Astrid Sigriddottir

| Astrid Sigriddottir | 80 év | Ebba Zingmark | szuperhősök |

Piszok jó okaim vannak rá, hogy hosszasan dagonyázzak az önsajnálat mocsarában. Máskor pedig megvetem magam emiatt. Bolond lennék?

adatok

Név: Astrid Sigriddottir
Szül. hely és idő: Asgard – 1931. december 31.
Csoport: szuperhősök
Különleges képesség(ek): Asgardi és jégóriás képességek. Mivel senki sem volt mellette, aki megtanította volna használni őket, némelyikkel néha igazán komoly problémái akadnak. Emberfeletti erővel és állóképességgel rendelkezik. Képes másokat befolyásolni. Ez egyelőre még nagyon gyengén megy neki. Annyit el tud érni, hogy az eladók kikapcsolják a kamerákat és odaadják neki a bevételt, ha szépen kéri, de mást nem nagyon. És ez is nagyon kimerítő számára. Sokat kell koncentrálnia. Még koránt sem sikerült tökéletesítenie. Jégóriás mivoltából képes a cryokinézisre. Ezzel meg az a probléma, hogy valamiért kötődik az érzelmeihez. Az pedig elég kellemetlen, ha véletlenül jéggé fagyaszt valakit. Az ilyesmit azért elég nehéz kimagyarázni. Anyja mágiáját nem örökölte. Vagy ha mégis, hát használni totálisan képtelen. Az az asgardi tőr, amit az anyja a varázsláshoz használt, minden esetre nála van. Mondjuk nincs kisegítve vele. Leginkább csak emlékként funkcionál. Na meg ugye mivel asgardi és jégóriás félvér nem igazán betegszik meg, és az öregedés sem szokása.
P.b.: Ebba Zingmark

Jellemzés

Külső jellemvonások: Magas, törékeny testalkatú lány. Csinos, de nem az a szupermodell alkat. Betegesen sápadt. A teste mindig hideg, vagy legalább hűvös. Hosszú, vörös haja egészen a csípőjéig ér. Legszívesebben kibontva hordja. Csak akkor csinál valamit vele, amikor zavarná valamilyen tevékenységben. Szürke szemei vannak. Kedveli a színes ruhákat. Általában nem követi a divatot. Mindig azt veszi fel, amihez épp kedvet kap.


Belső jellemvonások: A viselkedése alapjában véve teljesen kiszámíthatatlan és kaotikus. Igazából sem jó, sem rossz, valahol a kettő határvidékén ácsorog. Mindig azt teszi, amihez épp kedvet kap. Nem idomítja a tetteit semmiféle külső etikai rendszerhez. Elveszett és mindent megtenne azért, hogy megtalálja a helyét a világon. Gátlástalan tolvaj, de nem az olyan fajta, aki a gyerektől is elveszi a nyalókát. Alapvetően magányos farkas. Állandóan úton van és soha senkit sem enged közel magához. De ez igazából csak védekező magatartás. Retteg tőle, hogy ha valakihez közelebb kerül és az véletlenül rájön a titkára, meggyűlöli, megveti majd. Úgy van vele, hogy inkább nem akar semmit érezni, mint hogy egyszer így megsebezzék. A fizikai sebekkel ki van békülve, de lelkileg nagyon sérülékeny. Asgardi mércével nagyon fiatal. És fogalma sincs róla, hogy valójában hogy működnek ott a dolgok. Csak anyja zavaros történetei maradtak meg számára. Valószínűleg egy asgardi könnyen tudná befolyásolni. Kérdés, hogy mégis merre felé?

Kérdöív

5 dolog, amit szeret: hóesés; lovak; énekelni; olvasni; új dolgokat megtanulni
5 dolog, amit nem szeret: Odin; Asgard; a nagyon meleg nyarakat; ha hülyének nézik; a bezártságot, alapvetően minden zárt és szűk teret
Gyengeségek: Meg van győződve róla, hogy mivel félig jotun ő egy szörnyeteg, ezért Asgardon minden bizonnyal megölnék. Mikor a hírek tele voltak Loki támadásával és a Bosszúállókkal, na meg, hogy utóbbiaknak Thor is a tagjai – hát nagyon kiborult. Ő annyit tud, hogy Thor és Loki mindketten Odin fiai. Honnan kéne sejtenie, hogy mi minden történt Asgardban, mióta a kedves mama lelépett onnan? Szóval ha egyszer valami folytán szemtől-szembe találná magát Lokival vagy Thorral, nos első körben totál pánikba esne. Amúgy az érzelmi dolgokat nagyon nem tudja kezelni. A sajátjaival sincs nagyon megbékülve. Ja, és hiába nyolcvan éves, még mindig szűz. Egyszer közel került annyira egy sráchoz, hogy majdnem megtörtént a dolog, de jöttek ugye az érzelmei, és... khm... hát jéggé fagyasztotta szerencsétlent. Azóta inkább nem próbálkozik.
Erősségek: Színészkedés, hazugság, mások megtévesztése. Ez nagyon megy neki. Talán azért, mert egész életében csinálta. Ugyanígy van a lopással is. Azon a téren is jó sok évnyi gyakorlat van a háta mögött.

Történet

Astrid egy Sigrid nevű asgardi és egy ismeretlen jégóriás leányaként született nyolcvan évvel ezelőtt. Anyja születése napján elhagyta Asgardot, épp ezért Astrid pedig sosem ismerhette meg azt a világot. A Földön kellett felnőnie. Egy olyan helyen, ahol az ő egész történelmük csupán mítosz. Mítosz és tündérmese.
Csoda talán, hogy teljesen összezavarodott, relatíve ifjú hölgy vált belőle? Sosem kaphatott választ a kérdéseire, sosem élhetett hozzá – még ha csak félig is – hasonlók között. Na de most térjünk vissza a történet elejére.

Sigrid meglehetősen nyughatatlan hölgy volt, aki már fiatal korában is odavolt a harcért. Tehetséges harcos volt, aki remekül értett a mágiához. Még arra is képes volt, hogy Heimdallt kijátszva meglátogasson más világokat. Mindig igyekezett, hogy dicsőséget szerezhessen. Szerette volna felhívni magára Thor figyelmét. Sosem tartozott Thor közvetlen társaságába és ez eléggé zavarta. Mindig irígykedve tekintett Lady Sifre. Talán túlságosan is meggondolatlan volt, ami elég gyakran keverte bajba. A legtöbb húzása azért – mint később mindig kiderült – nem volt olyan súlyos, hogy bármiféle komoly retorziótól kellett volna tartania. Úgy nyolcvan évvel korábban azonban túlságosan is messzire ment. Öntelt volt és arrogáns, azt gondolta, hogy fel tudja venni a versenyt egy jégóriással is. Emiatt keveredett át végül Jotunheimbe. Ezen tette is azt bizonyítja, hogy nem igazán volt képes a józan gondolkodásra. Amikor évekkel később Thor játszotta el ugyanezt, ő legalább többetmagával ment.
Az már más kérdés, hogy annak sem lett jó vége.

Jotunheimben aztán alaposan elverték a harcos hölgyet. Ráadásképp még erőszakot is tettek rajta, minek következtében teherbe esett. Nagy nehezen sikerült megszöknie, de tudta, hogy alaposan elbaltázott mindent. Biztos volt benne, hogy ezt a kis kiruccanását Odin sem díjazná, hiszen amit tett, azzal végül is a békét veszélyeztette. Az meg már más kérdés, hogy itt ő volt az, aki rosszul járt. Aki hülye, haljon meg, szokták mondogatni a Földön.
Sigrid félt szembenézni Odinnal, de még inkább félt elismerni a szégyenét. Visszament Asgardra, de a mágiája segítségével elrejtőzött. Mindig tudta, hogy maradjon láthatatlan. Igazság szerint ekkor már húzta az időt. Tudta, hogy nem maradhat Asgardon, de halogatta az indulást. Súlyos sérüléseket szerzett Jotunheimben, amik lassan és nehezen gyógyultak. Ez és a terhesség rengeteg erejét felemésztette. A gyereket sem várta igazán, mégsem akarta megölni. Igaz, hogy erőszakból fogant, de nem gyűlölte. Inkább csak félt tőle, hogy milyen élete lenne félvérként. Hiszen Asgard népe nincs épp oda a Jégóriásokért.
Végül Sigrid világra hozta a gyermekét. Immár ott volt a kezében. Nem halogathatott, nem várhatott tovább. Még egyszer utoljára nekiindult, hogy kicselezze Heimdallt...

... Berlinbe érkezett meg.
Gyönge volt, sok korábbi sérülése még mindig kínozta, és ott volt a kezében a gyermek. A gyermeke. Kétségbeejtő helyzet volt, de csakis magát hibáztathatta érte. Végre ráébredt, hogy mennyire ostobán viselkedett. Rádöbbent, hogy az arroganciája keverte ilyen bajba.
De segítséget kérni képtelen volt. Inkább elszökött.
Elszökött és Midgarban bújkált tovább.

A mágiájával nem volt nehéz elég pénzt kicsalnia az emberekből, hogy viszonylag jó körülmények között élhessen a gyermekével. Berlinben fél évig maradtak csupán. Utána három évig Magyarországon éltek, majd két és fél évig Ausztriában.
Sigrid pedig folyamatosan gyengült. Túl súlyosak voltak a jotunheimi sérülései és egyre fárasztóbb volt használni az erejét. Megérezte a Halál szelét. Viszont ekkor már nem is akart élni. Fel akarta nevelni a gyermekét. Azt akarta, hogy elég idős legyen ahhoz, hogy vigyázhasson magára, de aztán...
Aztán már nem volt semmi célja. Úgy gondolta, meghalhat.
Úgy vélte, ez a jogos büntetése.

Astrid imádta az édesanyját és fogalma sem volt róla, milyen hamar magárahagyja majd. Sigrid nem tagadta le előtte az örögségét. Sokat mesélt Asgardról és a lakóiról. Mesélt Odinról és a hercegekről, Lokiról és Thorról. Mesélt saját fiatalkoráról. Viszont még egy utolsó hibát elkövetett. Nem merte bevallani a lánynak, hogy azért szökött meg, mert félt a büntetéstől. Helyette inkább azt mondta, hogy a gyermeke életét féltette. Nem akarta, hogy Odin ártson a félig jotun kislánynak.
Ez persze ostobaság, hiszen Odin haragja inkább sújtotta volna őt, mint a leányát. Valószínűtlen, hogy miután annak idején örökbe fogadott egy jégóriás gyermeket, végzett volna egy félvérrel. Erről azonban Sigrid nem tudott.
És könnyebb is volt ez a hazugság, mint bevallani a kislánynak, aki imádta és csünggött minden szaván, hogy egyszerűen gyáva volt.

Ausztia után Párizs következett, aztán Madrid. Majd a háború előlesze elől Sigrid Nepálba költözött a lányával. Elvégre egy félig jégóriás biztosan nem fog megfázni.
Sigrid számára a vég 16 évvel lánya születése után következett be. Talán az volt a baj, hogy továbbra is folyamatosan használta a mágiáját. Bújkált, nehogy valahogy észrevegyék odahaza, hogy hol van. Teszem azt például Heimdall. Így aztán a testének sosem volt rá ideje, hogy rendesen regenerálódjon. Meg aztán az is rossz húzás lehetett, hogy eldöntötte, hogy ha a lánya elég idős lesz, már nem lesz miért élnie.
Az ugye kérdés, hogy mi számít elég idősnek.
Astrid valószínűleg akkor is szenvedett volna anyja halála miatt, ha az húsz-harminc évvel később hal meg, szóval Sigrid megint csak nem gondolkodott tisztán. Komoly halálvágya lehetett, és ebben a lánya léte sem igazán tudta megakadályozni. Mármint abban, hogy a végén tényleg meghaljon.

Minden esetre elég jól megtanította a lányát, hogy hogyan boldogulhat el a világban. Viszont az asgardi képességei használatára egyáltalán nem tanította. A jégóriás erejét meg ha akarta se tudta volna fejleszteni. Szóval így maradtak az alap dolgok. Az a néhány midgardi nyelv, amit Sigrid beszélt. Hogy hogyan kell hazudni, lopni, csalni és egyéb apróságok. Vagyis olyasmik, amik alap esetben egy midgardinak fontosak. De az ereje használatát mindig is tiltotta számára. Sigrid talán félt tőle, hogy ha tanítani kezdené a lányát, akkor nem tudná elég jól palástolni a saját hollétét. Vagy egyszerűen csak a végére már megzavarodott. Ott volt neki a szégyen, a bűntudat és a kétségbeesés. Volt egy élete, mindene volt a harc és a dicsőség, de végül mindent elvesztett. Megszégyenült és ha visszatért volna Asgardba, számon kérték volna a tetteit. Menekülnie kellett, pedig ő addig sosem menekült. A lányát egyszerre szerette és gyűlölte. Egy ilyen kettősség és ilyen érzelmek...
... mindenkiben nyomot hagynak.

Vagy talán attól félt, hogy ha a lánya birtokába kerülne a teljes erejének, őt vennék észre Asgardból? Ez is arra utal, hogy Sigrid fejében valami komoly probléma lehetett. Elvégre gondolhatott volna rá, hogy a lánya magától is gyakorolni fog. Vagy hogy esetleg történik valami, ami miatt akaratlanul használni kezdi az erejét.
Emiatt volt egyébként az egyetlen komoly konfliktusa a lányával. Astrid ugyanis úgy gondolta, hogy szüksége van a képességeire, hogy védekezhessen. Anyja története miatt – vagyis hát azon része miatt, hogy ő elvileg miatta menekült el -, ugyanis szentül hitte, hogy Odin megölné, ha valaha is tudomást szerezne a létezéséről. Épp ezért nem tudta megérteni, hogy az anyja miért ellenzi, hogy harcolni tanuljon. Titokban igyekezett tanulni, de ez mindig nagyon nehezen ment neki. A későbbi évtizedek során gyakran gondolta arra, hogy ez talán az anyja varázslata. De végül mindig arra jutott, hogy egyszerűen csak a tanár hiányzik mellőle. Elvégre ismeretlen dolgokat egyedül megtanulni és kitapasztalni, nem épp egyszerűbb.

Na de térjünk vissza Sigridhez...
Az asgardi asszony 1947-ben halt meg. Astrid búcsút vett édesanyjától, majd a Himaláján kerek három évig igyekezett uralma alá hajtani a képességeit. Összesen a cryokinézist sikerült valamennyire fejlesztenie. Végül megunta a hegyeket Indián keresztül Kínába utazott, ahol pedig azt gyakorolta, hogyan képes hatni mások akaratára. Eközben ismerkedett meg egy Xian nevezetű mutáns nővel – a találkozáskor Xian huszonhárom éves volt -, aki telekinetikus képességekkel rendelkezett. Össze nem barátkoztak – legalábbis az elején -, de Xian valószínűleg meglátta a lehetőséget a félvér lányban és tanítani kezdte. Két dologra is: a tolvajlásra és mások befolyásolására. Xian ugyanis már évek óta abból élt, hogy másoktól vett el dolgokat, és ez ellen igazán Astridnak sem volt kifogása. Szóval szépen összerázódtak. Húsz évig éltek és dolgoztak együtt. Bajtársiasság és végül barátság alakult ki közöttük, de Xian hiába volt mutáns, halandó volt. Míg Astrid változatlan maradt, ő öregedett. És ez nagyon megviselte a félvér lányt. Xian idővel már a saját lányaként tekintett Astridra. Ő pedig végül beavatta származása titkába. Xian elhitte. Mert miért ne hitte volna? Ahol mutánsok léteznek, ott létezhetnek félistenek is. Sokat utaztak és Xian nem csak lopni tanította a lányt. Ő is sokat mesélt, de egészen más dolgokról, mint annak idején Sigrid. Még arra is bíztatta Astridot, hogy ne féljen kapcsolatot teremteni másokkal, mert idővel meg fog őrülni, ha mindig egyedül lesz. Sokkal jobb anya volt, mint Sigrid. A későbbi években Astrid mindig úgy gondolt vissza erre az időszakra... sőt, az anya témára is, hogy neki kettő volt: egy asgardi és egy midgardi.

Akkor is Xiannal utazgatott, mikor megfogadta, hogy többet nem randevúzik. Amerikában - miközben épp egy galéria kirablását tervezték - megismerkedett ugyanis egy relatíve normális és kedves sráccal, aki felkeltette az érdeklődését. Joghallgató volt - bár biztos nem védte volna később, ha arra kerül sor - és egy felsőközéposztálybeli család egyetlen gyermeke. Randevúztak néhányszor, majd jött volna az a bizonyos első alkalom. Csakhogy...
... csakhogy történt valami. Astrid elvesztette a kontrollt a cryokinézis felett, pedig ez addig így még sosem fordult elő. Mire észbekapott, a fiú már halott volt. Egy jégszobor. Az eset borzalmasan megviselte a félvér lányt. Azonnal Xianért telefonált, aki rohant érte. Még a munkát is lemondta. Fogta pártfogoltját és viharos sebességgel leléptek az országból. Az eset után hónapokig istápolta Astrid lelkét. Próbálta meggyőzni róla, hogy baleset történt. Nem szándékosan gyilkolta meg a fiút. De Astrid nem tudott túllépni azon, hogy véletlenül bár, de elvett egy életet. Lopni egy dolog, ölni... az már más.

Mentora, első – valamint egyetlen – barátnője és pótanyja végül negyvenhárom éves korában halt meg. Egy munkájuk során rosszul alakultak a dolgok és mindketten több golyót kaptak. Csakhogy Astridnak nem ártottak, de a mutáns...

...Xian meghalt.
Astrid ekkor esküdött meg, hogy soha többé nem enged magához közel senkit. Annyira legalábbis nem, mint ahogy Xiant. Életében ekkor gondolt először arra, hogy milyen lenne Asgardon élni, ahol mások sem szenvednek a kortól. Persze tudta – legalábbis úgy hitte -, hogy oda sosem mehet, tehát az ilyen merengések mindig fájdalommal jártak számára. Néha megkísértette a vágy, hogy bárcsak egyszerű embernek született volna.

Az elkövetkező éveket utazással töltötte és azzal, amire Xian tanította. Lopott. Általában mindent, ami megtetszett neki. No meg azt, amire feltétlenül szüksége volt a boldoguláshoz. Igyekezett a főbb rendfenntartó szervek látókörén kívül tevékenykedni. A nagy időintervallum miatt azok amúgy sem gyanakodtak rá soha, hogy egyes eseteknél ugyanaz volt az elkövető. Sehol sem alakított ki kapcsolatokat. Egyik országhoz, egyik városhoz sem kötődött. Ha megunta őket, mindig tovább állt. Az emberekre nem nagyon figyelt. Nem érdekelte, hogy milyen kormány van hatalmon. Ha valahol háborúztak, máshová utazott. Egyszerűen távol akarta magát tartani az emberektől. Még így is. Csináljanak, amit akarnak. Őt aztán nem érdekli. Az északi mitológiáról elolvasott minden keze ügyébe kerülő könyvet. Sejtette, hogy nem a teljes valóság található meg bennük, de azért mégis kíváncsi volt. Kíváncsi volt, hogy vajon Midgardon milyennek képzelik azt a helyet, ahol ő született. Ezekben az években képessége fejlesztését is hanyagolta. Azt sem tudta, hogy pontosan mire képes, tehát úgy vélte, hogy hiába is kísérletezne, nem járna sikerrel. A cryokinézisben biztos volt és azt is tudta, hogy másokat tud irányítani, de anyja történeteiből tudta, hogy vannak másmilyen asgardi képességek is. Egyszerűen nem tudta, hogy mit kellene tennie. A fent nevezett két erőt évek óta gyakorolta, de csak nagyon lassan fejlődött. Mindig úgy vélte, hogy kellene egy tanár. Xian sokat segített neki, de ő nem volt asgardi.

Tehát mondhatjuk, hogy elég egyhangúan telt az élete. Aztán egyszer csak tele lettek a hírek Loki balhéjával, meg azzal, hogy a Bosszúállók elkalapálták. No meg, hogy utóbbiknak Thor is a tagja. Astrid először is legszívesebben kifutott volna a világból.

Loki?

Thor?

A Földön?

Hirtelen Asgard sokkal közelebbivé vált számára, mint egész élete során. Rettegett tőle, hogy valahogy megtalálják és megölik. Aztán gondolkodni kezdett. Ha Loki harcolt Thorral, biztos nincsenek olyan jóban. Ő talán tudna segíteni neki – merengett magában nagy bölcsen. Csak ugye Lokit legyőzték és elvitték, tehát elérhetetlenné vált. Meg aztán a végén el is bizonytalanodott. Attól, hogy Loki összeakasztotta az agancsát a tesóval nem biztos, hogy szívesen venné egy fél jotun társaságát. Igaz, hogy olvasta a földi mitólógia könyveket, de neki az anyja azt mesélte, hogy Loki is Odin fia. És az anyja szavainak nagyobb hitelt ad, mint ezeknek a műveknek. A pillanatnyi megingása után úgy döntött, hogy valószínűleg Lokival is túl veszélyes lenne találkoznia.

De mi van, ha mégis...?

De mi van, ha mégse...?

Astrid legszívesebben a falba verte volna a fejét. Mit kellene csinálnia? Végül azonban összecuccolt és New Yorkba költözött. Hogy miért? Maga sem tudta. Valami vonzotta oda.

felhasználó