Peter Parker/Pókember

| peter parker | 20 | andrew garfield | szuperhősök |

Seriously?

adatok

Név: Peter Parker
Szül. hely és idő: U.S.A., New York - 1993. 08. 23.
Csoport: Szuperhősök
Különleges képesség(ek): Pókösztön, mely lehetővé teszi neki, hogy észlelje amikor valami veszély közeledik felé. Csuklójából egy nagyon erős, pár centi vastagságú hálót tud kilőni, ami ellenáll több tonna erőkifejtésnek is. Ezen kívül Peter - teóriája szerint - rendelkezik egy bio-magnatikus képességgel ami olyan vonzerőt bocsájt ki a molekulákra, hogy szinte rá tud tapadni az adott tárgyra. Így tud mászni egy ház falán gond nélkül. Jó reflexei és hatalmas ereje van, amivel vasrudakat könnyedén tud hajítani (hajlítgatni)
P.b.: Tobey Maguire

Jellemzés

Külső jellemvonások: Az átlag magasság jellemzi őt is, ami kb. 180cm. Haja középhosszú, mogyoróbarna árnyalatú, amit oldalra fésülve szokott hordani. Szemszíne zöldeskék színű. Öltözéke nem tér el a hétköznapi stílustól, gyakrabban látni őt ingben és egy farmerban minthogy melegítőben. Mivel nem pont a leggazdagabb ember, így a márkás, drágább öltözéket nem engedheti meg magának.


Belső jellemvonások: Peter elég félénk szokott lenni, gondolatait csak a fizika és kémia órákon bírja rendesen kifejteni és nem is hiába. M.J.-vel szemben már más a helyzet. Nincs is sok olyan ember, aki elsőre ki bírná mondani azt, hogy mit érez valójában a másik iránt. Elég eltökélt, amit eltervez azt meg is valósítja, bármi is álljon az útjába. Amikor már felveszi a pókember ruhát már sokkal szabadabbnak és élet telibbnek érzi magát. Bátor és kitartó, szeretteiért a legfélelmetesebb ellenséggel is szembeszáll.

Kérdöív

5 dolog, amit szeret: Fotozás; a fizikát; M.J. ; segíteni az embereken; tudományos előadásokat
5 dolog, amit nem szeret: az erősebb bántja a gyengébbet; ha kioktatják a munkáját illetően; ha ok nélkül ordítják le a fejét; az erőszakot; a gátlástalan, mogorva, önző embereket
Gyengeségek: Az egyedüli gyenge pontja a családtagjai és a barátai. Hiszen bármit megtesz értük, hogy ne essen bántódásuk és úgy látszik ez egyre többször fordul elő.
Erősségek: A tanulásban (főleg fizikából, kémiából és biológiából) jeleskedik. Harcban nyújtott teljesítménye kiemelkedő, bár ez természetfeletti erejének köszönhető.

Történet

A nevem Peter Parker és ez az én történetem. Nem mondom, hogy a legmenőbb srácok közé tartoztam. Mondhatnám, de a színtiszta igazságot fogod megtudni. A gyíkok vagyis a stréberekhez kötöttek leginkább engem. Bár le se bírnám tagadni, hogy az vagyok, mert minden jel erre utalt. Béna öltözködés, vastag lencsés szemüveg és kitűnő minden tantárgyból. Sokszor bántottak emiatt, de én csak tűrtem és tűrtem, mivel úgy sem bírnám még megütni őket. Gyenge voltam. Legjobb poénjukhoz tartozott, hogy felbuktattak, a szekrényembe csuktak vagy oda löktek. Ezek közül a legaljasabb húzás egy olyan reggelen történt, amilyen a mai is. Épphogy csak elértem az iskola buszt, amikor már felléptem volna az első lépcsőfokra, a buszsofőr rám csukta a jármű ajtajait és elindult. Nem tehettem mást úgy gondoltam nem vett valahogy észre vagy valami így utána futottam és minden erőmmel próbáltam követni, közben pedig csak azt mondani: "Héj, álljon meg! Álljon meg!" Hirtelen csak megállt, de nem önszántából. Egy vörös hajú, számomra már jól ismert lány volt az M.J.. Megállította a buszt mivel ő nem úgy bánt velem, mint a srácok. Mikor először megláttam, azaz mikor szomszédok lettünk, rögtön beleszerettem, de nem volt merszem elmondani neki. Hogy is mondhatná egy magam fajta srác egy ilyen gyönyörű lánynak, hogy szereti? Ennek ellenére soha nem adtam fel, hogy valamivel közelebb kerüljek hozzá, az utóbbi időben ez egy centivel sem haladt. A busz most kivételesen nem az iskolába ment, hanem egy úgy nevezett "tanulmányi kirándulásra". A Columbia Egyetem kémiakutató intézetébe tartott a jármű. Engem végül is érdekelt az ottani bemutató, mindig érdekeltek az ehhez hasonló dolgok. Érdekes és izgalmas kísérleteket lehet végezni néhány példa alapján. A többiek már nem igazán voltak így vele. A tanár úr mielőtt még bementünk figyelmeztetett pár dologról. Elindultunk befelé, és én (mint mindig) a legvégén követtem a csoportot. Ekkor ütötte meg fülemet egy ismerős hang. A legjobb és talán az egyetlen barátom volt az, Harry Osborn. Talán hasonlóképpen érzett, mint én, mivel ő egy igen gazdag család tagja. Már az érkezésén is látszott, amikor kiszállt a fényes fekete színű régebbi royce roy-ból. Neki se tetszett ez a helyzet ez volt az első iskola ahova más gyerekkel is együtt járt. Apja pedig Norman Osborn a híres kutató volt. Emlékszek még tartottam egy kiselőadást a na no-technologiáról szóló értekezéséről. Neki már más volt a hozzáállása az életről, mint a fiának. Ettől fogva nem volt túl jó a kapcsolatuk, mint apa és fia. Először találkoztam vele, de máris jóban voltunk. Nem is tudom miért talán azért, mert én egy fajta csodabogár voltam és ő is hasonló volt fiatalabb korába. Nem is tartott sokáig a beszélgetésünk mivel már indult is vissza az OSCORP-ba. Nem sokat tudtam róla, csakhogy az ott lévő találmányokat katonai célokra fordítják és hogy van egy nagy vetélytársa is. Ahogy beértünk már is egy számomra nagyon érdekes helyre érkeztünk. Egy olyan terembe ahol majdhogynem az összes ismert pókot tárolták és vizsgálták. Csak néhány képet akartam készíteni a suliújságnak csakhogy a többi srác többször is félre lökött, hogy véletlenül se sikerüljön. Harry is a védelmemre sietett, de nem sok sikerrel. Őt is ugyan úgy vagy talán egy kicsit jobban kezelték, mint engem. Végül a tanár jött és megfenyegetett minket, hogy aki nem marad csöndben azt megbuktatja. Magyarázkodnom is felesleges volt. Később mikor elindult újra a csoport egy lány lemaradt ahogy csodálta a pókokat. Oda mentem hozzá kezemben pedig remegve tartottam a számomra felbecsülhetetlen kamerámat.
- Kell egy diákkép az újságba. - mondtam félénken.
- Csak tessék. Itt jó lesz?
- Tökéletes.
Mondtam neki ahogy különféle pózokat vett fel egy-egy képkockához. Számomra most volt az első pillanat, hogy meg mertem szólítani és nem azt a választ kaptam, hogy "Na húzz innen". Közben észre se vettem, hogy egy pók ereszkedik le egyenesen a kezemre miközben lőttem a képkockákat. Szólított a tanár és abban a pillanatban egy nagyon nagy csípést éreztem a kezemen. A pókocska már vígan elment míg én szememmel követtem. Nem szóltam érte hátha csak valami utcáról behozott állat lehet. Mentem is tovább a csoporttal. Csakhogy minél több idő telt el annál jobban kezdtem szédülni és valahogy erőtlennek éreztem magam. Mikor már hazaértem csak rosszabbodott az állapotom. Alig bírtam lábon állni így amint hazaértem rögtön mentem fel a szobámba. Bezárkóztam és nagy szenvedés közepette teljesen elsötétült minden.
Mire felébredtem már reggel volt. Már nem volt semmi bajom. Nem szédültem teljes erőben voltam. Észre is vettem néhány furcsaságot. Mikor épp föl akartam venni a megszokott szemüvegem elhomályosult minden. Így hát letettem és ahogy szét néztem magamon valami folytán megváltoztam. Sokkal izmosabb és erősebb lettem. Nem voltam már az a gizda gyerek, mint tegnap csak úgy kicsattantam az energiától. A látásom is sokkal jobb volt, lehet úgy látszott végleg eldobhatom azt a szemüveget. Feldobva indultam el az iskolába. Sajnos a többi diák nem változott és a sofőr se. Futottam utána, de nem sikerült. Ahogy az oldalán lévő papírba kapaszkodtam azt rögtön le is téptem egy az egyben. A kezemről alig bírtam lenyúzni valahogy annyira hozzátapadt. Furcsa volt, de nem volt időm foglalkozni vele. A másik érdekes dolog az a menzán történt mikor is találkoztam M.J.-vel. Valahogy előre láttam, hogy mi fog történni és így mikor is elcsúszott a padlón a tálcájával sikerült őt is és a tálcán lévő ebédjét is elkapnom. Engem is meglepett, hát még őt! Még a szemeimet is megdicsérte és azt hitte, kontaktlencsét hordok. Nem akartam nagyon belemenni inkább hagytam, hogy elsétáljon a barátnőihez. Én pedig újra elfoglaltam magányos helyemet az asztalnál.
Egyszer mikor az italomért nyúltam egy fehér háló jött ki a csuklómból ami rátapadt a szemben lévő tálcára. Megrántottam hátha elszakad vagy valami. Nem ez történt magam felé húztam a tálcát és ha nem kerültem volna ki, fejen is talált volna. Helyette a suli legmenőbb diákját Flash-t találta fejen. Meg is ijedtem, hogy mi lesz ezután, így elindultam ki a menzáról és próbáltam minél előbb hazamenni. A háló csak később szakadt el, szerencsére. Siettem a szekrényemhez, hogy felvegyem a táskát és el is menjek innen. Félre húztam ösztönösen a fejem aminek köszönhetően egy vaskos kar a szekrényemet találta el a fejem helyett. Úgy látszott nagyon mérges volt, de nem is csodáltam. Én se örültem volna neki, ő meg pláne, mivel oda vág a hírnevének, ha ezt hagyja. Még néhány ütést eresztett felém, de mindegyiket kikerültem. Megfogtam a karját és akkorát ütöttem bele, hogy métereket repült előttem. Dicsőséges pillanat volt ez számomra...egy kis ideig. Mindenki úgy nézett rám, mint egy szörnyre még M.J. is. Az egyetlen aki derült arccal nézett felém az Harry volt. Kifutottam az iskolából, nem bírtam elviselni azokat a szemeket amivel mindenki engem nézett. Egy sikátorba menekültem gondolataimmal egyedül hagyva. A mai nap elég furcsa volt és ahogy összevontam mindent felmerült még egy kérdés. Vajon fel tudok mászni ezen a falon? Hiszen eddig sok minden hasonlította arra mintha csak egy pók lennék. Rátettem a kezem a falra és lassacskán kezdtem felmászni és mire észbe kaptam már 2 méter magasan voltam a fal oldalán. Ekkor jött meg a kedvem. Felmásztam a ház tetejére és ugrálni kezdtem egyikről a másikra. Métereket tudtam ugrani és egyszer se volt meg az a veszélyérzet, hogy leesek. Majd eljött az a rész amikor kipróbálom amit legjobban ki akartam. Kezemet kinyújtottam és egy kis hálót lőttem ki. Mikor már eléggé biztosnak éreztem a nem messze lévő daru karjára lőttem rá és megfogtam az elrepülő háló végét. Így az egyik ház tetejéről a másikra suhantam át. A landolás már nem annyira sikerült jól.
Egész nap a házak között mászkáltam és próbáltam minél jobban alkalmazni ezt a hálókilövéses dolgot. Közben már belegondoltam, ha már ekkora erőm van hasznomra is fordíthatom. Már nem egyszer észrevettem, hogy a lányok azokra a srácokra buknak akiknek kocsijuk is van. Így hát szétnéztem használt autók között hátha találok egyet, de először is pénzt kellett keresnem. Meg is láttam egy kis hirdetést ezen a címen: " Amatőr birkózó bajnokság. 3 perc=3000$. Kizárólag mókás jelmezben". Meg is volt már csak a jelmezt kellett csinálnom. Sok ötletem volt és sokat kis is kellett húznom. Majd megtaláltam a [You must be registered and logged in to see this link.], ami a legjobban sikerült. Nagyjából el is készítettem amivel neki is indulhattam. A legnehezebb még csak most jött, mivel úgy kellett odaérnem, hogy Ben bácsi és Mary néni észre ne vegyék. Egyszerű is lett volna ha Ben bácsiban nem ébredt volna fel a beszélhetnék. Nem bírtam mit mondani neki így hagytam, hogy elvigyen a könyvtárba. Legalábbis ő azt hitte, hogy oda megyek. Gyorsan oda kellett érnem, de ő még beszélni akart velem, hogy miért húzódok el tőlük mostanában. Én erre csak lehordtam és utána mentem is a dolgomra. Nem gondoltam volna, hogy ezek a szavak még nagy csalódást is okozhatnak nekem. A bácsikám mindig is egy jólelkű és tisztességes ember volt, mindig előrébb helyezte a családját, mint a saját dolgait. Én is szerettem ezért és tiszteltem is, nem is értettem miért beszéltem így vele.
Ahogy beértem a ring közelébe ugyan azok a pillantások vetődtek rám, mint a suliba. Azok a megvető, szánalom keltő nézések, utáltam. Ez volt különben a legkisebb problémám mivel amikor megláttam kivel is kell harcolnom. Rögtön legyökerezett a lábam pár percre. Egy izomagyú pankrátor volt, akin már látszott, hogy nem egy embert küldött ki a ringből. Beléptem a ringbe, mert ami késik az nem múlik. Hirtelen ketrec részek csapódtak le és mire észbe kaptam a sima birkózásból egy ketrecharc lett. Először bepánikoltam, de valójában nem volt okom rá, hiszen az ellenfél nem volt annyira erős, mint én. Igaz, néhány nő adott be neki egy széket, egy feszítővasat, amit széttörhetett volna a hátamon. Na, nem, azt már nem engedtem. Mikor egy végzetes csapást akart volna mérni rám, megfordítottam a mérkőzés menetét és én győztem. Hajszál híján, de nyertem. Minden egyes ember ünnepelt és én örültem a legjobban. Egészen addig amíg a pénz osztáson csak 100$ adtak át nekem. Nem értettem miért, de elmagyarázta a férfi kevésbé finom módon. 2 percig voltam a ringben így 100 rugót kapok. Nem értettem a logikáját, de nem tehettem mást. Mikor már a liftet nyitottam egy férfi rohant el mellettem és be a liftbe. Hátam mögött pedig ezt mondták: "Fogják meg! Ellopta a pénzem!" Először a zsaru majd a pénz osztó férfi hordott le. Nem törődtem vele, nem is érdekelt, hogy mit gondolnak. Majd megvártam míg újra oda ér a lift és ahogy leértem el is hagytam az épületet.