Khaos I. Overcrown~I'm trying.For real.

| Khaos Overcrown | 17 | Cintia Dicker | Szuperhős |

Akkor vesztesz igazán, ha meg se próbálod.

adatok

Név: Khaos (Iva) Overcrown
Szül. hely és idő: Anglia, London - 1994, 12, 24
Csoport: Szuperhősök
Különleges képesség(ek): Az énekével manipulálja az embereket.
P.b.: Cintia Dicker

Jellemzés

Külső jellemvonások: Mindenkinek ugyanaz a jelző jut az eszébe mikor rám néz: tündéri. Lassan már herótom is lesz ettől a szótól. Kb. 150-155 cm között mozgok és 37 kiló vagyok. Formás idomokkal rendelkezek, melyek az én méreteimhez képest még nagynak is tűnnek. Hosszú hajam van, ami igen; eredeti vörös és általában csak úgy hagyom, hagy álljon, ahogy akar. A szemeim kékek és úgy változik az árnyalatuk, mint a napszak. Estére gyakran fekete szemekkel vizsgálom a világot, míg van, hogy reggel majdhogynem fehér. Fehér bőrömön pöttyök több milliója tobzódik, amitől egy kicsit sötétebb tónust kap. Ismertető jelem: Van egy pár tetkóm, hogy finoman fejezzem ki magam.


Belső jellemvonások: Ha egyedül vagyok, akkor igyekszem még inkább egyedül lenni; kizárni a világot é mégis mindent látni. Ilyenkor általában max. hangerőn üvölt a zene fülemben és csak nézek ki a fejemből. Aztán, amikor már elegem van a siető világból, jön az elzárkózás harmadik és végső szintje: rajzolni kezdek. Ilyenkor vagyok igazán boldog. Nem kell senkinek sem megfelelni, csak lenni és élvezni az életet. Amikor pedig emberekkel vagyok nos akkor is ilyen vagyok. Zárkózott, csendes és rideg. Kivéve(!): ha már hosszabb ideje a barátom vagy és már bejutottál a páncélom mögé, akkor kimondottan beszédes, vidám és nyílt vagyok. De idáig eljutni csak kötél idegekkel és birka türelemmel lehet.

Kérdöív

5 dolog, amit szeret: Rock zene, rajzolás, Love Overcrown, snowboard, átlagnak lenni.
5 dolog, amit nem szeret: Ha bántják a húgom, az erőmet használni; azaz énekelni, biciklizni(soha nem ment), rózsaszín dolgok, azok akik azt hiszik, hogy irányíthatnak.
Gyengeségek: Nem csak, hogy nem énekelhetem, de még dúdolni sem dúdolhatom a kedvenc számaim. Nem bírom, ha el akarnak hagyni, olyankor tehetetlennek érzem magam, hiszen nem akarom rá erőltetni magam, mert azt akarom, hogy neki jó legyen...Akkor is, ha én összetörök közben.
Erősségek: Viták; mindig van egy jó érvem, verhetetlen vagyok. Feszült helyzetekben mindig jobban teljesítek; tipikusan olyan "teher alatt nő a pálma" ember vagyok.

Történet

1994. 12. 24, Anglia; London:
„Mindenkinek ünnep e nap. Nekem soha nem lesz az.”
A hó fehéren zuhogott a Földre; szinte látni sem lehetett az eljegesedett víz falon át. Vezetéshez nem éppen alkalmas időjárás, de Mark Overcrown-t ez egy cseppet sem zavarta. Vagyis, de viszont nem ez volt a legnagyobb problémája. Idegesen parkolt le a korház parkolójának a legvégébe. Úgy szitkozódott, mint egy rossz kocsis, hiszen minden perccel értékes időt veszteget el. Berohant a szülészetre mit sem törődve a hápogó nővérekkel. Enyhén szólva zaklatottan ér oda a 4-es szülő szobához. Bentről halk énekszó hallatszódott. A nagy rohanásban meg állt egy pillanatra. Elmosolyodott és belépett. Imádott felesége mosolyogva ringatta a kisbabát karjaiban. Már csak ők voltak benn. Természetesen elkésett. Ahogy az ágyon ülő kismama mondaná: Te mindig csak késel, én meg mindig csak várok!
1998. 12. 08, Anglia; London:
„Ez után többet nem énekelt nekem anya. Soha.”
- Silent night, holy night. – a vörös kislány megszeppenve énekelt. Az óriási teremben mégis mindenhol hallani lehetett a hangját. Szép volt, ártatlan, de veszélyes. Eleinte csak abba hagyták a dolgaikat az emberek és minden figyelmüket a színpadra fókuszálták. Aztán úgy növekedett a teremben lévők száma, ahogy a lányka hangereje. Dala elért minden szívet. És szép lassan elaludtak az emberek. A gyermek csukott szemein át nem láthatta mi történik körülötte, csak élvezte, hogy végre önmaga lehet. Kár hogy ezzel több, mint 80 ember halálát okozta. Nem sokkal később a szülők érte mentek. Beléptek a terembe és egy óvodányi halottat találtak. No, meg egy vörös hajkoronát meg-megrázkódni a világot jelentő deszkák szélén.
- Nem akartam. Tényleg nem akartam! – zokogott egy gyermeki hang. A két felnőtt összenézett és jó, céltudatos szülőként felkapták lányukat. Két óra múlva már egy gépen ültek útban Amerika felé. Tisztában voltak, hogy mit hagynak maguk mögött. Mekkora káoszt és zűrzavart. De első sorban szülők voltak, akik imádják a gyereküket minden hibájával együtt. Csak ezután következhetett az ember részük. És az félt. Nagyon félt.
1999. 01. 02, Amerika, New York:
„Mert ő gyáva volt. Ezért én nem lehetek az!”
Békésen himbálózott egy árnyék a napos padláson. A gazdája is hasonlóan nyugodt látszatott keltett. Feje lehajtva, arcára könnyek száradtak. Soha senki nem járt ide fel, mégis tudta, hogy meg fogják találni. Ha más nem, majd az a lány, akit sajátjának hitt. De az ő lánya nem gyilkos! Nem szörnyeteg. Ezek voltak egy összetört apa utolsó gondolatai mielőtt meghalt. Viszont a végén igaza lett. Egy gondtalanul mosolygó gyermek, - aki azt hitte, hogy végre megszabadult a múlttól- baktatott fel a lépcsőn.
- Apa? Apa, itt vagy? – belépett és először észre sem vette a hullát. Körbenézett a szobán és meglátta az árnyékot. Ijedten, de kíváncsian fordította felfelé fejét. Hiba volt. Sikolya a mai napig visszhangzik a saját rémálmaiban.
2001. 08. 08, Amerika New York:
„Minden sokkal szebb lett. Köszönöm Love!”
Anya és lánya csendben ültek az árvaházban. Fura látvány lehetett és ők is furán érezték magukat. Aztán megtörve a várakozó csendet kinyílt egy ajtó. S vele együtt gyermeteg gügyögés csapta meg a fülüket. Olyan ártatlan és őszinte kifejezés volt ez, amire csak egy tiszta ember képes. Először az anyuka fogta kezébe a gyereket. Majd mikor alá kellett írni a papírokat a nagytesó is kapott lehetőséget bemutatkozni. Ahogy belenézet azokba a szemekbe elállt a lélegzete.
- Biztos, hogy nem baj? Tudja, hogy ő más? – kérdezte félénken a nevelőnő.
- Nem. Hiszen már van egy szuper gyerekem. – anyai büszkeséggel simított végig a vörös loboncon. – Aki mindenben segíteni fog. – az említett pedig túlbuzgó bólogatásba kezdett. Ő már csak ilyen volt; ha csinált valamit, azt szívvel és lélekkel tette.
- Akkor kedves Evelyn Overcrown: a gyermek az öné!
2012. 11. 02, Amerika; New York:

felhasználó