Susan Storm ~ can you see me? ~

| Susan Storm | 32 | Jessica Alba | szuperhösök |

Johnny, it's too dangerous for you to be in public.

adatok

Név: Susan Storm Richards
Szül. hely és idő: Egyesült Államok, Glenville, Long Island, New York - 1980, 07, 07
Csoport: szuperhősök
Különleges képesség(ek): képes láthatatlanná válni és erőtereket létrehozni
P.b.: Jessica Alba

Jellemzés

Külső jellemvonások: 152 centi, kék szem, szőke haj, 55 kilogramm. Ha nagyon hivatalos akarnék lenni, akkor ennyivel elintézném az egészet. De nem vagyok az, úgyhogy nem fogom.
Nem vagyok egy magas egyén, gondolom ezt a 152 centis magasságom elég jól tükrözi. Nem szokott zavarni, nem foglalkozom vele különösebben. A szemem színe kék, amit örököltem, akár csak az öcsém, Johnny. Hajam szőke, de azt hiszem mégsem vagyok egy buta szőke liba ennek ellenére.
Súlyomon nem nagyon van mit részletezni, annyi, amennyi.
Összességében külsőre egy teljesen átlagos New York-i lánynak mondom magam. Nincs rajtam semmi különös... Legalábbis külsőleg nincs.


Belső jellemvonások: Határozott nő vagyok, aki tudja általában, hogy mit akar. A dolgokat szinte mindig komolyan veszem, de ha kell, el id tudom engedni magam, viszont a munkám miatt is, meg a múltam miatt is inkább komolyabb vagyok, mintsem laza. Azt hiszem, a lazaságot a családban az öcsém képviselteti elég jól. Még ha néha nem is mutatom ki, nagyon szeretem Johnny-t, bármit meg tennék érte, mint ahogy a család többi tagjáért is. Ben is már szinte családtag, úgyhogy őt is ide sorolnám. Ha néha kicsit szigorúan viselkedem az öcsémmel, az csak azért van, mert jót akarok neki, még ha ő ezt fel sem fogja. Egyszer csak feltűnik neki, hogy mennyire szeretem.
Amióta történt az a kis baki az űrben, sokkal óvatosabb vagyok minden szempontból. Főleg a feltűnést próbálom kerülni, de úgyis ki kell menni valamiért mindig az utcára, szóval ez eléggé elkerülhetetlen.
Alapvetően kedvesnek tartom magam, próbálok mindig jó benyomást tenni az emberekre, persze ez nem mindig sikerül. Ennek ellenére egy egész rendes ember lettem, azt hiszem. Legalábbis remélem.

Kérdöív

5 dolog, amit szeret:
~Reed.
~A régi életem, mert akkor még végigmehettem nyugodtan az utcán.
~Romantikus dolgok.
~Ha az öcsém végre 5 percre nyugton marad.
~Házas élet.

5 dolog, amit nem szeret:
~Victor.
~A népszerűséget.
~Ha az öcsém megy a feje után.
~Ha Reed minden idejét a laborban tölti.
~Túlzott felhajtás.
Gyengeségek: Az öcsém túlságosan könnyen fel tud idegesíteni és olyankor néha kifordulok magamból. Ezen kívül még van egy pár, de mire felsorolnám, addigra megöregednénk, szóval ugorjunk.
Erősségek: Szerintem senki sem tud hozzám hasonlóan láthatatlanná válni. Ez - véleményem szerint - eléggé erősségem.

Történet

Egy újabb reggel, egy újabb átlagos reggel. Illetve inkább csak reggel, mert amióta történt az a „kis” baki az űrben, egyik reggel sem mondható átlagosnak. Legalábbis a mi életünkben nem. Lehet, hogy a Föld másik felén élő embereknek átlagosak a reggeljeik, hétköznapjaik, hétvégéjük, meg úgy az egész életük, de nekünk cseppet sem mondható annak, mivel mi vagyunk – ahogy el lettünk nevezve – a Fantasztikus négyes. Hogy őszinte legyek, én már rég megszabadultam volna a képességemtől, mert csak normális életet szeretnék, mint amilyen régen volt. Viszont kezdek beletörődni, hogy ez nem lehetséges és én maradok már életem végéig – ahogy drága öcsém emlegetett a nagy nyilvánosság előtt – a Láthatatlan lány.
Kinyitottam a szemeimet, magam mellé néztem, de Reed már nem volt ott, csak a hűlt helyét találtam. Biztos voltam benne, hogy a laborban van, de nem volt kedvem zavarni. Kimásztam az ágyból, magamra terítettem a köntösömet és a fürdőbe mentem….mentem volna, ha nem épp abban a pillanatban ront be az öcsém a házunkba.
-Ez eszméletlen! – kiáltotta el magát lihegve és vigyorogva. Csak nézett, mint ahogy általában szokott, amikor nagyon örül valaminek. Elégedett volt, gyerekes és olyan…Johnny-s. Egy dolognak tud így örülni, még pedig a népszerűségnek. Egyből leesett, hogy megint újságírók tolonganak a ház előtt riporterek és fotósok társaságában. Igen, tuti, hogy erről van szó.
-Johnny… Hányszor mondjam el a szabályokat? Először is: nem törünk csak úgy be a házba. Másodszor: túl veszélyes nyilvánosan mutatkozni, amennyire tudjuk, kerülni kell a feltűnést. Harmadszor meg: egyáltalán nem eszméletlen, ha megint az van odakint, amire gondolok – néztem rá fenyegető pillantással. Szemeimmel szinte villámokat szórtam. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy hogyan és miért nem jut el az információ, ez a tényleg roppant egyértelmű és nem túl bonyolult információ a csöpp kis agyáig? Miért?
-De Sue… - kezdett volna bele mondandójába kitárt karokkal, ha nem intettem volna le. Csak Johnny gondolta olyan szupernek a dolgokat, Reed, Ben és én már nem igazán. Főleg nem Ben. Ő élvezi legkevésbé négyünk közül ezt az egész szuperhősösdit, mert nincs kibékülve a külsejével, de amióta ott van neki Alicia, azóta azért jobban viseli. Jó látni, hogy boldog. Na de még mindig itt van az én drága öcsém, akivel egyszerűen nem lehet mit kezdeni.
-Nincsen semmi de! – néztem rá komolyan és kimérten, bár tudtam, hogy ezzel sem fogok hatni rá és ugyanúgy megy majd a makacs feje után, mint ahogyan azt eddig is tette.
Eredetileg a fürdőbe indultam, de végül nem ott kötöttem ki. Csípőre tett kézzel indultam el az ajtó felé, ahol Johnny még mindig állt. Mikor odaértem egy szigorú pillantást vetettem rá, majd arrébb tessékeltem, hogy ki tudjam nyitni az ajtót. Kíváncsi voltam, hogy megint mit akarnak tőlünk. Csak az életünket akarjuk élni, mint ahogy mások teszik. Na jó, kivéve Johnny-t, mert ő élvezi, hogy ilyen népszerű.
Kinyitottam az ajtót és megláttam a tumultust a ház előtt. Láttam már egy kupacban sok médiában dolgozó embert, de ennyit nem. Annyian voltak, mint az oroszok, vagy még többen. A vakuktól alig láttam valamit, de amennyire sikerült körülnéznem, az egész környéket ellepték. Ezek megszálltak minket. Épp csak kidugtam az orrom, de ezek már akcióba lendültek. Nem értettem tisztán, hogy mit akarnak, mert annyian beszéltek egyszerre, de az jól kivehető volt, hogy minden egyes mondat egy-egy kérdés volt. Túl sok volt a kérdésekből.
Becsaptam magam mögött az ajtót és háttal nekidőltem fejemet fogva.
-Ez egyáltalán nem eszméletlen – állapítottam meg, majd nagy szemekkel Johnny-ra néztem és semmivel sem törődve, végre valahára elindultam a fürdőszobába, ahova az ébredésem pillanatától kezdve menni akartam.

felhasználó