Emilia Tanner - Angyallány

| Emilia Tanner | 19 | Victoria Justice | Szuperhősök |

„A becsületes élet legbiztosabb útja az, hogy azok legyünk, aminek látszunk.”

adatok

Név: Emilia Tanner
Szül. hely és idő: Amerika, New York; 1993-június-19
Csoport: Szuperhősök
Különleges képesség(ek): Repülök, irányítom a szelet, tudok szél kardot, lándzsát, vagy akár több fegyvert létrehozni a szél segítségével, képes vagyok védőpajzsot létrehozni, és egyben, ha erőmből kitelik, bárkit képes vagyok meggyógyítani.
P.b.: Victoria Justice

Jellemzés

Külső jellemvonások: Hát, hol is kezdhetném… nem szeretem magamat jellemezni. De hát, ha nagyon muszáj… mellemig érő barna hajam van, melyet mindig, ha tehetem, természetes kinézetén hagyom. Szóval valahol hullámos, valahol göndör. Szemeim gesztenyebarnák, bőröm nem túl fehér, ám nem is túl sötét. Könnyen barnulok. Körülbelül 157 centiméter magas vagyok, szóval még a törpéket épphogy túlnövöm. Súlyomat nem szeretném elárulni, ám annyit mesélhetek róla, hogy kinézetemen nem látszódik, valójában mennyi kiló vagyok. Mondjuk, ezen már dolgozom. Alakommal amúgy meg vagyok elégedve, mindenhol annyi van, amennyinek lennie kell. Ékszereket nem sokszor szoktam hordani, és sminkelni sem szeretem magamat. Ruhákban az inkább „laza” stílust gyakorolom. Inkább farmer-póló párosítást hordok, és inkább takarom el magamat, mintsem hordok mindent mutató göncöket.


Belső jellemvonások: Én vagyok az osztályban a „félénk és visszahúzódó” jellem. Hát igen… van ilyen. Nem szeretek idegenekkel beszélgetni, olyankor feszengve érzem magamat. Nem szeretem a hangos beszédet, az ordítozást –melyet sajnos az iskolában eléggé gyakran hallanom kell –és a (fölösleges) hisztizéseket. Továbbá nem bírom még a plázacicákat, és azokat az embereket, akik kibeszélnek a hátam mögött. Ám, hogy most már ne csak a negatívumokra koncentráljunk, eltérek a jó irányba is. Úgy hiszem, hogy egy kedves, megértő, segítőkész emberke vagyok, akinek bárki elmondhat bármit: az élete árán sem adja tovább. Sajnos eléggé kevés barátom van, de aki az, annak óriási mázlija van. Az idegenek egy csendes lányt látnak bennem, ám akik megismernek, azok rájönnek, hogy jellemem valójában nem ilyen: ugyanis gyakran idegesítő, szeleburdi vagyok, anyám szerint jellemem kislányos. A szeretteim előtt bármit kimondok, nem gondolkozok, jó ötlet e. Szeretem a veszélyt, persze bizonyos korlátok között. Gyakran túl óvó, esetleg aggódó vagyok. Ha egy verekedés kezd kitörni, én akkor is inkább maradok annál, hogy beszéljük meg a témát, úri emberek módjára. Ám, ha valakit, akit szeretek, bántani mernek, kitör belőlem a vulkán, és akár az életem árán is megvédem az illetőt. Kitartó vagyok, néha roppantul makacs, ha valamit a fejembe veszek, azért tűzön-vizen át küzdök. Mindenkiben a jót próbálom meglátni. E mellé viszont nagyon önbizalom hiányos vagyok.

Kérdöív

5 dolog, amit szeret: -Zene,
-Csend,
-Nyugalom,
-A magasból figyelni az embereket,
-Tanulás nélküli nap. (Mert néha van ilyen is!)
-A szüleim, illetve a hozzám közelállók.
5 dolog, amit nem szeret: -Bogarak!
-Ha kibeszélnek a hátam mögött,
-Ha egy olyan dologgal gyanúsítanak, melyet nem én követtem el,
-Ordibálás,
-Fölösleges hisztizés,
-Azokat a nőket, akiknek csak a „ruha, pasi, buli” témájuk van,
-Ha a szeretteimet akár szóban is bántják,
-A gyengébbek bántása, legyen az jó vagy rossz ember,
-Ha valaki hazudik.
Gyengeségek: BOGARAK! PFÚJ! Jah, azokon kívül? Nos… attól félek még a leginkább, hogy a barátaim valamilyen ok miatt cserbenhagynak, és egyedül maradok… de, ez vonatkozik családtagjaimra is, kiket sokkal jobban szeretek mindennél. Plusz félelmem még, hogy valamilyen tantárgyból megbukok. (Főleg matekból félek!) És hogy egyszer majd nem leszek képes legyőzni a gonoszt, és megvédeni a Földet, az embereket.
Erősségek: 4,5-ös tanuló vagyok a suliban. Angyalként az emberek védelme, legyen az jó vagy rossz személy, a barátaimmal lógni, akiket valóban nagyon szeretek.

Történet

1993. június 19-én születtem New Yorkban, egy üzletember és egy óvónő közös gyermekeként. Életem nem sokban különbözött a többi gyermekétől: tanulnom kellett, megküzdenem a mindennapi problémákkal, és közben szerettem volna szüleimnek is eleget tenni, és boldogságot okozni. Világ életemben mindig is csöndes gyermek voltam, ki hagyta, hogy ha kell, a földbe tiporják. Gyakran sírtam, ám szüleim mindig mellettem álltak. Édesapám, kitől mindig is azt az optimizmust, vicces, mindent megoldó életszemléletet akartam elsajátítani, édesanyámtól pedig a nyugalmat, a kedvességet, és a tökéletes háziasszony szerepet. Szüleim mindig is a jóra neveltek: hogy soha ne verekedjek, és ne hagyjam, hogy céljaim romokba dőljenek. Gyakran adtak régen is, és most is erőt nekem ahhoz, hogy képes legyek valamit véghezvinni. 17 éves koromban gázolt egy kocsi az én hibámból, így kis időre „meghaltam”. Halálom alatt találkoztam Istennel, aki elmagyarázta, hol is vagyok, mi történt velem, meg ilyesmi. Persze, először nem hittem neki. Elmagyarázta az Úr, hogy látja, kiben van meg az a fény, hogy az embereket védje meg akár a hétköznapi gondoktól, akár egy világméretű katasztrófától. És hogy, mivel nemrég halt meg az a személy, akire ezt a feladatot rábízta, így ha akarom, visszaküld a Földre ugyanebben a testben, ám csupán egy feltétellel: védelmeznem kell az emberiséget, az ő által rám ruházott erővel. Még egy arany angyalszárnyas nyakláncot is megmutatott nekem, hogy azzal leszek képes átváltozni. Én persze belementem, hisz miért is ne, biztosan csak egy álom. És hát, nos… nem így lett. Másnap az utcán egy nyaklánc esett elém –mily meglepő! –az, amit anno, Isten mutatott nekem. Ráadásul még aznap, mikor egy kisfiú elé ugrottam, akit majdnem elütött egy autó, az átváltozás is megtörtént… nos… eléggé kiakadtam. Átváltozva hajam a fenekemig ér, világos lila színű, és egyenes. Szemeim ekkor tengerkék színűre váltanak. Testemet egy fehér színű, levegős anyag borítja ekkor, lábaimra egy ugyancsak fehéres színű magas sarkú borul, és két, gyönyörű és hatalmas fehér angyalszárny kerül lapockáim fölé. Az átváltozásaim egyáltalán nem fájdalmasak, és rövidek is egyben. Ám, ha miközben angyal vagyok, szakítja ki valaki a nyakláncot a nyakamból, úgy erőm testemben szétoszlik –magyarul képtelen leszek akár támadni is –és szárnyaim fájdalmasan elkezdenek visszahúzódni. Nem kívánom ezt az érzést senkinek… az első ilyen alkalom után több mint 2 hónapig korházban voltam, kómában. Ám, ezt a fájdalmas dolgot kivéve, Angyallány egy nagyon szuper személy. Vagyis én… argh! Sajnos nem tudom eldönteni, hogy én vagyok e Angyallány, vagy ő egy másik én, aki bennem kénytelen élni. Szó mi szó, elsőnek erőmmel megpróbáltam nem foglalkozni, ám mikor egy gonosz tudós, Gerald megpróbált ártatlan embereket alávetni az ő őrült kísérleteinek, hogy be tudja mutatni azoknak, akik nem hittek benne, hogy márpedig ő egy ilyenre is képes… nos, akkor gondoltam úgy, hogy én inkább az emberek védelmére kelek. Hosszú történet, ám a lényege annyi, hogy szüleim jól tudják, ki vagyok, ráadásul időközben megismerkedtem két emberrel, kik ugyanúgy fontosak lettek a számomra, és akik még manapság is van, hogy segítenek, ha úgy adódik a helyzet: Eric –az FBI-os ügynök –és Anette, aki még anno, Gerald egyik asszisztense volt. Szerencsére sikerült ezt a romlott alakot elintéznünk közös erővel, még az előtt, hogy bárki másnak ártani tudott volna. Angyallány miatt viszont a DNS-em is kissé mutálódott. Ugyanis a 0+ vércsoportomból E+ vált, amit ha egy hétköznapi ember megkapna, nos… nagy valószínűséggel mutánssá változna. Persze, ez csak teória. Ennek már 2 éve. Ma már az emberek védelmére fordítom szabadidőm felét: ha egy ház kigyulladt, vagy esetleg bűnözők szállták meg a bankot –akkor én mindig ott vagyok, hogy megmentsek annyi embert, amennyit csak tudok. Sok mindent hallottam már a S.H.I.E.L.D.-ről, és a Bosszúállókról is. Hogy akarok e a tagjaik közé tartozni? Nos… ha egy apokalipszis fenyegeti a Földet, és már Angyallány ereje sem lesz elég… hát, akkor szívesen ülök össze velük, egy kis eszmecserére.

felhasználó