clint barton - hawkeye is back

| Clint Barton | 34 | Jeremy Renner | bosszúállók |

I was a killer, the best they'd ever seen, I'd steal your heart before you ever heard a thing. I'm an assassin and I had a job to do, little did I know that girl was an assassin too.

adatok

Név: Clinton Francis "Clint" Barton
Szül. hely és idő: Waverly, Iowa, USA - 1978. aug. 17.
Csoport: bosszúállók
Különleges képesség(ek): kiváló íjász, harcművész, akrobata és bérgyilkos
P.b.: Jeremy Renner

Jellemzés

Külső jellemvonások: Sötétbarna haj, barna szemek, fekete ruhák. Ha ezek alapján nem ismersz meg, akkor semmi alapján. Elvégre is névtáblát nem fogok magamra akasztani, nem igaz? Na jó, ez nem volt túl kedves a részemről. Még egyszer. A hajam sötétbarna, nem túl rövid, de nem is igazán hosszú. A szemem színe igazából borostyánszínű, nem barna, de hát a személyigazolvány jobban tudja... Ami pedig az öltözködésemet illeti, kifejezetten unalmas vagyok: fekete, fekete, fekete egyfolytában. Szolgálatban is, meg civilben is. Igaz, ez részletkérdés. Van egy olyan érzésem, hogy valamit elfelejtettem... Igen, meg is van, hogy mit! Általában mindig hordok magamnál valami fegyvert, legtöbbször késeket, ritkábban íjat és nyilakat. A hétköznapokban az utóbbiak túl feltűnők lennének... Azt hiszem.


Belső jellemvonások: Ha objektív akarok lenni, akkor inkább nem mondok semmit. Mindenki tökéletesnek akarja magát feltüntetni, és hazudik a személyiségéről... De ha bárki mást megkérdezel, biztos azt mondja, hogy lázadó vagyok és nem félek az összetűzésektől. Ami a szívemen az a számon, mindig kimondom, amire gondolok (kivétel: amikor Natashával vagyok, olyankor mindig a torkomon akad az igazság...). Már a fiatalkorom óta rájöttem, hogy az emberekben nem lehet (és nem érdemes) megbízni, de ezt jócskán kárpótlom a pimasz, arrogáns humorommal. Szeretem néha megviccelni a csapattársaimat, a szarkazmus a lételemem. Hát, még olyanokat is hallhatsz rólam, hogy mindenkivel flörtölök, aki az utamba kerül, és bosszant, ha rám mondják, hogy túl rámenős vagyok, de tudod mit? Ezt inkább teszteld le, és akkor megtudod.

Kérdöív

5 dolog, amit szeret: kések;; az íjam;; kávé;; Natasha (psszt!);; a csapat tagjai, bár ezt sosem vallanám be senkinek;; telihold;; éjszaka valami felhőkarcoló tetején ülni és figyelni a csillagokat;;
5 dolog, amit nem szeret: unalom;; szúnyogok;; Loki és társai az űrből;; hibázni;; hülyét csinálni magamból;; ha másokat nem szórakoztatnak a vicceim;; túl erős napsütés;;
Gyengeségek: Hm... Ha én nem én lennék, biztos bármivel ki lehetne billenteni a lelki egyensúlyomból De mivel még mindig önmagam vagyok, talán csak azt viselem rosszul, ha nem tudom, mi van Natashával. A többi dolog úgy valahogy nem érdekel.
Erősségek: Erősségek? Talán ha azt mondom, bérgyilkos vagyok, magadtól is rájössz. Igen, pont ahogy gondoltad: hidegvérű gyilkolás, késdobálás, íjászat. Ennyi.

Történet

Már a sokadik kávémat ittam ma, de semmit sem használt. Ugyanannyira meg voltam fosztva az életkedvtől, mint ezelőtt. Mindezt miért? Mert Stark volt olyan kedves, hogy az idióta vicceivel szórakoztasson egész nap. Mert Banner reggel óta tömte a fejem a hülyeségeivel. Mert Rogers elkezdte elmesélni a könyvt tartalmát, amit a legutóbb olvasott. Mert Fury egész nap az idegeimen táncolt. Mert mindenki úgy néz rám, mintha most szabadultam volna a diliházból.
Egy jó fenét, azt!
- Clint, minden rendben? - Rogers megállt mellettem, és beleszegezte a tekintetét a bögrémbe. - Nem kéne ennyi kávét innod, a végén szívrohamot fogsz kapni.
- Hmpfh. - Nem volt kedvem kötözködni vele, így csak rámorrantam, majd hátat fordítottam. Miért nem tudnak engem békén hagyni? Ma van a nemzetközi "Bosszantsuk-fel-Clint-Bartont"-nap? Köszi, jó, hogy mindenről csak a nap vége felé szerzek tudomást. Á propos, nap vége... Mi a fenét csinálok én itt este tízkor? Egyáltalán... Miért nem tudom, mi folyik körülöttem?
- Rogers...? Milyen nap van? - Steve rám nézett, és valószínűleg a nagy meglepetésében a bögre mellé öntötte a kávét. Felhorkantam, de nem nevettem el magam.
- Azt hiszem, szerda. Miért kérdezed? - Végre észrevette, hogy már rég belefojtotta az asztallapot a kávéba. Gratulálunk, tapsot neki!
Jézusom, micsoda egy szarkasztikus balfasz vagyok.
- Csak úgy... - Megvontam a vállam, miközben ő nekikezdett törölgetni a pultot. Javíthatatlan, rendmániás fazon. Egyszer beugorhatna hozzám feltakarítani... Ha vinné el egyből a szívroham, amikor meglátja azt a bordélyt, ami a lakásomon van.
Mármint nem szó szerint bordélyt. Csak tisztán átvitt értelemben.
- Láttad valahol Natashát? - Egy pillanatig feléledt bennem a remény, hogy csak én vagyok a vak, és Tasha itt van valahol az épületben, de egyből lehervadt a mosoly az arcomról, amikor Rogers megrázta a fejét.
- Sajnálom, Clint, de nem. Lehet, hogy Tony látta valahol... - A felénél félbehagyta a mondatot, majd visszatért a pulton szétöntött kávé felszárításához. Hogy a fene essen beléd, Rogers! Letettem a kávés bögrét az asztalra, majd elhagytam az ún. "konyhát".
Mi a fene ütött belém?
Elindultam magam elé, folyosón jobbra, folyosón balra, lépcsőn fel, lifttel le. Imádom ezt az épületet. Annak ellenére, hogy majdnem minden lépésen beleütköztem valakibe, aki utána rám ordított, hogy figyeljek, merre megyek.
Tényleg... Merre is megyek?
- Barton! Barton, hova készülsz? - Megtorpantam, amikor meghallottam Stark hangját magam mögött.
- Sehova, céltalanul bóklászok... Talán probléma? - Felvontam a szemöldököm, de valami ritka hülye arckifejezésem lehetett, mert Tony kinevetett.
- Dehogyis probléma... Csak gondoltam szólok, hogy Natasha nemrég megérkezett... Steve mondta, hogy kerested. - Még egy ideig nevetett rajtam, majd sarkon fordult, és eltűnt a liftben. Még mielőtt becsukódott volna utána az ajtó, egy szót kiáltott utánam. - Főbejárat!
Két emelet... Ennyi választ el tőle.
Letrappoltam a lépcsőn, majdnem kitörtem két ajtót, felborítottam néhány tudóst, akik szitkozódva kommentálták a viselkedésem... De végül megláttam Őt. Kajánul elvigyorodtam, nekitámaszkodtam a falnak, és réászegeztem a tekintetem. Valamennyire az árnyékban álltam, így nem vártam el, hogy rögtön felfigyeljen rám... De amikor már alig három lépésre volt tőlem, előléptem az improvizált rejtekhelyemről.
- Nem szép dolog ennyit késni, Miss Romanoff...
Vártam rád, Natasha. Egész nap.
Na tessék. És ezek után higgye el nekem bárki is azt, hogy nem érzek iránta semmit...
Te jó isten, mibe kevertem magam.

felhasználó