J. Vincent Cross

| J. Vincent Cross | 221 | Ethan Hawke | Ellenségek |

A gyilkosság is csak egy döntés!

adatok

Név: James Vincent Cross
Szül. hely és idő: Usa, Detroit - 1792, 11, 12
Csoport: Ellenségek
Különleges képesség(ek): Életerő elszívása illetve pszichikus képességek
P.b.: Ethan Hawk

Jellemzés

Külső jellemvonások: Fiatalos, magát jó kondiban lévő harmincas évei elején járó férfiú. Sötétbarna színű haját általában röviden hordja, ha megnő, akkor egy kicsit kócosabbra hagyja, ami elég jól is áll neki. acélszürke színű szemével, és ártatlannak tűnő tekintetével aligha nézné ki belőle akárki is a valóságot.
Az öltözködése változatos. Van, hogy hétköznapi ám akad, hogy elegánsan öltözködik, azonban mindenképpen olyan szerelést választ, amely megnyerő külsőt kölcsönöz neki.



Belső jellemvonások: Kegyetlen ragadozó. Azt hiszem így lehetne a legtömörebben jellemezni.
Alapvetően lételeme a társaság, de nem a szociális szükségleteinek kielégítéséül. Sokkal inkább élvezeti cikként, szerepelnek az emberek Vincent életében. Az egy éjszakás kapcsolatai tömegével voltak és ezek a másik fél életének végét is jelentette egyben. Persze ennek a képessége az oka. Régen még szükségletből élt vele, de mára már pusztán az élvezetes érzés miatt. Mondhatjuk, hogy komoly függőség alakult ki nála.

Kérdöív

5 dolog, amit szeret:
- Képességei
- Életerő elszívása
- Szerencsejáték
- Fiatal nők
- Éjszakai élet

5 dolog, amit nem szeret:
- Okoskodó emberek
- Detroit
- Antonov
- Lilly(nem szeret gondolni rá)
- Hősök

Gyengeségek: Bár társasági alak, de igen agresszív. Nem igen kedveli azt a fajta humort, amiben ő a céltábla. Ilyenkor rövid úton hajlamos agresszióba torkollani az adott helyzet. Illetve talán a túlzott függősége.
Erősségek: Képességei adta lehetőségeinek elég széles tárháza van. Először is ott van az életet elszívó képessége. Persze erre nem képes akárhogy, ahhoz, hogy el tudja szívni az életerejét Vincentnek az áldozata mellkasának bal oldalára, a szívéhez kell helyeznie a kezét. Csak ekkor tudja kiszívni az életerejét. Ezzel viszont nem csak a saját élethosszát növeli meg, de sérülés esetén meg is gyógyítja önmagát, mindezen túl földöntúli jó érzésben részesíti. Pszichikus képességeit hosszú évtizedek alatt tökéletesítette. Képes beférkőzni mások tudatába, anélkül, hogy mások arról tudomást vennének, persze ez az elme erejétől is függ. Mindenesetre e képessége a szerencsejátékok terén rendkívül jól kamatozik.
Mind e mellet képes pszichikus úton fájdalmat is okozni egy adott elme tulajdonosának, de ehhez muszáj a közvetlen közelében lennie.

Történet

1792 November tizenkettedikén láttam meg a napvilágot Detroitban. A szüleim Átutazóban voltak, mivel közel négy hónappal ez elött éretek partot New Yorknál. Chicagóba tartottak éppen, mint telepesek, de mivel megszülettem kénytelenek voltak Detroitban megtelepedni. Persze nem én voltam az első gyerek a családban. Volt már egy 6 évvel idősebb bátyám és utánam egy évvel érkezett a húgom, és utána három évvel még két öcsém lett. Emlékszem olyan 14 éves lehettem mikor az öcsimmel a város határában játszadoztunk. Ráakadtam egy öreg faházra, benőtte azt már minden giz és gaz. A házban ennek ellenére éltek, vagyis inkább egy valaki élt. Egy öreg orosz ember élt, Antonov… a másik nevére már nem emlékszem. A városban sokan kuruzslónak és sarlatánnak nevezték és nem véletlen. Ritkán látták az öreget és akkor is furcsa és rémisztő dolgokat láttak nála. Éppen ezen okból kerülték őt, és persze figyelmeztettek minket, gyerekeket is, hogy ne merészeljünk az öreg tanyájára lépni… de hát lehet nemet mondani a gyermek kíváncsiságának?
Szóval bemerészkedtem az öreg Antonov telkére, sőt egészen a házig jutottam. A kémény füstölt, az ajtó pedig nyitva állt. Hát Beléptem a házba. Azóta persze már tudom, hogy nem volt a legjobb döntés. Már az első lépésekkor megcsapta az orromat a mindent átható bűz, ami igazából semmihez se volt fogható. Mindenütt üvegek és lombikok hol félig, hol te bizalmat nem ébresztő folyadékokkal. Éppen az egyik ilyen üveget vizsgálgattam mikor mordulás hallottam magam mögül és hirtelen fordultammal több lombikot is lesodortam az asztalról, melyek mögöttem értek földet és törtek össze. Az öreg mordult rám én pedig hátráltam, de elestem, bele a trutyiba, amit az összetört üvegek összekeveredett tartalma idézett elő. Meg is sikerül vágnom magamat, vagyis egészen pontosan a tenyeremet, mikor felálltam. Antonov azonban alig akarta ezt is kivárni, már ráncigált ki a házból egészen a tanyája határáig, majd kerítésen kidobva, jól elkergetett.
Persze, egyből haza is siettem. Hazaérve kaptam egy kis fejmosást, de semmi súlyosat igazából. Innentől bő 3 évig semmi a megszokottól eltérő nem is történt. Tizenhét éves koromban összeismerkedtem Lilly Woodsal a helyi cipész lányával. Igaz szerelem volt első látásra. Sokat voltunk együtt, de kapcsolatunk katasztrófába torkollott. Akkor még nem tudtam… nem is sejthettem, hogy mit tettem. Egyik este kettesben voltunk együtt én hozzá értem és… és a szemem elött öregedett, vénült és aszalódott el. Annyira elborzasztott a látvány, hogy soha senkinek nem mondtam el mi történt. A városban persze hamar híre ment és sokan a helyi sarlatánt Anonovot vádolták meg, mert Lilly aszalódott tetemét nem messze a tanyájától találták meg. Nem is telt bele olyan sok időbe, míg a város lakói annyira fel nem dühödtek, hogy vasvillákkal, kaszákkal és fáklyákkal el nem mentek egy este az Antonov tanyájához. Az öreget meglincselték, a viskóját pedig porig égették.
Az elkövetkezendő négy évet még Detroitban éltem le, de már koránt sem voltam a régi. Huszonegy éves koromra beléptem az Amerikai hadseregbe és az indián háborúkban vettem részt. 28 éves voltam mikor egy indián tábort lerohanva egy indiánnővel félreérthetetlen helyzet közben megismétlődött a tizenkét évvel az elött Lillyvel történtek. Ijesztő volt újra ennyi év után, de már koránt sem sokkolt annyira, sőt az érzés, mikor az életereje átáramolt belém… Újjászülettem, és megerősödve éreztem magam. Innentől kezdve, óvatosan, de alkalom adtán élte e kellemes lehetőséggel.
Végül a Polgárháború kitörésének idején átkerültem a déli frontra. Az idő múlásával illetve a harcok alatt fedeztem fel a képességeimnek több pozitívumát is. Harcok után, ha sebesülten szívtam el más életét, akkor meggyógyultam, illetve szinte semmit se öregedtem.
A polgárháború végével leszereltem, hiszen igencsak fura, ha valaki 53 évet szolgál, de szinte semmit se öregedik. Visszatértem Detroitba, és álnéven eléldegéltem harminc évet, majd New Yorkba utaztam és ott is éltem az I. világháborúig. Akkor újra csatlakoztam a hadsereghez, hiszen tudtam, hogy a háborúkkor lehet a legtöbb életet kioltani feltűnés nélkül. Úgy tartják az I. Világháború maga volt a pokol… Megerősíthetem! Megerősítettem ezt a jelenlétemmel is. A háború végeztével visszatértem az Egyesült Államokba és ott is maradtam a következő háborúig. Ekkor tájt kezdett kibontakozni az elmei képességeimmel. Képes voltam egyesek legféltettebb titkait megtudni anélkül, hogy az illető szóra emelte volna a száját.
A háborúk közötti „békeidőben” tovább kamatoztattam a kevésbé halálos képességeimet.
A második világháború utáni bő 70 évet a nyugati parton éltem meg, mikor épp nem viselt hadat az ország. Végül úgy döntöttem újra visszaköltözök a keleti partra. Legalábbis azon megfontolásból, hogy micsoda felfordulást keltett egyetlen alak New Yorkban. Ezt követően sok különleges alak odacsődült. Kíváncsi vagyok, vajon csak az életerőt tudom elszívni… vagy talán ha különleges embert, akkor annak képességeit is?

felhasználó