Johnny Storm

| Jonathan Storm | 26 | Chris Evans | Szuperhősök |

Egyszer élünk, kezedben az irányítás!

adatok

Név: Jonathan Lowell Spencer Storm
Szül. hely és idő: USA, Glenville, Long Island, New York; 1987. március 21
Csoport: Szuperhősök
Különleges képesség(ek): A képességem, hogy egész testem képes vagyok nagyon magas hőfokú lánggal beborítani anélkül, hogy bármilyen égési sérülést elszenvednék. A lángok égéshője megközelítőleg 415°C, és mikor képességem használom, a testem vörösen izzik. A lángok nagysága 30 és 150 cm közötti. Ha erősen koncentrálok, képes vagyok a testemből úgynevezett „Nova-lángot” kibocsátani, amely minden anyagot azonnal hamuvá porlaszt, és még a több centi vastag acéllemezt is megolvasztja. A legerősebb eddig mért „Nova-láng” hőmérséklete megközelítette az 560000°C-t, amely pusztító ereje felér egy atomerőmű felrobbanásakor keletkezett detonációval. A lángok segítségével repülésre is képes vagyok, sebességem 215 kilométer óránként. Lángolását 12 órán keresztül képes vagyok egyhuzamban fenntartani.
P.b.: Chris Evans

Jellemzés

Külső jellemvonások: Megnyerő fitt, férfias alkat, sötétszőke haj, kék szemek. Ebből kiindulva mondhatnám azt, hogy én vagyok a nők modern kori szőke hercege. A fehér lovon már kérdéses, de vasparipát tudok ígérni. Ügyelek a megjelenésre, hisz hírnevem nem kicsi. Öltözködésem laza, divatos és ami a célnak megfelelő. Előszeretettel veszem le a nőket a lábukra már a megjelenésemmel, szóval sokat számít hogy nézzek ki. Hajam többnyire rövid tüsi, és talán néha komolytalannak is tűnök miatta, de fő, hogy nem kell vele bajlódnom hogy lőjem be.


Belső jellemvonások: Rólam aztán sok mindent le lehetne írni. Na de kezdjük a legfeltűnőbb dologgal. Mi is az? Három betű, E.G.O. Na ez az ami igazán rám vall. Önimádó, érdekember, aki nem képes csapatban játszani, mert mindent egyedül akar megoldani. Szörnyen gyerekes vagyok, sokszor, jó, mindig a saját fejem után megyek, és ha épp nagy véletlenül sikerül a kivitelezés, örülhetek. Egyébként az akcióimmal inkább csak ártok, mint segítek. Kivéve ha egy-két pillanatra képes vagyok felnőtt, komoly ember módjára viselkedni. Csak olyan ritkán van. A nővérem imádom, ő az egyetlen, akit igazán közel engedek magamhoz. Pedig mennyire ki nem állhatom ahogy leint és gyerekesnek talál. Pedig szerintem vicces, hogy Bent az őrületbe kergetem. Már miért ne, a főnökömnek kellett tartsam és most élvezem, hogy egyenrangúak vagyunk.
Igazából egy tipikus macsót lát bennem mindenki, de ha tudnák néha mi jár a fejemben. Ha úgy érzem tesznek rám magasról, igen is hajlamos vagyok az orrom lógatni, és olyankor jövök rá, nincs az égadta világon senkim, akire támaszkodhatok. Főleg amióta Sue és Reed külön közös jövőt terveznek, amiben én már nem kapok szerepet. Olykor látom, ahogy tökre egyedül fogok megöregedni… bosszant a tudat, és ha valami bosszant, akkor nem igazán tudok koncentrálni a… ó a francba, már megint felgyújtottam a kanapét!

Kérdöív

5 dolog, amit szeret: Sue, középpontban lenni, bulik, pörgés, kocsik, bütykölés
5 dolog, amit nem szeret: csapatjáték, kudarcot vallani, kikerülni a középpontból, szeretethiány, rossz viszony, házasság
Gyengeségek: Alapvetően rossz a hangulatom, ha nem lehetek a középpontban és úgy érzem mindenki tesz rám magasról. De ha a szüleim jutnak eszembe, vagy a kudarcba fulladt házasságom, is betesz nekem.
Erősségek: Ha csajozni kell. A lányok döglenek attól, hogy híres vagyok. De egyénileg hősködni is imádok. Nem vagyok egy csapatjátékos. De lehet rám számítani. Nagyon a szavak embere sem vagyok, de abban tökéletes, hogy lyukat beszéljek a másik hasába. Na meg persze imádom megjátszani magam. És az alkatrészek összerakásában, szerelésében sem vagyok utolsó. Kihagytam valamit?

Történet

1987 tavaszán jöttem a világra, a család második gyermekeként. Nővéremmel gyakorlatilag már születésünktől fogva luxuskörülmények között éltünk, hiszen a szüleink nagyon jól kereső elismert orvosok voltak. Mindent megkaptunk, amit csak kívántunk. Olyan életünk volt, ami talán sokaknak nem adatik meg. Aztán egy nap autóbalesetben anyánk meghalt. Sue volt az egyetlen, aki viszonylag jól viselte a hiányát. Apánk megtört emberként lézengett a hatalmas házban csak. A vidámság, a gondtalan évek semmivé foszlottak. Én nagyon megszenvedtem azt az időszakot, magamba fordultam. Szívesebben bütykölgettem inkább, mint hogy arra gondoljak, hogyan tovább. De alakult. A suli végére kitanultam az autószerelői mesterségem, de dolgoztam már hangárban is. Egy ideig ment ez, de akár azt is felemlegethetjük, hogy egy darabig próbálkoztam színészettel. Míg Sue boldogult a saját kis életével, addig én sok újdonságot megtapasztaltam. Megjött az életkedvem, és már rég nem az a megsavanyodott ember voltam, aki korábban. Volt repülőgépvezetői engedélyem, egy rakás extrém dolgot kipróbáltam, közben pedig rákaptam a csajozásra. Egyszer beleestem az egyik csapdájába, totál belezúgtam. Olyan huszonhárom éves lehettem, mikor a csajt feleségül vettem. Hogy rá miért nem pazarlok többet pár szónál? Mert nem érdemli meg. Kihasznált, ott tett keresztbe ahol tudott. Pokoli egy válás volt, ráment majdnem a gatyám is. Sue segített túllépni a holtponton, akkor tényleg egymás piszkálása nélkül tudtunk akár órákig beszélgetni is.
Életem nagy fordulópontja talán az volt, mikor azzal az idiótával – természetesen Reedről beszélek – belementünk egy olyan feladatba, amibe talán nem kellett volna. Vagy mégis? A srácot alapból nem bírtam, mert állandóan fájdalmat okozott a nővéremnek korábban. De mégis neki köszönhetem, hogy akkor a napviharban természetfeletti képességre tettem szert. Előtte sem voltam egy szerény ember, de azáltal, hogy erőm lett, előnyt kovácsoltam belőle. Jött a sok kíváncsiskodó, a sajtó, és a jócselekedetekkel ismertek, népszerűek lettünk. Millió nő rajongását hallgathatom minden nap, az egom az egekbe szökött. Taktikázni kezdtem a mindent érzelemmentesen alapon. Naponta más ás más nő fordul meg olykor az ágyamban, és élvezem, hogy gazdag vagyok. Hogy azt tehetek, amit akarok. Néha előtör a szeretethiányom, olyankor azt érzem csak, hogy Suen kívül nincs is igazán olyan, aki szeretne, és már neki is megvan a maga élete. De mégis… Kit érdekel, ha egyszer olyan márkás ruhákban járhatok, mint a D&G és szuper kocsikkal száguldozhatok olyan gond nélkül, hogy ha összetöröm, lehet másik?

felhasználó