Jack Jagger

| Jack Jagger | 26 | Alex Pettyfer | ellenség |

Élet és halál kézen fogva járnak.

adatok

Név: Jack Jagger
Szül. hely és idő: Egyesült államok, New York - 1986, augusztus 4.
Csoport: ellenség
Különleges képesség(ek): Képes vagyok bármilyen folyadékot megfagyasztani, játszadozni vele. Forróvérű vagy? Könnyen tehetek ellene... Egy érintés és pufff, neked annyi. De ha kedvem épp úgy tartja, akkor szépen lassan csinálom és élvezem a szenvedésed minden pillanatát. Jó, mi?
P.b.: Alex Pettyfer

Jellemzés

Külső jellemvonások: Ha rám nézel, egy igazi herceget láthatsz. Kell ennél többet mondanom? Sajnos kell…
Szép szál legény lett belőlem az évek során, 185 cm-ről szemlélem a világot, ha éppen két lábon állok. Arcomon gyakran megbújó szarkasztikus kis mosoly már szinte az ismertetőjelemmé vált.
Szőke tincseimről és kék szemeimről mit is mondhatnék? Ellenállhatatlanok. Talán a legegyszerűbben így tudnám jellemezni. Nem véletlen mondtam, hogy olyan vagyok, mint egy herceg. Persze nem a tipikus nyámnyila herceg. A stílusomra és az öltözködésemre adok, persze nem viszem túlzásba. Csak ízlésesen…



Belső jellemvonások: Mit is mondhatnék magamról? Nem vagyok egy bájos jellem, de ezt bárki megmondhatja. Nem szoktam kedveskedni az emberekkel, a bájcsevegés sem az én asztalom. Inkább az a flegma típus vagyok, aki nem szokta a jó kisfiút adni az embereknek. Ha valakinek nem tetszik a teljes valóság, azt nagyon sajnálom. Amúgy nem…
Előszeretettel végzem a munkám, ami egyesek számára sokkoló tud lenni, de most miért ne? Nekem nem számítanak az életek. Mit érnek? Semmit… Kioltani izgalmasabb, mint megóvni, megtartani…
Nem vagyok egy hülye gyerek, amit gyakran ki is használok, sőt, akármilyen hihetetlen, vannak, akik közel állnak hozzám és őket képes vagyok megvédeni szinte bármi áron. Meglepő, igaz?

Kérdöív

5 dolog, amit szeret: fegyverek, kávé, cigi, éjszakák, a "munkám", Chante és a benne lévő őrültség
5 dolog, amit nem szeret: ha felidegesítenek, a buta emberek, ha elfogy a cigim, az anyám nevelési módszerei, apácák
Gyengeségek: Elég forrófejű vagyok, és ha felidegesítenek, akkor könnyen elveszítem a fejem, még annak ellenére is, hogy próbálok megnyugodni, uralkodni magamon. Néha ez nehezebb, mint az ember azt gondolná.
Erősségek: Képességem használata kifejezetten az erősségeim közé tartozik, na meg az eszem használata. Ezen kívül még első rangú bérgyilkos vagyok.

Történet

Egy számomra átlagos napnak indult, bár lehet, hogy más nem éppen átlagosnak nevezné azt, amikor az ember ismét megölni készül valakit. De nekem ez volt a munkám, sőt a mai napig ez. És ezt szeretem. Nagyon szeretem. Talán nincs is nagyon más dolog ebben a rohadt életben, amit szeretek. Viszont a munkám egyszerre felpörget és lenyugtat. Felpörget, mert végre azt csinálhatom, amiben jó vagyok, amihez értek és amihez van tehetségem, de lenyugtat, mert nem kell mások bajait hallgatnom vagy éppen balhéznom valakivel. Mondhatni, számomra ez a legjobb elfoglaltság. Lehetne azt mondani, hogy munkamániás vagyok, ambiciózus, maximalista, viszont amint meghallják, hogy mivel foglalkozom, inkább őrültnek neveznének az emberek. Ellenben én másokat tartok őrültnek. Irodában ülni egész nap a számítógép, a papírok és mindenféle irat fölött? Elképzelhetetlen lenne nekem. Én inkább élvezem az életemet és mások életének a kioltását. Ez a nekem való feladat.
Reggel a lakásomon mindent ellenőriztem, hogy rendben vannak-e a fegyvereim. Ezt mindig leellenőrzöm. Az én szemem fényeinek nem eshet semmi baja sosem. Ha mégis, akkor azért nagyon mérges tudok lenni. Ne akarjátok megtudni, hogy mennyire. Ha esetleg tönkretennéd, én azon nyomban helyrehozom akár és rajtad tesztelem a hatékonyságát. Szóval ne húzz ujjat velem! Ha mégis, akkor megjárod vagy...nem, nincs is másik opció.
Bepakoltam szokásos hátizsákomba mindent, aminek szokásos súlya már szinte semmisnek bizonyult. Egyeseknek meglepően nehéz lenne, mások lehet, hogy egy darabig bírnák, de aztán elfáradnának ezzel a hátukon, de én már megszoktam. Volt rá pár évem, hogy belerázódjak a szakmába.
Felkaptam a zsákom és elindultam oda, amelyik címet a jelenlegi munkaadóm adott meg.
Egy irodaház tetejére kell mennem, magamat postásnak álcázva. A tetőn a kelet felé néző szellőzőnyílás mellett kell majd várnom, hogy feltűnjön az áldozatom. Az áldozat. Na igen, ők változóak szoktak lenni. Van, hogy gazdag, befolyásos emberek, van, hogy egy pénzes ember bérel fel, hogy egy egyszerű, ám számára annál inkább zavaró embert öljek meg. Elég vegyes a lista. A mai áldozatomnak egy gazdag üzletembert szántak, aki nem éppen a legtisztább úton juttatta a cégét sikerhez, aminek következtében túl sokakat ért kár. Emberek kerültek utcára, blablabla… Nem, mintha ez engem annyira érdekelne. Inkább az a fontos, hogy megölhessem már.
Postás szerelésemet még bedobtam a táskámba gyorsan, majd bepattantam a verdámba. Porsch, posche, miért vagy te porsche? Igen, egy fekete porsche az én szemem fénye. Az egyik nagyon kedves munkaadómtól kaptam fizetség képpen. Nem volt egy könnyű meló, meg is érdemeltem ezt a kis csekélységet.
Amikor megérkeztem a megadott címre, a kocsiban átvettem az álruhámat, hátizsákomat felkaptam, mondván abban vannak a levelek. A recepción leellenőrizték, hogy tényleg várnak-e postát ilyenkor. Egy gyors telefon és nekem már szabad utam volt az épület felsőbb szintjeire.
Beszálltam a liftbe, benyomtam a legfelső emelethez tartozó gombot, majd körbenéztem, hogy van-e kamera. Sajnos volt, szóval a vetkőzés már csak a tetőn történhetett meg. Nem OLYAN vetkőzés, bár vannak, akik annak jobban örülnének. Hátradőltem, kezemmel combomon doboltam jelezve a semminek, hogy türelmetlen vagyok.
Végre valahára felértem a tetőre. Amint kiléptem az ajtón, elkezdtem levenni ezt a sz*r és kényelmetlen ruhát, amit aztán egy egyszerű mozdulattal eldobtam. Ahogy az utasításban állt, a kelet felé néző szellőzőnyíláshoz mentem. Volt ott egy levél. Pontosabban egy boríték, amelyben egy fénykép volt az áldozatomról. Középkorú. Szemüveges. Lerí róla, hogy gazdag. Öltönyös. Rosszarcú. Előkaptam drága fegyveremet, majd befeküdtem a szellőző mellé. Kényelmesen betámasztottam magam úgy, hogy akár óráig is kibírjam itt. Belenéztem a fegyver távcsövébe, majd vártam. A várakozás volt, hogy órákig tartott, olyankor, mint egy agresszív állat szoktam várni már, hogy megjelenjen az a szerencsétlen, akit végre valahára megölhetek, de volt már olyan is, hogy pár percen belül végeztem. Ezeket hívom villámmelóknak. Hamar végzek és még jó pénzt is lehet vele kaszálni. Kell ennél több? Nem.
Most pedig, hoppá…
-Meg is vagy…

felhasználó