Neena Thurman ~Domino

| Neena Thurman | 25 év | Charlize Theron | Szuperhős |

"Good Luck!"

adatok

Név: Domino -Neena Thurman
Szül. hely és idő: Amerika, Washington, 1988. november 23.
Csoport: szuperhős [zsoldos, bérgyilkos, testőr]
Különleges képesség(ek): Képes telekinetikus úton befolyásolni a körülötte történő véletlen eseményeket, így például képes elérni hogy nagyobb szerencséje legyen, vagy épp az ellenfélre tud balszerencsét hozni. Ez bármilyen módon megnyilvánulhat - például hirtelen elromlik az ellenfél fegyvere, vagy Dominó pont a jó gombot nyomja meg egy atomreaktor leállításakor..
Dominó nem képes irányítani ezt a képességet. Áltlában szorult helyzetekben jelentkezik (menekülés, harc). A szerencse önmagában azonban semmit nem ér. Ha például egy szobor dől Dominóra, akkor ha egy helyben áll, ugyanúgy eltalálja őt mint bárki mást. Ha viszont megpróbál félreugrani, valószínűleg sikerül neki.
Ezen kívül elég gén manipulált, hisz egy kísérlet eredménye, tehát megnövelték az ügyességét, a reflexeit.
Nagyszerű lövész szinte bármilyen fegyverrel, magasan képzett atléta, kitűnő úszó, robbanóanyag-szakértő. Remekül bánik a közelharci fegyverekkel és a küzdősportok terén sem idegen. Több nyelven is folyékonyan beszél.
P.b.: Charlize Theron

Jellemzés

Külső jellemvonások: Igazából nincs mit ragozni rajta. Átlagos magasságú, karcsú alakú, 54 kg-s nő. Mutációja miatt krétafehér a bőre, bal szeme körül pedig egy jellegzetes fekete kör található. A szeme színe kék, a haja pedig fekete, ami inkább rövidebbnek mondható, mintsem hosszúnak. Egy alap sminket hord, de különösebben nem tollászkodik sokat a tükör előtt. Általában, sőt, szinte mindig feszülős, kényelmes ruhákat hord, amik sötét színűek. Fekete, vagy épp sötétkék. Ez fontos neki az álcázáskor is, hogy sötétben beleolvadjon a környezetébe, illetve ezzel tükrözi zsoldos, bérgyilkos, és testőr mivoltát.
Mielőtt még a kísérleteknek alávetették volna, hosszú, hullámos szőke haja volt, és nem egy gépezetre hasonlított, mint manapság.


Belső jellemvonások: Domino most már sokkal inkább gépezet, mint ember. Neki is van humor érzéke, de ezt szereti elrejteni mások elől. Hidegnek, keménynek mutatja magát, és tényleg az is. Megfontoltan, higgadtan és profi módon kezel mindent, utál játszadozni és jópofáskodni. Olykor előforul vele, hogy szomorú, és nem is érti, hogy hogy került ebbe az egészbe, de az emlékei nélkül úgy érzi, hogy nincs értelme emberként tekinteni magára. Ő egy fegyver, és nem akar a megbízóinak csalódást okozni. Egy oldalt sem képvisel, mindig a megbízójához köti a hűsége. Aki fizet, az parancsol. Nem száll szembe a felette állókkal, megbízható.
Külső adottságait, képességeit, és higgadt profizmusát gyakran hasznosítja a munkája során. Egy igazi kis jégkirálynő, aki kegyetlenül végez bárkivel, de ha kell, akkor meg is védi a rábízott célpontot. Nem kérdez, nem érdeklik az okok.

Kérdöív

5 dolog, amit szeret: fegyverei, pénz, dolgozni, képessége, fekete-fehér dolgok.
5 dolog, amit nem szeret: állati szőrök, semmittevés, mikor nincs munka, idegesítő, tenyérbemászó emberkék, ha társat kap.
Gyengeségek: Allergiás az állati szőrökre, pl. macska-, kutyaszőr.
Erősségek: A képessége, illetve a felszerelése: Különböző lőfegyverek és kések, és egy speciális bot mely képes tüzelni, segít az egyensúlyozásban és érzékelőkkel van felszerelve.

Történet

~Hol vagyok? -pillantottam körbe tanácstalanul.
~Talán elraboltak? -futott át a gondolat az agyamon, mikor körbenéztem. Egy hideg, nyirkos, fémdobozra hasonlító teremben volt, megbilincselve. Próbáltam kiáltani, de hang nem jött ki a torkomon. Ki és mit akarhat egy 6 éves kislánytól? El sem tudtam képzelni, hogy mi folyik itt. Aztán furcsán öltözött alakok özönlöttek be a szobába. Még sosem láttam ilyet. Nem voltak se katonák, se orvosok. Az egyikük egy injekcióval közelített felém, majd a tűt a karomba döfte. Mikor magamhoz tértem már máshol voltam. Egy templom plafonjával szemeztem, majd hirtelen az édesanyám képe rajzolódott ki előttem, ahogy fölém hajolt.
-Nincs semmi gond, drágám! Kiszabadítottalak onnét! -simogatta megrögzötten az arcomat, ahogy folytak végig a könnyei az arcán. Nem értettem semmit, nem emlékeztem semmire. Semmire az eddigi életemből, csak anyámra, a nevemre. Mintha csak most csöppentem volna a világra. Tudni akartam, hogy mi folyik itt, mi történt velem. És szinte csak kívánnom kellett, már is hallottam anyám fejében a kavargó gondolatokat. Abból kiderült, hogy titkos kormányzati program eredménye lettem. Szuperkatonát akartak faragni belőlem, egy titkos fegyvert, de anyám közbeavatkozott. A félresikerült kísérlet azonban nem várt fordulatokat vett. Én lettem szerencse és balszerencse úrnője, valamint egy harcra szánt katona, aki parancsot teljesít.
****
Egy bázison ácsorogtam egy tükörrel szemben. Hallottam a rotorok handját, miközben magamat vizslattam az üvegdarabban. Üres voltam, mégis elszánt. Próbáltam visszaemlékezni a múltra, de nem ment. Minden emlékem, ami néha fel-fel villan, az is csak álmaimból való. Tán nem is igaz. Hisz a képességeim valóban adottak, de csak jóval később, 13-14 éves koromban jelentkeztek.
Egy jéghideg kék szempár meredt vissza rám a tükörben. Bérgyilkos vagyok, egy zsoldos, de testőr is ha kell. Emberéletek múlnak rajtam, és még csak bűntudatot sem érzek, vagy felelősséget másokért. Egyszerűen csak megkapok egy parancsot és cselekednem kell.
A következő pillanatban gőzölgő kávé illata csapja meg az orromat, a szemem sarkából látom, hogy a munkaadóm lépett be az egyik páncélajtón.
-Domino... -szólalt meg a férfi. De hogy valójában mi a rendes, becsületes nevem, az rejtély. Finoman megigazítottam a hajamat, majd a férfi felé fordultam. Egyetlen szó sem hagyta el az ajkaimat, csak egy kérdő pillantást engedtem meg magamnak. A férfi elmosolyodott, majd egy képet nyújtott át nekem.
-Őt kell megölnöd... -adta ki a parancsot, mire én alaposan tanulmányozni kezdtem a képet. Egy fiatal nő volt rajt. Úgy tűnik, ez nem lesz kihívás. Alatta még a neve és a címe is ott szerepelt. Hát ez nevetséges, hogy ilyen munkát adnak nekem. Már-már túl könnyű.
A képet vissza is adtam neki. Már minden tudnivaló a fejemben volt. Elég egyszer látnom, vagy hallanom valamit, remekül emlékszem rá. Bármit fel tudok idézni, csak azt nem, hogy én ki vagyok, vagyis ki voltam valójában.
A karomat kinyújtottam és a tenyeremet felfelé fordítottam, mire a férfi az előleget a markomba nyomta.
A repülőgép egyik ajtajához léptem, feltéptem azt és kiugrottam a gépből. Micsoda szerencse, épp bőrrel megúsztam az egészet. Nem volt meglepő... adottságom van ahhoz, hogy dolgokat megússzak, a kedvemre alakítsak és még csak nagyon megerőltetnem sem kell magam hozzá.
A menekülés, a káosz, és a mások fejére balszerencse hozás már a véremben van.
Sok szerencsét annak, aki a céltáblámra kerül!

felhasználó