Ray Harts

| Ray Harts| 25 év | Ryan Carnes | ellenség |

Sorry for party rocking! XD

adatok

Név: Ray Harts
Szül. hely és idő: Amerika, New York - 1988., január, 1.
Csoport: ellenségek
Különleges képesség(ek): nem rendelkezem különösebb képességel. Nem uralom a vizet, nem kapok lángra, de még csak hálót sem lövök. Azonban tanítóm és én kifejlesztettünk egy olyan technikát, ami segítségével képes vagyok ellenálni a golyóknak. Van egy ruha, ami megvéd a golyóktól.
P.b.: Ryan Carnes

Jellemzés

Külső jellemvonások: Szőkésbarna hajam és barna szemem van, ami sokszor inkább zöldnek látszik. Szóval nézz a szemembe és megtudod, hogy milyen színű. Bár ezt a saját testi épséged miatt nem nagyon ajánlom. Imádom a márkás ruhákat. A hajamat mindig felzselézve hordom. Mit mondhatnék még... hát mi tagadás a nők egyik kedvence vagyok. Egy mosoly és odavannak tőlem.


Belső jellemvonások: Hogy jellemezzem magam.... igazi party arc vagyok. Egy buli nem buli, míg én ott nem vagyok. Ja és elég nagyképű is vagyok. Makacs és meggondoltlan vagyok. Élek halok az extrém sportokért. A kedvencem a bungi jumpig. A felszínen egy kedves fiú látszatát keltem, de belül mélyen egy igazi gonosz vagyok. Kicsit szadistán intézem el az utamba kerülőket. Imádom nézni ahogy ott szenvednek előttem és látni a félelmet a szemükben. De a szeretteimmel kedves vagyok. Ha van barátnőm, azt a tenyeremen hordozom. Egyébként nagyon okos vagyok,de nem vagyok gyík!

Kérdöív

5 dolog, amit szeret: magamat, nőket, strandot, meleget, pénzt.
5 dolog, amit nem szeret: ha zoknit vesznek a szandálhoz, a nagyon mű nőket (a szilikon száj a halálom), hideget, a nagyon durva kötötségeket, a stréber gyíkokat.
Gyengeségek: Ha valaki olyat bántanak, aki nekem fontos. Olyankor elgurul a gyógyszerem és nem tudok tisztán gondolkodni.
Erősségek: Az extrém sportok. Imádom őket. Nincs még egy olyan idióta, aki annyi mindent kipróbált volna, mint én. Akkor érzem magam igazán elevennek, ha teng bennem az adrenalin. Nincs is annál nagyobb mámor, mint amikor halál közeli élményben van részed, de valahol belűl tudod, hogy nem halhatsz meg.

Történet

Nos... 1988. január 1-jén születtem. Ami király, mert a szülinapom az év kezdetén van.
Nagyon jó gyerekkorom volt. Két kő gazdag szülővel az életem maga volt a tökély.
Aztán anyám meghalt. Ez elég megrázó dolog egy kicsi gyerek számára és ráadásul van egy olyan érzésem, hogy a faterom nyírta ki a lóvéért. De ez nem volt tuti, így vele maradtam és nagyon jó életem volt.
A legjobb sulikba jártam. Ott nem mondogattam, hogy mennyire gazdagok vagyunk, mert kíváncsi voltam, hogy úgy is lesznek-e barátaim. És lettek. Még barátnőm is volt. Igaz szinte minden hónapban más, de nem tehetek róla. Az összes olyan tapadós lett egy idő után.
Aztán fő sulira mentem. Ott volt csak az igazi élet. Napokat buliztunk. Az egyik lökött szobatársamnak volt vízipipája és azzal hangoltunk az esti bulira. Másnap kaptam a hírt, hogy apám is meghalt. Szívrohama volt vagy valami ilyesmi. Mély gyászba zuhantam, de aztán marha gyorsan ki is jöttem belőle, amikor megtudtam, hogy mindent rám hagytam. A több milliókat, a kocsikat, a házakat meg a többit.
De engem nem érdekelt, hogy életem végéig nem kellene dolgoznom. Elmentem segíteni egy öreg tudósnak. Ott találtuk fel a ruhát, amit később megfújtam. A tudós meghalt szóval nem tett feljelentést ellenem. Azóta van meg a ruha és akkor használom, amikor csak akarom. A suliban sokat segített a nagy behemótok ellen.
Mindig is vonzott a gonoszság és az úgynevezett sötét oldal. Akkor tudatosult bennem, hogy erre az oldalra tartozom amikor éppen egy lánnyal jártam. A nevére már nem emlékszem, de akkor nagy szerelemnek ígérkezett. Egyik este mentem haza amikor az úton megpillantottam egy fekvő alakot. Odamentem, hisz ahogy az emberek általában én is kíváncsi jellem vagyok. Megpillantottam a barátnőm élettelen testét. Mivel láttam elszaladni a tettest megkerestem és megkínoztam. Azóta szinte rögeszmémmé vált az önkéntes gyilkolás. Akkor döntöttem el, hogy a technológiát amit loptam arra használom, hogy én legyek az aki képes mindent és mindenkit a maga kénye-kedve szerint irányítani és mindenki behódoljon nekem.
A szüleim villájában élek és reggel az erkélyről bámulom a szegény kis csórókat, akiknek ez a luxus mindig csak nagyon-nagyon-nagyon távoli álom marad. Sokat járok bulizni, ami azért nem jó, mert úgy emlékszem, hogy egy vörös hajú, okos, humoros lánnyal beszélgetek, de amikor felkelek egy hosszú, szőke hajú, szép, de buta lány mellett ébredek. És azon gondolkodom, hogy: '" Ez meg ki? Tök mindegy, de tuti sokba kerülhet neki, hogy szép legyen." Aztán a másik oldalamra fordulok és ott a vörös hajú lány is. Lesétálok a lépcsőn, ahol majdnem pofára esek és el akarok menni fürdeni a sarokkádamba, de ott is két csaj van. Ekkor olyan fejet vágok, mint a kis srác, amikor először látta meg E. T.-t. Aztán a másik fürdőszobához megyek, ami végre csajmentes. Beülök a kádba és elmerülök a habok közt, amikor nyílik a zuhanyzó ajtaja. Gondolom biztos valami fullos kis buksza, hát behívom magamhoz egy kicsit fürdeni. Egy dagadt, szőrős pasas húzza el függönyt és röhögve közli velem, ha ragaszkodom hozzá, akkor bejön. Kirohanok a kádból és kétszer seggre esek, és kétségbe esetten kiabálom, hogy: "Úr Isten buzi vagyok?" Aztán elmennek a nem várt vendégek. A pasas búcsúzóul dob nekem egy puszit, majd távozik. Így telnek a napjaim és mostanában nagyon vigyázok, hogy a házamban pár cicababán kívül senki ne legyen bent. Főleg nem szőrős, dagadt, pucér férfiak.
Azóta is sokat járok bulizni. A nőkön, márkás ruhákon, nagy villán, nyaralókon kívül szeretnék már egy igazi barátnőt is, akivel nem csak egy éjszakás kaland lenne a kapcsolat.

felhasználó