Kate Theron

|Kate Theron | 140 | Casey LaBow | szuperhős |

Áldozatok nélkül nincs győzelem

adatok

Név: Katherine Charlotte Maryse Theron
Szül. hely és idő: Olaszország, Róma - 1873. január 16.
Csoport: Szuperhős
Különleges képesség(ek): Sokkolás. Tiszta energiából: pajzsok, burkok, labdák létrehozása. Nem öregszik de a regenerálódása normális. Kivételes tudás harcművészet terén.
P.b.: Casey LaBow

Jellemzés

Külső jellemvonások: Elég magas 178 cm. Hosszú hátközépig érő, tűegyenes világosszőke haját többnyire kiengedve hordja de előfordul alkalmanként, hogy egy laza lófarok vagy egy elegáns konty mellett voksol. Sápadt arcbőrének erős kontúrt adó bogárfekete szemek tulajdonosa. Magasságához illő homokóra alakkal és a vele járó nőies domborulatokkal rendelkezik. Keskeny dereka és széles csípője feltűnő az igazán testhez simuló ruhákban amiket előszeretettel visel. Kifinomult és visszafogott melyek jellemzik mind az öltözködését, mozgását és a külsejét.


Belső jellemvonások: Végtelenül kedves, szerény, tisztelettudó,összeszedett határozott. Ugyanakkor szeszélyes és olykor kiszámíthatatlan is. Merész, vakmerő és imádja a veszélyhelyzeteket. Szerinte mókásak és izgalmasak. Többnyire kedves és megértő de ha valaki nagyon felhúzza vagy megsérti akkor onnantól fogva az illetőt arroganciája és gúnyos megjegyzései ostromolják. Imádja a gyerekeket. Olykor szokott bohóckodni ami általában a másik félnél röhögőgörcsöt eredményez. Nagyon megbízható. Körültekintő, figyelmes. Kreatív. De van egy rossz oldala is amit csak a nagyon sürgős és veszélyes helyzetekben fed fel. Ha ez megtörténik akkor tanácsosabb nem a közelében lenni vagy nem felidegesíteni, mert roppant kegyetlen és veszélyes tud lenni.

Kérdöív

5 dolog, amit szeret:
- Gyerekek
- Könyvek
- Művészet
- Állatok
- Természet
- Magassarkú
5 dolog, amit nem szeret:
- Türelmetlenség
- Bunkók
- Lassú felfogásúak
- Politika
- Vérvétel
Gyengeségek: Bármire képes ha egy gyermek, legyen az ismeretlen vagy állat bajban van. Emiatt volt már pár olyan kalandja ahol majdnem ott maradt. Utálja ha a múltjáról kérdezgetik mert eszébe jut ahogy végignézte, hogy a szülei és testvérei megöregszenek és meghalnak mialatt ő tovább él, ez emlék miatt elgyengül, sebezhető (lelkileg). Ha más vesz tőle vért akkor elájul, de ha ő magától akkor nem.
Erősségek: Kiváló harcművész mely által a reflexei is sokat fejlődtek. Gyors, akrobatikus mozgás. Gyors és biztos gondolatmenet. Gyermekorvos a szakmája ezáltal magasfokú orvosi ismeretek. Gyógynövények ismerete. Imád harcolni de ugyanakkor az észrevételen beosonást sem veti meg. Imádja a veszélyhelyzeteket, olykor aztán igazán ki élheti az érzéseit egy kis közelharc által.

Történet

Hol is kezdjem? A nevem Kate. Rómában születtem. Anyám francia történész, apám pedig angol orvos volt. Rómában találkoztak és pár évvel később már megszülettem én is. Rajtam kívül még két húgom volt. Emma és Florence. Orvostudományi egyetemre jártam, de mellette anyám tanításait is szívesen fogadtam a történelemmel kapcsolatban. Az 1900-as évek tavaszán, amikor 27 éves voltam és frissen diplomázott gyermekorvos, éppen Németországba tartottunk. Út közben én becsületesen megfáztam majd ennek fejében még az influenzát is elkaptam. Tulajdonképpen itt kezdődik az én történetem...
Amikor megérkeztünk Berlinbe ott rögtön kórházba szállítottak. Miután megvizsgáltak úgy döntöttek, hogy kicsit tovább tartanak bent, hogy más, a betegségemtől független vizsgálatokat is elvégezhessenek rajtam. Már a vérképem is kimutatta azt amire a német tudósok az elejétől kezdve vadásztak. A DNS-em megfelelő volt arra, hogy egy titkos génmutációs kísérletet végezzenek el rajtam. Erről persze nekem egy árva szót sem szóltak. Csak akkor kezdtem el kérdezősködni amikor az orvosok már nem olyan gyógyszereket adtak ami az influenzát gyógyítja. Amikor megtudtam akkor persze megmondták. Két választásom van. Vagy beleegyezek és elvégzik rajtam a kísérletet vagy pedig nem egyezek bele de akkor a családom bánja a dolgot. Nem volt mit tennem. Belementem. A kísérlet célja az volt, hogy az emberi testben levő átlagos árammennyiséget a végsőkig növeljék. A DNS-em megfelelt-e célra. A további vizsgálatok kimutatták, hogy a szerveim, sejtjeim mindenem képes befogadni a kísérlet adta energiát. Vastag bőrszíjjakkal egy faágyhoz kötöztem, nehogy a kísérlet után elszabaduljon a pokol. Üvegburkot húztak az ágy köré. elő volt készítve minden amire szükség volt. Majd a megfelelő eszközös segítségével elkezdték a beavatkozást. Elektromos impulzusokat juttattak a szervezetembe megnövelve ezzel az emberi test átlagos áramtermelését. Több órán keresztül feküdtem az ágyon és vártam ameddig az összes energiát befogadja a szervezetem. Ugyan is ha túl nagy erősséggel és túl gyorsan juttatták volna a testembe akkor valószínűleg kiütött volna. Borzasztóan fájt. Azt hittem, hogy belehalok. 12 órán keresztül zajlott a beavatkozás. Amikor befejezték elájultam. Arra ébredtem, hogy egy gumiágyon fekszem és felettem állnak az orvosok. Majd közölték velem, hogy a kísérlet sikeres volt és, hogy most már magamtól is képes vagyok magasfeszültségű áramot teremteni és elnyelni. Illetve tiszta energiából pajzsot vagy bármilyen alakzatot formálni ha nagyon sokat gyakorlok. Az impulzusok stimulálták a bőr szöveteit ezáltal az öregedés is teljesen leállt. De a regenerálódásom az normális maradt. Onnantól kezdve rengeteget kellett gyakorolnom. A legjobb harcművész mesterektől tanulhattam. A képességemet a legfelsőbb szintekre emeltem a rengeteg gyakorlással. Kockázatos volt, hogy nem élem túl de aztán amikor átléptem a kritikus időhatárt akkor már minden biztos volt. A kormány nevében elküldtek bevetésekre. Viszont hátrány volt számukra, hogy még ha félholtra is vertem valakit de sosem öltem. Majd felfüggesztettek. Akkor tudtam, hogy sürgősen lépnem kell. Az észrevétlen behatolás volt a művészetem. ezt alkalmazva betörtem a főhadi szállásra és az összes dokumentumot magamról és a kísérletről megsemmisítettem. Majd menekülni kezdtem. Minél távolabb a családomtól és minél távolabb Németországtól. A családomat elküldtem vissza Rómába. Én pedig a saját utamat jártam. Megszakítottam velük minden kapcsolatot. Elkezdtem járni a világot országról országra. Egy napon azonban visszatértem Rómába. 1920-ban amikor átléptem a családi ház küszöbét igen csak megrázó dolog fogadott. Apám és anyám együtt feküdtek az ágyon, öregen, betegen. Most már boldogok voltak mert mindhárom lányuk körében fekhettek. Másnapra meghaltak. Florence és Emma akkor már fejnél volt és gyermekei voltak. Úgy döntöttem, hogy Rómában maradok. Teltek múltak az évek mire mind két húgom megöregedett és meghalt. Nem akartam ezt megélni és végignézni de mind a kettő ugyanolyan makacs volt mint én és csak azt kérték tőlem szüleink halála után, hogy " Maradj!". Így hát erőt vettem magamon és megtettem. Átéltem az ő halálukat is. Florence 1960-ban, 80 évesen amíg Emma 1966-ban, 82 évesen távozott el. Eldöntöttem, hogy mindenhol letelepedek egy kicsit. Én így dolgoztam fel. Ellátogattam Kínába, Japánba, Moszkvába, Párizsba, Londonba, Athénba, Iránba, Tunéziába Peruba, Thaiföldre, Brazíliába, Portugáliába, Kanadába, Norvégiába, Írországba és Skóciába. Rengeteg helyen éltem kis ideig. 2006-ban elhatároztam, hogy New Yorkba költözök. Ott újra elvégeztem hamis okmányokkal az orvosi egyetemet. És elhelyezkedtem gyermekorvos ként.

felhasználó