Gabriel Brooks

| Gabriel Brooks | 34 | Jensen Ackles | S.H.I.E.L.D. |

A bátorság az ár, amit az élet követel a békéért cserébe.

adatok

Név: Gabirel Brooks
Szül. hely és idő: Amerikai Egyesült államok, Dallas, 1978,03,01
Csoport: S.H.I.E.L.D
Különleges képesség(ek): -
P.b.: Jensen Ackles

Jellemzés

Külső jellemvonások:Az aktája szerint megnyerő arca van, szőkésbarna rövid haja, és átható smaragdzöld szemei, illetve ha összegezni kell az egész megjelenését egyetlen szóban, az mindig a „sármos”. Ő maga sosem menne ilyen messzire saját maga jellemzésében, bár azt elismeri, hogy 185 cm-es magasságával valamivel az átlag felé emelkedik, s mivel munkahelyén megkövetelik, hogy ügyeljen arra, mindig a legjobb formáját hozza, ezért aztán egy korabeli átlagos férfinél jóval kidolgozottabb izomzattal rendelkezik, és ez meg is látszik rajta. Két ajtós szekrénynek azért még nem illene be, épp csak olyasvalakinek, akit az ember nem szeretne a másik oldalon látni egy kocsmai verekedés közben.
Ami az öltözködését illeti, kevés szabadidejében leginkább a sportos, kényelmes ruhákat favorizálja. Az időjárástól függően ez jelenthet akár egy szál ujjatlan atlétát, egy rövidnadrággal, esetleg hosszú ujjú kapucnis pulóvert, szabadidőnadrággal, az edzőcipő viszont marad.
Munkában már más a helyzet. Bevetéseken természetesen a S.H.I.E.L.D által rendszeresített egyenruhát hordja, ám mióta előléptették gyakran kénytelen öltönyt és nyakkendőd húzni bizonyos feladatokhoz, ami a legkevésbé sincs ínyére.



Belső jellemvonások: Határozott, magabiztos férfi, aki mindig tudja, hogy mit akar, és általában nem nyugszik, amíg el nem éri azt. Jellemzően bátor, sőt, kicsit talán vakmerő is, az viszont biztos, hogy sosem hagyná cserben egyetlen társát sem a tűzvonalban, bármilyen kilátástalannak is tűnik a helyzet. Ugyanakkor a többi tiszttel ellentétben ő egyáltalán nem egy merev, karót nyelt fapofájú alkat. Gyakran mosolyog, és imádja a hülye vicceket, s egy soros beszólásokat, melyeket gyakran el is süt, hogy oldja a munkával járó feszültséget, ha épp megfelelő a helyzet.
A magánéletben egy csendes, magának való alkat, aki nem vágyik másra, mint hátradőlni, és egyszer végre 8 órát aludni egy huzamban, hiába tudja, hogy ez esélytelen. Komoly kapcsolata nagyon rég nem volt már, időt sem tudna szakítani az ilyesmire. Talán épp ez az a többi jó tulajdonsága mellett, ami felkeltette Fury érdeklődését iránta…

Kérdöív

5 dolog, amit szeret:
-Klasszikus Rock zene(Buns & Roses; Boston; Queen; Blue Oyster Cult; Kansas stb…
-Sör(Na jó, bármilyen alkohol jöhet)
-Baseball
-Gyors kaja
-Amerika

5 dolog, amit nem szeret:
-Jóformán semmi, amire azt lehetne mondani, hogy puccos(különösen, ha ruhákról van szó).
-Nyakkendő.
-Bármi ami természetfeletti, legyen az kitalált vagy valós(főleg a vámpírok, brrr…) viszont ebbe a szuperhősök valamiért nem tartoznak bele(kivéve, ha vámpírok…).
-Romantikus dolgok
-Papírmunka


Gyengeségek: Képtelen elviselni a gyereksírást. Ha csak arról van szó, hogy leesett a fagyija, mindössze elszomorítja a látvány, ám ha konkrétan azt látja, hogy valaki rosszul bánik a gyermekével annyira, hogy az már pityeregni kezd, képtelen megállni, hogy behúzzon neki egyet.
Erősségek:Bármi, ami harcászathoz, vagy sporthoz köthető.

Történet

Újabb nap virrad a hajótól délre, és miközben ébred, Gabriel újfent hallhatja, hogy a parancsnok azt ordítja, nem ártana megszerelni azt az iránytűt végre valahára. Miközben lábára húzza a bakancsát, s magára kapja a bevetési egyenruhát, akaratlanul is megáll egy pillanatra a kabinjában található tükör előtt, s mosolyogva néz végig melyet immár nem fednek kötések, hosszú hónapok óta először.
-Jó újra itthon! – Állapítja meg, s határozott léptekkel indul meg a parancsnoki híd felé. Út közben összetalálkozik a hangoskodó tisztel, s bár nem szól hozzá, csak kezével int köszönés gyanánt, a szavai hallatán akaratlanul is eszébe jut a nap, amikor a legénység táncra perdült volna örömében, ha egyedül csak a navigációs rendszer lett volna az, ami hibádzik ezek a bárkán, vagy legalább nem a levegőben döglik be két hajtómű is.
Aznap jóformán folyamatosan vörös fények, és szirénák kíséretében telt minden másodperc, de legalábbis így emlékszik vissza mindenki, aki ott volt, és ennek ellenére olyan állapotban van, hogy beszélni is tud róla. Egyeseknek már akkor rossz előérzete támadt, mikor Dr.Banner a fedélzetre lépett, mások akkor kezdtek csak aggódni, mikor az az Asgardi, Loki a fogságukba esett. A legénység többi része viszont tudta, hogy ezek minden miatt problémáznak, így kár odafigyelni rájuk. Persze, aki nem egy barlangban töltötte az elmúlt évet tudja, hogy kivételesen nem lett volna kár.
Gabriel épp a fedélzeten tartózkodott, amikor elkezdődött. A gép, ami feléjük tartott a sajátjuk volt, így senki sem gyanakodott rá, egészen addig, amíg Clint Barton ki nem lőtte első robbanó nyilát, és onnantól elszabadult a pokol. Utólag nem hibáztatta a társait, amiért csak vonakodva viszonozták a tűzet, hisz a támadók fele ismerős volt, kolléga, sőt, nem egy esetben jó barát, azaz egy másodpercnyi habozás pedig bőven elég volt, hogy az ellenség lerohanja őket. Itt lőtték meg először aznap. A mellkasába kapott két lövedéket még felfogta a védőruha, viszont egy másik – valószínűleg eltévedt - golyót már nem, s az egyenesen a combjába fúródott. Az, hogy arcra esett a fájdalomtól dühítette, de valószínűleg ez mentette meg az életét, hisz Sólyomszem így másik célpontot választott helyette, mielőtt eltűnt a hajó gyomrában, olyat, aki még két lábon állt. Jensen ügynök egy nyíllal a mellkasában esett össze, s annyira erősen vérzett, hogy orvosi diploma nélkül is látszott, nem húzza már sokáig. Furcsa, de nyíl nem a szívét érte, sőt, utólag kiderült, hogy olyan helyen találta el őt, ami fájdalmas ugyan, de semmiképpen sem halálos. Hogy ez dac volt-e Loki hatalmával szemben, vagy csak a többi katonát akarta lefoglalni egy sebesülttel, az jó kérdés, de akkor, abban a pillanatban nem tudtak ezzel foglalkozni.
-Útánuk! Kapják el mindet! – Adta ki a parancsot, miközben Jensen-hez kúszott, hogy megvizsgálja a sebét. Ő maga már úgysem fog elszaladni innen sehova.
-Gabe…nekem…
-Csend legyen! Szétrúgjuk ezeknek a barmoknak a seggét, aztán pedig összefoltozunk téged! Nem lesz semmi baj…
Amint kimondta ezt, már meg is bánta, valamivel még az előtt, hogy a robbanásba beleremegett volna az egész hajótest, majd eldőlt jó 45 fokkal, és mindketten gurulni kezdtek a tenger felé, ami nagyon-nagyon messzire terül el alattuk…
A nyikorgó fém általában nem jelent jót, pláne, ha az a korlát adja ki, amibe az embernek épphogy sikerült megkapaszkodnia, mielőtt a mélybe zuhanna. Az csak külön rontott a helyzeten, hogy úgy érezte le fog szakadni a karja társa súlya alatt, kit alig sikerült elkapnia a lábánál fogva. A férfi eszméletét vesztette, és abban sem lehetett biztos, hogy még életben van egyáltalán, de egyszerűen nem vitte rá a lélek, hogy eleressze őt, addig nem, míg nem sikerül egy szervizpadka fülé lendítenie őt. A sikeres művelet után ő is követte, földet éréskor pedig pokoli fájdalom hasított sérült lábába. Néhány gyors káromkodás, és összeszorított fogakon át vett lehelet után végre eljutott odáig, hogy ellenőrizze társa életjeleit. Az esés nem tett jót neki, de még mindig jobban járt így, mint a nagy csobbanással, így ugyanis még lélegzett. Ekkor tűnt fel neki a három férfi szemben, kik képfegyverrel a kezükben céloztak be egy kék ruhás fazont, kiben a kapitányt ismerte fel, és abban is biztos volt, hogy nem szeretné, ha szitává lőnék, mielőtt még elvégzi azt, amit csinál azzal a kapcsolótáblával. Saját fegyvere sajnos már a tenger mélyén pihent, ezért úgy döntött Jensen fegyverét veszi kölcsön, ő pedig nem ellenkezett. Az ezt következő mozdulatok már maguktól mentek, akár álmában is meg tudná ismételni mindet: kibiztosította a fegyvert, célzott, és lőtt. Alig állt már a lábén, de az egyik támadót sikerült leszednie, a zajra pedig Amerika kapitánya is felfigyelt, ki a másik kettőt intézte el, sajnos csak az után, hogy a rosszarcúak viszonozták a tűzet. Ezúttal a ruha nem védte a mellkasába, csapódó lövedéket, melynek hatására hanyatt vágódott, és vérrel terítette be a falat a háta mögött.
-Jól van? – Kérdezte a kapitány, mire csak hüvelykujjának felfelé mutatásával tudott válaszolni, de hogy aztán mi történt, arról sajnos nem tud nyilatkozni, az incidens további része ugyanis egy jótékony ködös álommá torzult innentől a számára, csak abban biztos, hogy mind a ketten túlélték, s hosszú rehabilitáció vár rájuk, ha ebben a szakmában akarnak maradni…

-Uram? – Szól hangosan, s haptákba vágja magát, mikor végre megérkezik a parancsnoki hídra.
-Pihenj. – Szól Fury igazgató, a maga érces, dörmögő hangján. – Brooks ügynök igaz? Milyen volt a betegszabadság?
-Unalmas uram. – Feleli Gabe őszintén.
-Azt el is hiszem. Lenne egy megbízatásom a számára. Gondolom Hallott Coulson ügynökről? – A költői kérdésre Gabe csak némán bólint, főnöke pedig folytatja. – Az ő dolga volt tartania a kapcsolatot ezekkel az úgynevezett szuperhősökkel, és átkozottul jó munkát végzett. Eltartott egy darabig, amíg találtam valakit a helyére…egészen mostanáig, hogy őszinte legyek. Gratulálok Brooks ügynök!
Ezzel átnyújt neki néhány aktát, majd miután a férfi átveszi azokat, bólint, és búcsúzásul csak annyit mond:
-Leléphet!

felhasználó