett engem. Csak Alice miatt nem végeztem Jimmel. Mielött azonban annyit is tudtam volna mondani jimmnek, hogy „hord el magad” egy csapat kommandós rontott rám és a testvéremre, és elhurcoltak minket egy bázisra ahol évekig még foglyoknál is rosszabbul bántak velem, és még csak azt se tudtam, hogy ott van-e a testvérem vagy hol van egyáltalán. Folyamatos kísérletek, gyógyszerek, ha ellenálltam, akkor veréseket kaptam. Rövid időn belül elvesztettem az idő érzékemet óra-óra után nap-nap után telt… De nem adtam fel, kitartottam, és vártam a megfelelő alkalmat, ami végül úgy látszott, sose jön el. Egy nap nem bírtam tovább… nem bírtam a kínzásokat, a kísérleteket, a veréseket. És elszabadultam. Szökésem közepette, minden utamban állóval végeztem, őrökkel, orvosokkal, nővérekkel. Kint azonban a laborból kiérve egy kisebb seregnyi katonával találkoztam, akikkel összecsapva szenvedtem el életem meghatározó vereségét. Egy mellettem felrobbant jármű leszakította mind két kezemet és a jobb lábamat.
Mikor magamhoz tértem egy másik laborban voltam. Elsőnek azonnal meg akartam szökni, de rémülve tapasztaltam, hogy nézek ki. Ekkor találkoztam első ízben Victor Von Doommal. Közölte velem, hogy lenyűgözte a teljesítményem, és ezért hajlandó volt engem megmenteni. Továbbá hajlandó segíteni nekem megbosszulni a velem történteket azokon, akik tehetnek róla. Fokozatosan szabadságot adott nekem, és világossá tette, hogy nem puszta szívjóságból segített nekem, de hasonlóak az érdekei, ezért is fordított oly sokat arra, hogy engem visszahozzon az élők sorába, mint egy elképesztően erős harcost létrehozva belőlem.

felhasználó