Andrei Volkonov

| ANDREI SZTYEPANOVICS VOLKONOV | 31 ÉV | ANTON KASABOV | ELLENSÉG |

"Ostoba az, aki hitegetésbe menekül a valós gondok elől. Aki nem hisz, az még ostobább"

ADATOK

NÉV: Andrei Sztyepanovics Volkonov
SZÜL. HELY ÉS IDŐ: Szovjetunio (ma: Oroszország), Szverdlovszk (ma: Jekatyerinburg) : 1982. március 28.
CSOPORT: Ellenség
KÜLÖNLEGES KÉPESSÉG(EK): mutálódott teste a kaméleonokhoz, egyéb gyíkfélékhez hasonlatos képességekre tett szert. Ezek közül a legfontosabb, hogy képes a kültakaróját a környezete viszonyainak megfelelően átszínezni. Ez minden esetben csak a testére vonatkozik, a ruházatára, nála lévő dolgokra nem! Amíg mozdulatlan, addig tökéletes képtelenség látással észrevenni (még Sólyomszem sem), de ha mozog, akkor már egy élesebb szemű ember is észreveheti. Fizikális ereje és gyorsasága egy a termetének megfelelő emberével egyezik meg, aki rendszeresen nehéz edzéseket teljesít, az ügyessége viszont emberfeletti, nagyon hajlékony is. Képes falat mászni, amennyiben legalább két végtagját nem borítja ehhez semmilyen ruházat. Nagyon rövid időre (max negyed óra egyszerre) lehűtheti a vérét, mint egy gyík, ez esetben megegyezik a környezetével, vagyis még az infraszemüvegek sem fedezhetik fel. Megjegyzésre érdemes elképesztően finom szaglása, mintegy tizenötször jobb, mint a legkiválóbb vadászebeké, akár még a new yorki forgalomban is van egy halvány esélye követni valakit, néptelenebb terepen napok után is rátalálhat még a szagmintára.
Felszerelése ami említésre méltó. Még az oroszoktól maradt vissza a ruházata, ami ránézésre egyszerű, rangjelzés nélküli katonai egyenruha, azonban ez spceiális fejlesztésű anyag, Volkonov testével együtt változtatja a színét, vagyis a környezetbe olvad. Hasonlóan rejthető két testőr tőre és két kukri kése is, amiket magával hordoz. Lőfegyvere jelenleg nincs az álcázó technikával készült dolgaiban legalábbis.
P.B.: Anton Kasabov

JELLEMZÉS

KÜLSŐ JELLEMVONÁSOK: középmagas (176 centi), atlétikus, szálkásan izmos testfelépítés jellemzi. Markáns arca tipikusan szlávos vonásokkal bír, de egyáltalán nem mondható taszítónak. Félhosszú, sötétbarna haját rövidke lófarokba fogja a tarkóján. Könnyed, ruganyos mozgása szinte táncosokat idéző, kivéve ha szaglása segítségével keres nyomot, ilyenkor meggörnyedve, kicsavarodva fut, mint egy apró majom, legalábbis ahhoz hasonló mozgással. Ha csak teheti, rendszeresen borotválkozik, de sajnos nem olyan gyakran van ideje efféle világi hívságokra, mint azt ő maga szeretné. Egyébként kissé hiú, szeret adni a külsejére, úgy öltözni, úgy viselkedni, hogy elérhesse a kívánt hatást. Általában időbe telik, mire a körülötte lévők rájönnek mi is olyan zavaró a férfiban. Egyrészt az, hogy valószínűtlenül világos kék szemei sokkal ritkábban pislantanak, mint más emberek, aztán természetellenesen sápadt, fehér bőre, nagyon közelről látni néhány forradásnyomot is az állkapcsa alsó részén és a nyakán.


BELSŐ JELLEMVONÁSOK: Az ellenség az ellenség mondhatnánk, de ez azért nem ilyen egyszerű. Volkonov tud azért egy-két dologban különböző lenni másoktól. Az első és legfontosabb: egyáltalán nem egy hatalomvágyó őrültről beszélünk. Pénzért dolgozik, sosem tört a világuralomra, nem is fog. Van erkölcsi értékrendje, példának okáért saját, jól felfogott érdekében soha nem állna az olyan őrültek mellé mint Loki, sőt, feltehetőleg harcolna is ellene. Nem is bosszúálló típus a legtöbb magafajtától eltérően. Ha egyszer valaki keresztbe tudott neki rakni és megúszta, akkor Volkonov részéről el van felejtve az ügy, az megérdemli a győzelmet. Csapatjátékos. Tud team munkában dolgozni és szeret is. Mindig tiszteli az ellenfeleit, sosem becsül alá senkit (túlbecsülni hajlamosabb). Még azt se mondanám, hogy nincs becsülete. Meglehetősen egyéni és kifacsart, de van egy belső identitása. De akkor miért is ellenségről beszélünk? Nos, attól, hogy nem pszichopata, nem élvezi a szadizmust, még nem jelenti, hogy egy jó emberről van szó. Volkonov hidegvérű gyilkos. Bárkit és bármit meggyilkolna a céljaiért. Akárkit, legyen az férfi, nő, gyerek vagy űrlény. Bármit bevet, hogy célhoz érjen. Ha ehhez egy savas kád felett kell lóbálnia a karon ülő kisfiadat, akkor megteszi. Nincsenek kívülállók, nincsenek szabályok. Nincs tisztesség, nincs becsület. Nincs kegyelem. Megszállott a szó legrosszabb értelmébe véve. Elméje, pszichéje súlyosan sérült, de nem hullott darabjaira. Összefogja az az abnormális szeretet, szerelem, amely élőholtként fekvő feleségéhez köti. Fizikailag nem feltétlenül (de általában), de lelkileg száz százalékig hűséges a nőhöz, akivel tulajdonképpen 5 éve egy szót sem váltott. Pragmatikus, materialista gondolkodása itt cserben hagyja, bármilyen ostoba, gyenge reménysugárba belekapaszkodik.

KÉRDÖÍV

5 DOLOG, AMIT SZERET:
- Tatjana (a felesége)
- Harcművészetek (nagymester)
- Hideg fegyverek (nagymester)
- Vodka (nem, nem csak sebfertőtlenítőnek cipel magával belőle)
- Húsételek (szinte akármilyen formában)
- Mechanika, elektronika (kiképzése részeként szívesen mélyed el bennük)
- Csapatmunka (együtt mindig erősebbek vagyunk)
5 DOLOG, AMIT NEM SZERET:
- Kórházak (rossz emlékeket ébreszt)
- Erős parfümök (lásd lentebb)
- Tűz (ha nem tud kitérni a komolyabb nyílt lángok útjából, akkor ideiglenesen ámokfutóvá válik, tombolva mindent és mindenkit megtámad válogatás és önkontroll nélkül, igazi gyilkológép)
- Zöldségfélék (legfeljebb köretnek a hús mellé)
- Vallás (nem csak nem hívő, rühelli is az egészet)
- Beképzelt magatartás (túlzás, hogy nem szimpatizál vele, bármely ellenfelénél szívesen látja, ha beleesik ebbe a hibába, de csapattársakban már nem szívesen veszi...)
- Egyéni munka (egyedül mindenki sebezhetőbb)
GYENGESÉGEK: a legalapvetőbb gyengesége a szaglása. Kiélezett érzéke sokszor van segítségére, de ellenére is. Bár a tipikusan előforduló szúrós szagokhoz (oszló hús, romlott dolgok, trágya, stb) volt ideje hozzászokni, de az illatokra ugyanez nem igaz. Szemközt fújva egy élénkebb illatú parfümmel a pokol kínjait éli át, amíg az agya igyekszik alkalmazkodni az ingerhez, harcra ilyenkor nem is érdemes gondolnia, általában visszavonulni igyekszik. A másik, ha él a testhőmérséklete környezethez igazításával, akkor a hideg időben lelassul valamelyest, minél hidegebb van, annál jobban, míg 10 fok alatt egyszerűen mozgásképtelenné válik.
ERŐSSÉGEK: katonai harcművészet, kések, botok, egyéb hidegfegyverek, tűzfegyverek (oldalfegyverektől a gépfegyvereken át a páncélöklökig) kimagasló kiképzést kapott. Nagyon hajlékony, kiváló tornász lehetne. Behatolási specilista, nem sok olyan fal van, amit meg ne mászna, vagy olyan mechanikus esetleg elektronikus zár, amit ki ne nyitna. A képességéből adódóan a lopózást és rejtőzést ugye említeni sem kell?

TÖRTÉNET

Könnyedén megperdítettem a széket, majd lovaglóülésben leereszkedtem rá, a karjaimmal megtámasztva magamat a háttámlán s kíváncsian vártam az asztal túlfelén árnyékba húzódó férfi mondandóját. Egy pillanatra suhant át az agyamon, hogy ez igen színpadias gesztus lehet, pedig csupán a józan ész diktálja. Sokkal hamarabb tudok mozdulni, ha szükséges lenne. A megbízó arca, alakja árnyékban maradt, hangját valamivel eltorzította, de még így is láttam a sziluettjén: vállas, nagydarab ember lehet. A termetes alak egy mappát hajított elém:
- A célpont.
Unottan hajtottam fel a fedőlapot és néztem bele. Az első oldalon szinte természetes módon a célszemély fényképével kezdődött. Hiába, ezek a srácok mindig is alaposak voltak. Én már csak tudom, finoman fogalmazva sem először dolgozok a fajtájuknak. A vörös hajú, igen kellemes arcú nő fotóját nézegettem talán egy másodpercig, többre nem is volt szükségem. Természetesen ismertem, ki ne ismerte volna onnan, ahonnan én jövök? Bár mostanra inkább a világon ki ne ismerné fel ezt az arcélt? Megcsóváltam a fejemet egy fanyar félmosollyal:
- Natalia Alianovna Romanova. Ezt nem gondolják komolyan - pöccintettem vissza az iratot a férfi elé. Érte nyúlt vaskos kezével, meg is csodálhattam a nehéz, színarany pecsétgyűrűt a mutatóujján, amint lazán kopogtatni kezdett az irattartón:
- Miért is? Személyes elszámolni valója van a nővel, nem? Megkapja az esélyt. hogy még pénzt is keressen vele - vont vállat. - Na persze ha nem elég jó hozzá...
- Ezzel ne próbálkozzon tavaris, nem vagyok öt éves kölyök - villant farkasmosoly az ajkaimon. - A nő igen nagy vad és ezzel maga ugyanúgy tisztában van, mint én. Én nem állok bosszút. Soha. Ez legfeljebb üzlet lehet, semmi más. Túl magas a kockázat, nem éri meg az akció. Ha sikerülne is, az elvbarátai levadásznak. Jelenleg nemzeti hős, nagyjából a világ összes államában. Nincs hová bújni, nincs pénz és nincs fegyver, ami megvédhet az övéi haragjáétól. Ez öngyilkos misszió, keressenek rá fanatikust.
- Talán igaza van - merengett hangosan a megbízó. - Talán. De tudok olyat mondani, ami megérheti a kockázatot Volkonov. Tudok olyat mondani - ismételte nyomatékosan.
- Ezt kötve hiszem - vágtam rá kapásból.
- Victor von Doom - közölte rezzenéstelenül. - Évek óta kutatsz a milliárdos szörnyszülött után. Összehozhatom a találkozót, megalkudhatsz vele. Tudom, hogy hol van.
Másodpercekig ültem most már összekulcsolt kezeimre meredve. Megforgattam magamban újra és újra a szavait, átgondoltam az eshetőségeket és a kockázatokat, majd lassan, határozottan bólintottam:
- Rendben van. Kikötések? - érdeklődtem hidegen.
- Pengével - összegezte egy szóban. - Azt akarjuk, hogy szembesüljön a halálfélelemmel mielőtt ott pusztul az az áruló cafka. Megtalálja benne a szeretője adatait is, aki...
- Érdektelen - intettem le. - A célpont Romanova. Nem a szeretője, nem a szülei, nem az iskolai osztálytársai. Romanova. Penge. Nekilátok.
Felálltam és kifelé indultam, a kezem épp csak ráfonódott a kilincsre, mikor megállított a tárgyaló hangja:
- Gondolom akkor vehetjük elintézettnek a nőt, ugye?
- Vehetik, ha annyira ostobák, mint aminek sokszor mutatni akarják magukat - válaszoltam hátra sem nézve. - Ez a dolog több mint kétesélyes. Vagy őt vegye elintézettnek, vagy engem, de nem kötnék fogadásokat. Egyikünkre sem.


Makszimov tábornoknak ránézésre sem lehetett jó napja, de ezzel együtt elégedettnek tűnt az elnyűtt képű orosz vezérkari tiszt. A technikusai már órák óta tornáztak egy tökéletesen biztos vonal megnyitásán és mostanra sikerrel is jártak. Egyedül maradván a szobában töltött magának egy vodkát, érezte, kell egy szíverősítő ahhoz a férfihoz, akivel tárgyalni készült. A képernyő megelevenedett és némi várakozás után megjelent a jellegzetes arcáélű, sötét bőrű, félszemű kémfőnök arca. Érdeklődéssel telt hangon köszöntötte tárgyalópartnerét:
- Nyikolaj Davidovics Makszimov altábornagy - biccentett. - Ritkaság, hogy Szentpétervár felkeres minket, igazán kíváncsivá tett.
- Nicholas Fury igazgató - recsegte szesztől mart hangszálaival az orosz. - Valóban nem mindennapi dolog, de a körülmények indokolják. Egy kis szívességet szeretnék tenni ez alkalommal a híres-hírhedett S.H.I.E.L.D.-nek, elvégre kollégák vagyunk, vagy mi...
- És persze reméli megőrizzük jó szívünkben s alkalomadtán viszonozzuk - nevetett a másik vén róka. - Üzlet, az üzlet Makszimov tábornok, ha olyan az információja, elhiheti, adott esetben számíthat rám is.
- Fontos - jelentette ki határozottan a szólított. - Egyes radikálisabb honfitársaim az elmúlt időszak ellenére is árulóként bélyegzik meg Romanova ügynököt mint tudja. Ez alkalommal egy meglehetősen veszedelmes bérgyilkost akasztottak a sarkába. Valóban jót - hangsúlyozta ki. Fury nem vesztegette az időt:
- Mit lehet róla tudni? - érdeklődött feszülten. Nyilvánvalóan fontosabbak voltak neki a legjobb emberei, mint amit hajlandó is volt kimutatni.
- A neve Volkonov. Andrei Sztyepanovics Volkonov - kezdett bele a kiselőadásba a szentpétervári kémfőnök, miközben a részletes aktát is útnak indította az éterben. - Egykor ő is közénk tartozott. Értelmiségi család gyermeke, fiatalon kifejezetten álmodozó, romantikus lelkületű kölyök volt. Elkapta a nagy honvédő marhaságokról szóló ábránd és belépett a seregbe. Mindjárt a közepébe, előbb tiszti képzés, a diplomáit hadtörténelemből és filozófiából szerezte, majd a Specnaz. A különleges alakulatban megkapta a szokásos kiképzéseket, mester szinten a síeléstől kezdve, az úszás, közelharc, késelés, önvédelem, robbantási ismeretek, járművezetés, tájékozódás bármilyen terepen, mesterlövészet az összes ismeri gyalogsági fegyverrel, szanitécképzés, stb, stb. Csak a szokásos. Kifejezetten létesítményekbe való behatolásra specilizálódott, sem mechanikus, sem elektromos zárak és biztonsági berendezések nem állhatják útját, jelenlegi tudásunk szerint nincs olyan ember építette terület, ahová Volkonov ne lenne képes észrevétlenül beszivárogni. Nyolc évig dolgozott hírszerzőként, öt nyelven beszél. Részese volt egy kolumbiai drogkartell felszámolásának. Eredetileg Romanovát akartuk küldeni, de egyéb ügy szólította el, amely...
- Amelyből már nem tért vissza az Önök kötelékébe. Tudjuk. Mi történt Kolumbiában? - gyorsította az elbeszélést Fury.
- A drogbáró politikai ambíciókat dédelgetett, amelyhez úgy gondolta a legtisztább út több kádnyi vegyifegyveren át vezet. Az osztagnak ezeket kellett megsemmisíteni. Valami balul ütött ki - rázta fejét Makszimov a vezérkari tisztek gyűrűjét simogatva a kezén. Visszatérő szokása volt ez. Van aki a szakállával babrál, van aki az ujjaival kopog, neki ez volt a megnyugtató. - Várták a csapatunkat. Teljesítették a megbízást, de lényegében odaveszett az egész különítmény. A robbantómester túlságosan hamar. Mikor felrobbantották a kádakat, nem voltak egészen a helyzet magaslatán. A tárolt eszközöknek nem várt hatásuk volt azokra, akik belélegezték a gőzt. Egy részük elhullott, más részük... megváltozott. Egyedül Volkonov él már csak közülük. A többiek a változás során a józan elméjüknek is búcsút mondhattak. Őrjöngeni kezdtek, ámokfutóként tomboltak... nos... mifelénk az ilyesmit kurtán intézzük - tárta szét a karjait az altábornagy.
- És Volkonov? - bökött állcsúcsával Makszimov felé a néger.
- Átalakult, de nem tudom mivé - sóhajtott az orosz. - Félig kaméleon lett belőle. Bele tud olvadni a környezetébe és hasonlók, megtalálja a részleteket az aktában. Ki akartuk használni az adottságait, ő lett volna a szupertestőr és kém. Vele akartuk pótolni Romanova helyén az űrt. Nem mellesleg a nő akkor lépett ki, mikor az akciónk lebukott. Mindenki úgy gondolta: ő dobta fel a társait. Volkonov is úgy hiszi.
- A pasas elméje tiszta maradt?
- Nem egészen... - nézett félre Makszimov. - Dühkitörései voltak. Azt hittük kezelhetőek. Mindenki azt hitte. De egy rohamában megütötte a feleségét. Elég tisztességgel, a nő gyakorlatilag belehalt. Andrei... megtébolyodott. Elmart mindenkit a felesége mellől és felkockázta a kommandót, akiket az elfogására küldtünk ki. Létfenntartó gépekkel, mindennel együtt elvitte szerencsétlen asszonyt, ismeretlen helyre. Nem tud belenyugodni, hogy elveszítheti. Úgy tudjuk, kapcsolatot keres dr Victor von Doommal. Gyanítható, felajánlja a szolgálatait annak a lett elmebetegnek, bízik a tudásában és a pénzében. A szakadárok, akiknek most dolgozik, Romanova fejéért cserébe utat mutatnának neki az elmebajos letthez.
Fury komoran fújt egyet:
- Bajos. Doom önmagában is elég veszélyes, nem kellene egy jobb kézre szert tennie, főleg nem ebből a fajtából. Ez a pasas totál flúgos, vagy még van valamennyi sütnivalója?
- A baj az, hogy egyedül a felesége kapcsán nem működik a józan ítélőképessége - rázta a fejét mogorván az orosz. - Amúgy eszes és művelt. Én vigyáznék vele a maguk helyében...
- Úgy lesz - bólintott Fury. - Értékelem a segítséget tábornok.
- Őrizzen meg jó emlékezetében - nevetett az idős vezérkari tiszt, majd bontotta a vonalat. Vidám mosollyal töltött magának egy újabb vodkát. Érezte már, megnyert egy fontos csatát a kémek hazugságokkal átszőtt világában. Egészen addig így érezhette, míg hozzá nem koccantottam a saját poharam az övéhez, újra felvéve a saját színemet a fotelé helyett, melyben órák óta ültem:
- Elmés ötlet volt Nyikolaj Davidovics - mosolyogtam az arcába vészjóslóan. Elnyílt ajkakkal, tátogva meredt rám egy pillanatig. Több időt nem is hagytam neki. Lendületesen csattant a lovaglócsizmám talpa a mellkasán, majd két lábammal nyomtam a földre a ziháló tisztet, mielőtt ostobaságokba fog. Kényelmesen kiittam a poharam tartalmát, aztán lepillantottam a vonagló vénemberre:
- Nem ma kezdtem az ipart - vetettem oda neki. - Mindig érdekel az ügyek háttere is. Remek terv volt Nyikolaj. Illik hozzád. Felbérelsz a nő ellen, de még időben informálod a túloldalt is. Tudtad, hogy mostanra próbálkozni fogok és hogy esélyesen valakit magammal viszek a halálba. Feltehetően Bartont, nemde? Romanova bizalma meginog a S.H.I.E.L.D.-ben, ha elveszíti a férfit, aki gépezetből nőt és embert faragott belőle újra. Ti pedig ott lesztek, hogy erőt adjatok neki és visszahívjátok. Megint a tiéd lesz a kis gyöngyszemetek és megszabadultok tőlem is. Tökéletes. Mindössze egy hibát vétettél... A rothadt gyűrűdet nem vetted le, mikor a megbízást adtad - morogtam ellenségesen.
- Andrei... félreérted a helyzetet... - nyögte rémülten az őszülő gazember.
- Kétlem - köptem felé undorodva. - De az üzlet, az üzlet. Viszont nem bírom, ha átvernek. Rossz szokás, de jobban szeretem a tiszta játszmákat. Változik a bérezésem, ugye tudod?
- Mennyit akarsz? Megadom. Nem kell a nő. Csak intézd el Bartont és én gazdaggá teszlek! Annyit kapsz, amiből megveheted kilóra Doomot, a legjobb orvosokkal együtt és...
- A címet akarom, amit ígértél - jelentettem ki. - A pénzedet meg tőlem felzabálhatod együltő helyedben. Most. Ha nem, akkor a rosszabbik énemmel fogsz tárgyalni...
A férfi verejtékezve biccentett:
- Jó, jó. Egy kastélyban húzta meg magát New York szélén. Diplomata státuszban van és...
Levettem a lábaim a túlméretes féregről, majd további időt nem fecsérelve rá kifelé indultam. Makszimov vinnyogva szólt utánam:
- Mi lesz... mi lesz az egyezségünkkel?
- Magadfélével nem alkuszom - vontam vállat. - De ha az információid nem voltak helytállóak... akkor lehet, hogy magad intézheted újra a problémáid - húztam elő a zsebemből egy kis készüléket, majd kattintottam le a visszajátszás gombot. - "Mennyit akarsz? Megadom. Nem kell a nő. Csak intézd el Bartont és én gazdaggá teszlek! Annyit kapsz, amiből megveheted kilóra Doomot, a legjobb orvosokkal együtt és..." - még mindig nem fordultam vissza, csak a tényeket közöltem még vele: - Ha átvertél, akkor ezt a felvételt elküldöm Natashának a régi idők emlékére. Úgyhogy az érdekedben remélem: nem hazudtál kivételesen.
Kiléptem az éjszakába. Tatjana, esküszöm egy nap újra a karjaimban tartalak. Ha ehhez módszeresen le kell mészárolnom a S.H.I.E.L.D.-et meg az orosz kollégákat, akkor... nos legfeljebb kicsit tovább fog tartani. De esküszöm, újra együtt leszünk. Egészen.

FELHASZNÁLÓ