Fun House - Johnny & Norah

...you are my passion...

• music: Nickelback - Hero •

Látom rajta, hogy már nem sokáig bírja, de már megint azt a játékot játszuk, hogy ki is adja fel előbb. Attól tartok, én leszek az főleg mert, ahogy megindulunk a szobába és leteper az ágyra, majd végig csókolgat és leszed rólam minden felesleges göncöt, már tudom, mivel fog elő rukkolni, csak hogy még inkább kikészítsen.
Ajkamba harapva, kínlódva figyelem, ahogy szórakozni kezd velem, aztán nem bírom ki, nyögök egyet és a lepedőbe markolok az élvezettől. Képtelenség mellette józannak maradni. Teljesen megrészegít minden egyes mozdulatával, míg végül nem is bírom tovább, csak kapkodva fölhúzom magamhoz és forrón megcsókolom. Levegő után kapkodva karmolom végig az egész hátát -talán most nem is olyan gyengéden, mint szoktam-, majd fenekébe markolok és úgy húzom közelebb magamhoz. Megőrülök tőle egyszerűen. Képes addig játszadozni velem, amíg elő nem szedi belőlem a legvadabb énemet, aki már semmi másra nem tud gondolni, csak rá, és arra, hogy végre elkezdjük azt, ami felé már egy ideje haladunk. Mert már vacsora közben elindult a játék, s bár akkor még úgy éreztem, hogy én vagyok nyeregben, most mégis fel kell adnom a harcot. Nem bírok ki még egy percet úgy, hogy ne érezném végre teljesen az enyémnek.
-Most még a macska sem érdekelne.- suttogom felhevülten ajkaiba, miközben kicsit meg is harapdálom, végül lecsúsztatom a kezem a gatyájába és kicsit játszadozni kezdek én is. És ekkor jön el az a pillanat, amikor eldöntöm, hogy már csak azért se hagyom ennyiben a dolgot. Össze szedem magam és akkor is ő lesz az, aki a végén bedobja a törölközőt. Gondolom én, de amint lentebb varázsolom róla a boxert, egyre nagyobb késztetést érzek, hogy tegyek az egész játszadozásra magasról és végre az enyém legyen.
-Büszke lehetsz magadra, feladom.- suttogom ajkaiba szenvedélytől túlfűtötten, aztán már csak azt várom, hogy kapja le magáról végre azt a darab anyagot és simuljon teljesen hozzám. Nem tudom, hogy ez most a terhesség miatt van-e, vagy alapjáraton így viselkednék, de teljesen megbódított már.
-Feladom, csak ne kínozz tovább.- röhögöm el magam lihegve, hiszen itt esdeklek, mint egy hülye. Lehet ő is így szokta már magát érezni, amikor játszadozok vele? Pocsék egy érzés, de komolyan. Mikor szét feszít a vágy a másikért, de az csak játszik és játszik és az őrületbe kerget már.

i'm gonna be your hero

+18

A megjegyzésére csak kuncogok, de igazából a figyelmemet teljesen más leköti. A csókok, az érintések, az apróbb mozzanatok mind mind elvonják a figyelmem, és teljesen ellazulok rá. Érzem, hogy talán sikerül kibírnom egészen addig, míg Norah megadja magát. Érzem, látom rajta, hogy ő sem bírja sokáig. És ez egyfajta fél sikerélménnyel tölt el.
Éppen addig a pillanatig, amikor is Roscoe megzavarja a jelenetet. Már kezdett teljesen felpezsdülni. Láttam rajta, hogy feladja és szívesebben nekem esne. Helyette csak hozzám bújik, mint egy szégyenlős kislány. Először csak felszisszenek kicsit csalódottan. Már majdnem megvolt, már majdnem sikerült, és most kezdhetném az egészet elölről. Tutira nem bírnám ki végig úgy, hogy megállom. Már így is lüktet a nyakamban az ér, érzem, hogy minden porcikámmal Norahra vagyok felkészülve.
Mikor kukkolónak titulálja a blökit, csak nevetve vetem hátra a fejem a párnán, majd a kutyusra sandítok. Kis büdös dög, tudja hol lehet leginkább a láb alatt. És teszi is a dolgát. De imádom még így is. Figyelem ahogy elkullog, és csak a csókokra figyelek ismét minden erőmmel Norahra. Már megint beindít, ahogy simogat, ahogy csókolgat. Talán a kérdése kapóra is jön. Hirtelen felülök vele, és ölbe kapom. Azzal, hogy megváltoztattuk nagyrészt az én pozíciómat, és most inkább játékosabban fogom fel, hogy besétálok vele a hálóba, sikeresen lehűt egy picikét. Vagyis... Lehűt a frászt, csak eltereli a figyelmem.
- Akkor irány befelé. - indulok is el, egészen be a szobába, hogy aztán ledobjam az ágyra. Mindjárt fölé mászok, és szórakozottan megcsókolom. Nem tart sokáig, de beindít. Mégis újult erővel vetem bele magam abba, hogy megint végigcsókolom egészen le a nacijáig. Majd meg is szabadítom tőle.
- Mi lenne, ha macskánk lenne? Az itt szobrozna végig. - röhögöm el magam, és közben fellesek rá. A bugyit pedig pillanatok alatt eltüntetem róla, és így már újabb lehetőségem adódik, hogy hergelhessem. Persze én már teljesen kész vagyok, a türelmem a végét járja, de bevetem az utolsó adumat.

words: 565 ♠ music: Gary Jules - Mad World ♠ to: Norah ♠

...you are my passion...

• music: Nickelback - Hero •

Vigyorogva kibújok a cuccaimból, ahogy elkezd mindent leszedegetni rólam, közben vállát vagy épp nyakát puszilgatom. Nincs jobb érzés, mint hozzábújni ilyenkor és élvezni, ahogy elborítja a testem apró csókokkal. Aztán persze ő is beveti a fagyis módszert, mire egy hatalmas sóhaj hagyja el ajkaim és lehunyt szemmel élvezem a kényeztetést. Érzem, hogy lassan vissza nyal majd a fagyi, és nem tudok majd ellenállni neki, de még tartom magam. Helyette inkább hajába túrok, hátát simogatom vagy épp körmeim húzom végig forró bőrén, aztán nyakát kezdem harapdálni. Kicsit meg is szívogatom a bőrét, hagy lássa mindenki, hogy ő bizony az enyém.
-Imádom, hogy ilyen forró a bőröd. Sosem fogok fázni melletted szerintem.- vigyorgok a nyakába, közben tovább cirógatom, de aztán nem bírom tovább. Megcsókolom, de a kezdeti gyengédség hevességbe vált át, kezem pedig végig barangolja a testét. Sóhajtozva helyezkedek még jobban az ölébe, csípőm pedig máris mozgolódni kezd, főleg ahogy megérzem az eddigi szórakozásunk hatását. Huncut vigyor kúszik az arcomra, aztán szerzek még egy kis fagyit és azt is végig kenem a felsőtestén. Lökök rajta egyet, hogy ismét elterüljön, majd gyengéden végig nyalom a bőrét, miközben próbálom megszabadítani a gatyától. Csak ekkor tűnik fel Roscoe, aki oldalra fordított fejjel ücsörög tőlünk úgy fél méterre a szőnyegen és les, hogy mégis mi a fenét csinálunk. Előbb meglepetten pislogok rá, aztán elnevetem magam és valamiért elő bújik a szégyenérzetem. Mintha értené a kis dög, hogy most akkor mi is van.
-Kukkoló.- sutyorgom a kutyának és inkább szemérmesen odabújik Johnnyhoz, hogy legalább ennyivel takarva legyek. Vigyorogva csókolgatni kezdem, közben fogom az egyik díszpárnát és Roscoe felé hajítom, az meg vakkant párat és inkább elvonul a kosárkájába. Legalább vette a lapot.
-Mi lenne, ha odabent folytatnánk?- sutyorgok a bőrébe, miközben ismét megjön a kedvem és újra csókokkal borítom el a testét. Már komolyan nehezemre esik nem neki esni, mint egy kiéhezett nőszemély, de tartom magam. Mindig ő veszíti el előbb a türelmét. Ennek most is így kell lennie.

i'm gonna be your hero

Tetszik, ahogy játszadozásba kezd, ahogy azt a fagyit bekapja. A póló pikkpakk lekerül rólam, én pedig már kíváncsian várom mivel fog előrukkolni. Mert bizony nem kapkodja el az egészet, szóval azt kizárhatom, hogy mindjárt vége a fagyizásnak. Ugyan... Még csak most kezdődik. Ismerem már. Hajlamos mindig addig, a végtelenségig visszafognia magát, hogy aztán én kezdeményezzem előbb a folytatást. Tudja mi a gyengém, és hogy mivel lehet megbolondítani. És bizony bőven még tanulnom kell visszafogni magam, ha azt szeretném, hogy ő bírja kevesebb ideig.
Hagyom, hogy eldöntsön. Már van egy sejtésem mi lesz. A fagyit szépen végighúzza rajtam. És... aztán le is nyalja. Valami ilyesmire tippeltem én is, de a várt hatást sosem tudom megsaccolni most sem. Már érzem ahogy egyre jobban fogy a türelmem. Az ajkamba harapva figyelem azt is, ahogy végigcsinálja a műveletet. És a gyorsan olvadó fagyi is elég bizonyítéka annak, hogy mennyire fel vagyok már hevülve. Egyszerűen pokolian kívánom már csak ennyitől. De mégis, ha most rá vetem magam, azzal már megint ő bírta tovább.
Talán most a bizonyítási vágyam picit erősebb. Annak ellenére, hogy olyan kívánatosan riszálja magát az ölemben, és ezzel még jobban elindít, sikerül visszafognom magam. Érzi ő bőven, hogy mennyire kész vagyok. De csak elveszem tőle a fagyit, nyomok az ajkaira egy rövid csókot.
- Oké, akkor... most én jövök. - eresztek meg egy pimasz vigyort. Először még semmit nem teszek, csak csókolgatni kezdem. Az ajkait, majd a nyakát. A kulcscsontját és a vállát is. Majd leszedem róla a felsőt, és folytatom tovább. A fagyisvödröt egy pillanatra leteszem, amíg megszabadítom őt az összes felső ruházatától. És hasonlóképpen szétkenegetem rajta a fagyit. Érezze csak milyen is az a bűnös játék, amit ő művelt az előbb. Érzékien, lassan lenyalogatom róla a fagyit, közben pedig komisz tekintettel figyelem. Már most is pokolian nehéz megállnom, hogy ne essek neki. Mégis muszáj kipróbálnom, hogy ő meddig bírná.

words: 565 ♠ music: Gary Jules - Mad World ♠ to: Norah ♠

...you are my passion...

• music: Nickelback - Hero •

Imádom, hogy pillanatok alatt be tudom indítani, azt meg még inkább, hogy még látszik is rajta. A tekintete azonnal elködösül, elbambul a szemében meg felcsillan a vágy. Ha ebből nem, hát nem is tudom, mi másból vehetném észre, hogy hatással van rá, amit teszek. Mikor mit. Most épp a fagyit nyalogatom, de olyan erotikusan próbálom csinálni, hogy majdnem elröhögöm magam. Szeretem így húzni az agyát, közben pedig én is jól szórakozok.
Vigyorogva lesem, ahogy kapkodva a mosogatóhoz vonul, aztán elpakolja a tányérját, ad enni Roscoenak, végül mellém huppan és már le is smárol. Tiszta libabőr leszek tőle már most, aztán a vigyorát látva csak még inkább felhevülök. Eszembe is jut pár piszkos gondolat már most, de még visszafogom magam. Most játszadozni van kedvem inkább és kicsit szórakozni vele, na meg magammal is. Mert azzal, ha az Ő idegeit húzom, bizony az enyémeket is piszkálom elég rendesen. Sokszor azon veszem észre magam, hogy mire őt beindítom, már én is teljesen rá vagyok kattanva.
-Mondjuk így is el lehet tüntetni.- kapom be vigyorogva a kanalat, ahogy elém tartja, közben kezemmel végig simítok a hátán, végül megfogom a póló alját és szép lassan lehúzom róla. Óvatosan magam alá gyűröm, aztán vigyorogva az ölére ülök és végig húzom a fagyis kanalat a mellkasán egészen lentre, a nadrágja pereméig. Huncutul rápillantok, hiszen látni akarom az arcán, mégis mit szól ahhoz, amit most fogok csinálni, végül lassan elkezdem lenyalni mellkasáról a már félig megolvadt fagyit. Vigyorogva haladok egyre lentebb, majd a nadrág pereménél megállok és fellesek rá. Ha erre nem indult be teljesen, akkor semmire.
-Vagy akár így is.- fűzöm hozzá az iménti mondatomhoz pajkos vigyorral az arcomon, majd tovább puszilgatom a hasát. Imádom a kockáit csókolgatni és érezni, ahogy egyre csak megfeszülnek az érintésemre, majd elernyednek. Mintha állandóan sokkolgatnám a kis idegeket ajkaimmal.
-Ha ilyen könnyen elolvasztod, tényleg nem lesz nehéz eltüntetni.- vigyorgok fel rá, aztán ismét felülök inkább, kezembe veszem a fagyis dobozt és eszegetni kezdek, mintha mi se történt volna az előbb. Olykor neki is adok egy-egy falatot, majd lehajolok egy puszira és elvigyorodok. Érzem ám, miféle hatással voltam rá az imént, úgyhogy nem is hagyom abba az idegeivel való játszadozást. Mivel a zene még mindig szól, a ritmusára kezdem lassan mozgatgatni a csípőmet, közben olyan ártatlan fejet vágok, mint egy kislány, aki csak a zenét élvezi épp.
-Finom ez a fagyi.- hümmögök az újabb falatnál még mindig tök angyali fejet vágva, vigyorogva.

i'm gonna be your hero

Én már javában pakolászom a kaját be a számba, és ahogy az újabb husi elfogy, már a következő adag kerül is a tányéromra. Egyedül csak Norah vonja el a figyelmem azzal, amikor megjegyzi, hogy bizony a salátáért jutalmazás jár, na meg amikor a kezét a combomra pakolja. Csak most jut el a tudatomig, hogy a jutalmazás bizony nem élvezhető tele hassal. Lassítok is az evészetben, és inkább arra figyelek, amit Norah mond. Tetszik az ötlet, hogy akkor esetleg elmaradhatna mára a sétáltatás. Majd reggel elviszem sétálni. Csak bírja ki az éjszakát. Na nem a nyüzsi miatt, de lakásba nem lenne cérszerű, ha pottyantana a kutya. Na jó, ez most nem az aktuális gondolat.
Inkább csak elvigyorodok, amikor a fagyi kerül említésre. Még egy adag husit azért megkockáztatok, közben Norah a fagyiért megy. Ő már végzett. Nem gond, mindjárt befejezem én is. Csak még egy kis falat a kutyánaak... Pár falat csirkehusit leszórok én is neki, amit hálás farokcsóválással reagál le. Dögönyözni való kis dög még, később meg akkora nagy melák lesz, hogy ha rátehénkedik valakire, akkor megmarad a helye nyoma.
Figyelmemet azonban erről is sikeresen vonja el az, ahogy Norah nekiáll fagyit enni. Gyakorlatilag ilyenkor lecövekelek, mint ha csak egy ultraszuper filmet néznék, és gondolatban már el is képzelem mit csinálnék vele. Csak akkor ocsúdok fel ebből, amikor fenyegetően közli, hogy megeszi a fagyit.
- Megyek már. - bekapom gyorsan az utolsó falatot, a tányért a mosogatóhoz viszem, aztán öntök egy kis tápot a kutyus táljába is. Utána pedig levágódok mellé a kanapéra. Elveszem a kanalat is tőle, de előtte adok egy jó heves csókot annak jeléül, hogy megmutassam, csak mennyire indított be az előbb. Utána pedig pimaszul enni kezdem a fagyit.
- Szerintem egy kis csapatmunkával, és mondjuk más extrával tényleg elfogy az a fagyi. - perverz mosoly ül a szám szegletére. Most kíváncsi leszek arra, hogy melyikünk bírná tovább, és melyikünk esne neki előbb a másiknak. Az én esetemben nem vagyok olyan biztos, hogy tudnám tovább bírni. Azzal azonban tisztában vagyok, hogy Norah piszokul kívánós mostanság. Kanalazok egy újabbat a fagyiból és most a szája elé emelem a falatot.

words: 565 ♠ music: Gary Jules - Mad World ♠ to: Norah ♠

...you are my passion...

• music: Nickelback - Hero •

Tetszik, amikor a hasamat fogdossa. Annyira jó érzés, hogy elmondani nem tudom. Mintha így komolyan egy család lennénk. Mintha repesve várnánk a kis lurkót, ami rám tényleg igaz, Johnny viszont szerintem kevésbé várja. Látom rajta, hogy parázik az egésztől és fogalma sincs, hogy lesz megoldva minden, milyen lesz a babával az életünk, de azért ilyenkor úgy érzem, mintha barátkozna a helyzettel. Mintha próbálná megszokni a gondolatot, hogy ott egy pici baba van.
-A pocaklakó majd kiugrik, úgy kopog a szeme. Na meg az enyém is, úgyhogy mindjárt neki is látunk.- vigyorgok rá, aztán amint rendesen elpakolászunk az asztalon, kényelmesen helyet foglalok Johnny mellett az asztalnál és neki is látok.
-Jó étvágyat cica.- mosolygok rá még az első falat előtt és viszonzom a rövid csókját is, aztán az első falatnál hümmögni kezdek elégedetten. Tényleg piszok jó lett, persze nem azért mert én csináltam, csak na. A csirkehúsra manapság rá vagyok kattanva, de ahogy látom Johnny is.
-Örülök, hogy ízlik édesem.- mosolygok rá elégedetten, közben combjára simítom a kezem és nyomok egy puszit az arcára. Csak ekkor jut eszembe, hogy bizony ott a saláta is. Annyira el voltam foglalva a hússal, hogy még meg se kóstoltam, úgyhogy most abból is eszek egy falatot.
-Azt hiszem, ezért a salátáért rendesen meg kell majd jutalmazzalak.- lesek rá kuncogva, és tovább eszegetek, de közben a lábamnál nyüsszögő Roscoenak is dobok pár falatot. Aztán majd hallgathatom évek múltán, hogy én szoktattam rá, de akkor is megsajnálom a kis lököttet. El tudom képzelni, hogy csorog a nyála az illatokra.
-Akkor utána jön a fagyi. A sétáltatás meg marad holnapra. Most jól bezabál majd ez a kis lüke is, aztán durmol egyet.- vigyorgok le Roscoera, az meg azonnal falni kezdi a kis darab húst, amit ledobtam neki. Na de ennyi elég is volt, nehogy már csirkehússal etessem a kölyök kutyát. Jó lesz neki még egyenlőre a táp.
-Úgy látom ő is éhes. Ha végeztünk, ne felejtsünk el adni neki tápot.- pillantok Johnnyra, aztán gyorsan begyűröm a maradék kajámat és a konyhába viszem az üres tányéromat. Helyette elő szedek két kanalat, kiveszem a fagyóból a fagyit és lekuporodok vele a kanapéra. Onnan vigyorgok pimaszul Johnnyra és lassan, érzékien nyalogatni kezdem a fagyit a kanálról. Imádok így szórakozni vele. Elégedettséggel tölt el, amikor ilyenkor látom a szemében a kis szikrát felcsillanni, hiszen tudom, mi jut eszébe, ha ezt csinálom. Na meg, az is eléggé beindít, ahogy ilyenkor tud rám nézni.
-Ha nem sietsz, megeszem egyedül.- kuncogok, közben tovább nyalakodok és eldőlök a kanapén. Hátha ezzel is öszönzöm kicsit, hogy minél előbb legyűrje még a vacsit. Aztán jöhet a szórakozás akár a fagyival is, bár félek, rajta pillanatok alatt elolvadna. Főleg, mert már most érzem, hogy jóval melegebb van a szobában. Vagy, csak én érzem így?

i'm gonna be your hero

Viszonzom a pusziját kis mosollyal, és aztán csak azt nézem hogy sistereg a vacsoránk a serpenyőben. Szépen pirul a szalonna, a husi pedig már mint ha mindjárt kivehető lenne. Legalább nem kell már sokáig várakozni vele. És különben is. Már kopog a szemem az éhségtől, az illatokra pedig nem tudok nem a vacsira gondolni. Kezeimet közben azért Norah hasára csúsztatom, és mindjárt el is gondolkozok azon, vajon milyen lehet az, amikor belső késztetésre is eszik, nem csak ha magától éhes.
- Na és a pocaklakó mennyire éhes? - kérdezem kíváncsian, de közben időnként belepuszilok Norah nyakába. Jó most így együtt sütögetni, kicsit olykor csipkelődni, vagy a másikat bujtogatni egy egy puszival.
Csak akkor hagyom félbe a pusziosztogatást, amikor Norah egy falat husit rak a számba. Kicsit még nyitott szájjal próálom hűteni, de aztán megrágom, és ízlelgetni kezdem.
- Mmmm.. Ez finom lesz, nagyon. - adok még egy puszit Norahnak, aztán eleresztem ahogy kiszedi a maradék husit is. Poharak után kezdek kutakodni, meg előszedek egy üveg üdítőt is. Most jó lesz ez is a vacsihoz. Látom Roscoe is felpezsdül ahogy mi is aktívabb mozgásba lendülünk. A terítés mindjárt kész is, én is lepakolok, meg öntök a poharakba, aztán leülök a tányéromhoz.
- Akkor jó étvágyat. - adok egy gyors csókot Norahnak, és nekilátok a vacsinak. A salátával és a krumplipürével együtt tényleg marha finom.
- Isteni lett a vacsi, cica. - a kaját csak úgy pakolom a számba, és már az újabb husikat rakodom a tányérra. Egészen megjön hozzá az étvágyam, közben pedig nagyokat kortyolok is az italomból.
- A fagyi bőven elég lesz ez után. Utána megmozdulni sem bírunk. A sétáltatással akkor mi lesz, maradjon holnapra? Nekem már nincs kedvem vacsi után kimenni a városba.

words: 565 ♠ music: Gary Jules - Mad World ♠ to: Norah ♠

...you are my passion...

• music: Nickelback - Hero •

Elröhögöm magam, ahogy a két lükét hallom játszani, hiszen Johnny folyamatosan röhög, Roscoe meg morog és vinnyog, vagy én nem is tudom milyen hangokat ad ki, de tiszta ideg a kis lüke. Élvezet őket lesni, amikor játszanak. Roscoe ilyenkor majd megőrül, annyira boldog, hogy akadt játszótársa. Persze aztán, ahogy ellopom tőle Johnnyt, csak szomorkásan ücsörög, végül föltalálja magát. Inkább oda jön hozzám kunyerálni egy kis kaját én meg persze adok neki, mert megsajnálom.
-Ezt az egyet, rendben?- dobok le egy kisebb darab husit neki, amit azonnal el is nyammog szépen, végül vakkant párat, leül a lábam mellé és oldalra fordított fejjel, értelmes szemekkel les rám. Meg kell zabálni.
-Azt hiszem van ott minden. Csak hátrébb vannak. Azokat eszem a legritkábban.- vigyorgok Johnnyra, ahogy neki lát keresgélni a hűtőben, de aztán megtalálja ő, amit kell. Nem olyan elveszett ám a konyhában sem. Erre már rég rájöttem. Volt már, hogy nem egy fogást egyedül csinált meg, én maximum csak megfigyeltem olykor.
Közben a zenét dúdolgatom vagy épp énekelgetem, amit Johnny kapcsolt, olykor pedig riszálok is egyet-kettőt. Majd' kicsattanok a jó kedvtől, hiszen minden tökéletes most. Semmi okom aggódni vagy idegeskedni. Köztünk is rendben van minden, a ház is szépen alakul, a baba is rendben van. Miért is aggódnék?
Ahogy Johnny mögém battyog és átölel, vigyorogva hátra lesek rá és nyomok egy puszit ajkaira, majd tovább forgatgatom a husikat.
-Nagyon jól állok. Még úgy négy darab van és már kész is. Közben már a krumpli is fő, az is lassan kész.- lesek a fazékra, közben kiveszem az újabb husikat, bepakolom az újakat, végül vágok egy darabot a már megsültek egyikéből és Johnny szájába pakolom.
-Na milyen?- vigyorgok rá kíváncsian és magamnak is vágok egy falatot. Nekem bejön, az már szent. Nincs is jobb, mint a csirkehús. Na meg, az ananászt is imádok. Igazából, mióta terhes vagyok, mindent föl akarnék zabálni és az ízeket is jobban érzem azt hiszem. Bár ezt már lehet, csak bemesélem magamnak.
Ahogy az utolsó pár darab hús is megsül, elzárom a gázt, aztán ellenőrzöm a krumplit és mivel az is készen már, gyorsan megcsinálom a pürét. Közben olykor nyomok Johnny arcára egy puszit, vagy épp, ha szabad a kezem, akkor karját simogatom, végül felé fordulok és átölelem.
-Akkor tálalhatunk cica. Kész van minden.- csókolgatom vigyorogva, és már el is kezdem elő szedni a tányérokat, hogy minél előbb neki láthassunk végre, mert már teljesen a csirkére koncentrálok. Viszont a desszert, csak ekkor jut eszembe.
-Lehet, hogy csak fagyi lesz mellé. Nincs már kedvem mást is csinálni.- húzom el a szám szomorkásan, amiért ilyen lusta dög vagyok, de ennyi elég volt. Most már, csak Johnnyra, a vacsira meg Roscoera akarok koncentrálni. Kicsit nyugisan ücsörögni majd a tv előtt, mint akiknek semmi dolga és úgy tenni, mint a tök hétköznapi emberek.
-Együnk.- vigyorgok rá, mikor már elkészülök az asztallal, és már pakolom is a tányérjainkra az adagokat.

i'm gonna be your hero

Látom rajta, hogy a válaszomat szinte issza, és utána azt a megkönnyebbülést is az arcán. Akkor a sejtésem jó volt, tényleg ekkorát nyomhat a latban csak az, hogy ott vagyok. Pedig még sok mindent azzal nem is teszek. De majd meglátjuk mi lesz. Remélem nem lesz gond, és én sem fogok bepánikolni. Na jó, ez viccnek is rossz lenne.
Roscoe ahogy beérünk a lakásba, mindjárt betámad minket. Ilyenkor kicsit olyan mint egy zseboroszlán sörény nélkül. Harapdál, cibál, főleg előszeretettel az én lábammal teszi ezt. Ahogy a cipőtől megszabadulok, már neki is esik a zoknimnak, rágcsálja, huzigálja. Én pedig lehajolok hozzá, és a pofájára csapok finoman.
- Ezt nem szabad, kiskutya. - inkább elindulok a játékait előkutatni. Mindig eldugja valahova, de már rájöttem hol vannak a dugihelyei. A színes kis kötelére rá is bukkanok, mindjárt csaholva jön utánam. Imád húzogatósat játszani. Közben Norahra is figyelek, ahogy magyarázni kezdi a zenés ötletét. Előkeresem a távirányítót és már kapcsolom is fel a hifit. Valami tangós zene szól a rádióban, de majd mindjárt előások valami jó lemezt.
- Ez jó lesz cica? - kérdezem vissza, ahogy lerakom a távirányítot. Letérdelek a kutyushoz, és már fel is kínálom neki a kötelet. Mint az őrült, úgy vetődik rá, és kezd cibálni, tépni, hogy elszedje tőlem. ersze erőben még sehol sincs a karomhoz képest, és ő húzza a rövidebbet. Persze nagyokat nem rántok rajta, nehogy a tejfoga kipotyogjon. Az kellemetlenül fájna neki.
Csak akkor figyelek fel a játékból, amikor Norah megint kiszól a konygából. Abbahagyom a kis kötél húzogatását, és feltápászkodok. Roscoe persze már vágja is a pofákat rá. Vicces, mennyi minden van egy kutya tarsolyában, hogy kommunikálni tudjon a gazdájával. Mint ha csak azt mondaná, hé ember, most akkor játszunk vagy nem? De amint leteszem a játékát, megérti, hogy akkor ezt most befejeztük. De amint szimatot fog, megy a konyhába boldogítani a másik gazdiját. Gondolom mindjárt csorgatni fogja a nyálát a vacsi illatára.
- Máris meglátom mit tehetek, csak kezet mosok. - egy pillanatra bemegyek a konyhába éd belepuszilok Norah nyakába. És már megyek is a fürdő felé, hogy a kijelentésemnek eleget is tegyek. Hamar túlesek rajta, meg sem törölgetem a kezem, úgy megyek vissza a konyhába és kinyitom a hűtőajtót.
- Van is valami amiből salátát lehetne csinálni? Vagy újabban azt is beszerzed, hátha rászánod magad, hogy megkezd. - cukkolom vigyorogva Noraht, mert tényleg. Van mikor olyan ötlete támad, hogy neki diétáznia kell. És megvesz egy zacskó salátát, de a büdös életben hozzá nem nyúlna. De mondjuk nincs is oka miért diétázni, mert így is jó formában van, nekem így tetszik. Kész. Mondjon bármit magáról, az baromság.
Előszedek pár hozzávalót, ahogy megtalálom, és nekilátok a salátának. Nem tart soká, pár felaprítás, összevagdalás, megmosás, és kész is. Csak az önteten gondolkozok el egy picit, és készen is van.
- Na ezzel megvolnánk, hogy áll a főszakácsnő a husival? - mögé sétálok, és átölelem a derekát, ahogy bámészkodni kezdek a serpenyő felé.

words: 565 ♠ music: Gary Jules - Mad World ♠ to: Norah ♠

...you are my passion...

• music: Nickelback - Hero •

Elmosolyodok, mikor elmondja, hogy valószínűleg bent lesz majd velem. Jóval könnyebb lesz az egész, az biztos. Sokkal nagyobb biztonságban fogom szerintem érezni magam, ha Ő ott lesz mellettem és szorongathatom majd a kezét. Egyébként is szeretném, ha annál a fontos pillanatnál majd velem lenne, hiszen ott kezdődik majd az egész történet. Ott kezdődik majd igazán csak az életünk, mert a családunk akkor lesz teljes. Annak az emléknek kell lennie az elsőnek a gyerekünkről, amikor először felsírt.
-Rendben. Örülök, hogy ezt mondod.- mosolygok rá szégyenlősen, majd amint benyitok a lakásba, a konyhába veszem az irányt és lepakolom a szatyromat. Csak ezek után lesek Roscoera, aki máris vakkantgat és ugrál körülöttünk. Úgy tűnik, nem lett teljesen depis, amiért kicsit magára hagytuk.
-Kapcsolsz valami zenét, amíg főzőcskézek? Közben szórakoztathatnád a jelenlegi legkisebbet, mert majd megveszik egy kis figyelemért.- lesek le Roscoera, aki folyamatosan csahol és nyüsszög, na meg Johnny lábát harapdálja, hátha fel tudja húzni a gazdit és játszik vele egy picit.
Mosolyogva lesek le rá, aztán nyomok egy puszit Johnny arcára és már vissza is vonulok a konyhába, hogy neki lássak a vacsinak. Elő szedem a csirkehusit, elkezdem betekergetni, közben felteszem a serpenyőbe az olajat és amint elég meleg lesz, már sütöm is az első adagot.
-Azon kattog az agyam, mit kezdjek majd ezzel a lakással? Szerinted kiadjam majd albérletbe vagy adjam el? Szükség lehet majd még erre?- pislogok hátra Johnnyra, miközben már az ananászos adagot tekergetem, aztán megfordítgatom a serpenyőben az első adag husit. Amint már az összes többit is betekertem, neki látok a krumpli pürének is, viszont eszembe jut, hogy valami salátát is csinálhatnánk mellé.
-Van kedved segíteni édesem?- fordulok háttal a pultnak és vigyorogva Johnnyra lesek. Persze, nem akarom én befogni főzni, mert most azt szeretném, ha nyugodtan pihenhetne, de azt hiszem, szeret segíteni. Legalábbis, mindig itt mászkál máskor is, amikor főzök és kérdezgeti, hogy mit segítsen. Hát most majd segíthet.
-Csinálhatnál olyan finom salátát, amit a múltkor. Persze csak, ha van kedved.- battyogok oda hozzá egy csókra, aztán mivel Roscoe a lábamat kezdi harapdálni, elkezdek vele játszani picit. Folyton bökdösöm a lábfejemmel, mire a kis méregzsák már morogva játszadozik.

i'm gonna be your hero

Csak nem lesznek gondok egy kiskutyával. Nyilván a nagyot már kitenném az udvarra, de egy kis kölyökkutyát nem nehéz elkeríteni egy babától. Ilyeneknek nem igazán néztem utána még. De most hogy mondja... van még olyan dolog amit ki kellene selejtezni a gyerek közeléből? És ha igen azok mik? Úgy tűnik újabb falba ütköztem, pedig még csak nem is nagyon firtattam ezt a témát. Meg tanácstalan is vagyok, így csak bólintok, amikor felhozza, hogy majd a dokival beszél. Nagy baj csak nem lesz..
A pénztárenál azonban marha lassan indul csak meg a sor. Így akad idő beszélgetni is kicsit. A kérdésére csak még piszkosabb gondolatok jutnak az eszembe, és megsimítom Norah karját is.
- Igen, az után. - adok még egy gyors puszit az ajkaira, mert amennyire közel van.. már csak attól késztetést érzek, csogy csókolgathassam. De végül pakolni kezdünk a pénztárnál, és várom hogy indulhassunk. A szatyrokba segítek is belerámolni, és a nehezebbiket meg is ragadom, amint elindulunk.
Már kezd azon járni az eszem, mennyire jó lesz az a vacsi, utána meg a sétáltatás, aztán pedig egy kis kikapcsolódás mondjuk egy esetleges fürdéssel, vagy bármi mással megtoldva. Egyedül Norah kérdése zökkent ki a gondolataimból, amin igen csak meglepődök. Mármint, egy ilyen kérdésre nem mostanában számítottam, így nyilván még el sem játszottam a gondolattal, hogy majd mi lesz odabent. Még nem vettem részt semmi ilyenben. Nem tudom hogy zajlik, nem tudom milyen hatással lenne rám. De azt hiszem a kíváncsiság az megvan hozzá.
- Ezen még nem gondolkoztam. De nyilván bent leszek. Neked is gondolom könnyebb lesz, ha ott vagyok. Meg biztos jó lesz. - még ugyan kicsit tanácstalan vagyokezt az egészet illetőleg, mert fogalmam sincs éles helyzetben mit reagálnék. De talán megbánnám, ha nem mennék be. Az ismeretlen dolgokkal szemben vállalni kell a kockázatot, ezért érdemes élni is. Ha nem történik semmi, akkor nincs miért felkelni minden nap. És különben is, lehet még pokolian élvezném is, hogy részese lehetek egy olyan eseménynek. Végtére is nem akármikor születik meg az a gyerek, csak egyetlen egyszer, és illő nem lemaradni róla.

words: 565 ♠ music: Gary Jules - Mad World ♠ to: Norah ♠

...you are my passion...

• music: Nickelback - Hero •

Nem kell sok idő, hogy a boltba keveredjünk, ahol aztán mindketten megindulunk a kis célunk felé. Én a fűszereket szedem össze, a húst és hasonlókat, Johnny pedig a nasi részét vállalta. Legalábbis, a nagy vödör fagyiból arra tudok következtetni. Végül csak összefutunk az egyik sorban, ahol szóba kerül a kutya ólos téma.
-Persze, hogy nem tesszük ki. Csak... nem tudom, hogy mennyire egészséges egy kismamának egy kutyával együtt laknia. Nem szeretném, ha bármi baj történne, szóval... majd kikérem a doki véleményét. Ha szerinte nem lenne veszélyes, akkor oké. Meg amúgy is sajnálnám szegény blökit kitenni. Megszoktam már, hogy mindig lába alatt van.- vigyorgok Johnnyra, aztán szabad karommal belekarolok és úgy baktatok a kasszához, ahol természetesen jó páran ácsorognak előttünk. Mert miért is ne? Így szokott ez lenni.
-Mármint a sétáltatás után?- lesek rá mosolyogva, de a vigyoráról már tudom, hogy túlteng benne az energia. Ami azt illeti, bennem is. Sőt. Napról napra egyre jobban. Azon kapom magam állandóan, hogy Johnnyról fantáziálgatok tanulás helyett. Pedig nem mondhatnám, hogy el vagyok hanyagolva, de akkor is. Képtelen vagyok nem rá gondolni, de azt hiszem, ez is a hülye hormonoknak tudható be.
-Majd valamit kitalálunk közösen cica.- sutyorgom ajkaiba vigyorogva, majd óvatosan megcsókolom, végül haladok a sorral szépen, míg nem elérjük a kasszát. Felpakolok mindent, a hölgy leolvastatja a kódokat a géppel és már fizethetünk is. Aztán nem marad más, mint két nagy szatyorba fölcuccolni és elindulni haza, hogy minél előbb kész legyen az a sült csirkemell vagy mi. Rossz kaja nem lesz belőle, az biztos. A kérdés már csak az, úgy fog-e kinézni, mint amilyennek láttam.
-Johnny...- motyogom végül halkan pár perc csendes séta után, majd félve rápislogok.
-Szeretnél majd bent lenni a szülésnél? Ezen kattog az agyam egy ideje és... jobbnak láttam, ha megkérdezem. Nem akarlak erőszakkal berángatni majd, viszont szeretném előre tudni, hogy készüljek. Ott leszel velem vagy sem... tudod.- pislogok rá félénken, köznem már elő vakarom a kulcsom, hogy ha már felmentünk a lépcsőn, ne ott kelljen szenvedni vele.

i'm gonna be your hero

Valahogy éreztem én, hogy megint a nasi, és az édesség fogja a hangsúlyt kapni. Így már akkor elnevetem magam, amikor gondolkozni kezd, mégis melyiket választja. Úgyis mindkettő lesz, mert látom rajta, hogy piszokul kívánja mindkettőt.
- Sejtettem, hogy ezt mondod. - adopk egy csókot Norahnak, és Roscoe is jó kis buksisimiben részesül, amikor már tőlem átmászik a másik gazdijához. De nem sokáig élvezheti ennyire azt, hogy ő van a középpontban. Ugyanis hamarosan készülődni kezdünk, ő pedig a padlón köt ki. Amikor elindulunk, el is kezd utánunk szaladni, mint ha csak azt akarná, hogy ő bizony velünk jön. Csak az ajtó az útját fogja állni. Nem gond, minsjárt úgyis jövünk vissza. Még a lépcsőn lefelé hallom ahogy bánatosan nyüsszög párat. Egy kölyökkutya igényli csak a szeretetet igazán, és ezt ilyenkor érzékelteti is velünk.
- Az a sétáltatás jó ötlet, legalább kárpótolva lesz, amiért a mai napon itt hagytuk egyedül. - adok egy rövid csókot Norahnak, jelezve azt is, hogy mennyire egyet értek ezzel. A blöki eddig hozzászokott, hogy nincs egyedül. Ha Norah tanult mondjuk az ágyon, akkor felmászott, vagy felkuncsorogta magát, és akkor a takarón elaludt. Bizony baromi édes kis dög volt ott összekucorodva.
A boltot viszonylag hamar elérjük, és belépve Norah már egyből arra megy, ahonnét majd a hozzávalót beszerezzük. Míg ő a fűszerek között vacillál, addig én egy jókora vödör fagyit hozok el a mélyhűtők felől, de nem rakom bele a kosárba. Nem kell, hogy mindent Norah cipeljen, különben is ennek van súlya, majd viszem én. Még útközben azért kerül némi nassolnivaló a kosárba, ami nem árt ha van. Úgysem mindet ma fogjuk megenni. Ma jóllakunk a vacsiból.
- Kutyaólra én is gondoltam, de amíg nem léesz nagyobb úgysem lesz kitéve. Nem? - kérdezem némi bizonytalansággal Norahtól, ahogy elgondolkozok ezen az egész kutyaólas mizérián. Meg lesz az is épülve. És szerintem nem lesz még akkor sem örökre kitiltva a házból nagyobbnak sem. Mondjuk abban az esetben, ha megtanul viselkedni. De ez még a jövő zenéje. Ráérünk ilyeneken gondolkodni.
- Na és utána mi lesz? - kérdezem kaján vigyorral, ahogy a pénztárnál ácsorgunk már, és a sorunkra várunk, hogy fizethessünk végre. Bírom amikor a sok ember ilyenkor esik be a boltba és rohanja meg ezt a helyet mint az őrült. Persze érthető, véget ért a többségnek a munkaidő.

words: 565 ♠ music: Gary Jules - Mad World ♠ to: Norah ♠

...you are my passion...

• music: Nickelback - Hero •

Kuncogva lesem Johnnyt, közben fejet csóválok. Elképesztő, mennyire élvezi most ezt a kis kamerás dolgot. Még jó, hogy felvetettem az ötletet. Így legalább poénosan telik majd el az idő, nem pedig feszengve. Na meg persze, biztos muris lesz majd visszanézni később.
-Nem én vagyok a főszereplő, hanem Ő.- tartom tenyeremet még mindig a hasamon, aztán vigyorogva le is lesek oda és megsimogatom. Tuti, hogy érzi a kis lurkó. Biztos vagyok benne, hogy az ilyen érintések, érzelmek és gondolatok, melyeket vele kapcsolatban érzünk, azok mind hatással vannak rá. Legalábbis remélem így van, mert én ezerrel koncentrálok rá.
-Azt hiszem, most a somlóit szeretné. Bár lehet, hogy a fagyit is.- gondolkozok picit hangosan, közben töprengőn a plafonra lesek és elvigyorodok.
-Jöhet mindkettő.- kuncogok, majd Roscoet lesem vigyorogva, ahogy tök kómásan besétál. Szegény kölyök, nem győzi kapkodni a fejét. Folyton sürgés-forgás van körülötte, ő meg persze nincs még hozzászokva ehhez. Legalábbis, azt hiszem ez lehet az oka annak, hogy olykor órákig csak durmol. Észre se veszi, ha megpiszkáljuk. Ilyenkor édesek a kölyök kutyák. Úgy tudnak aludni, hogy némelyik még horkol is.
-Bizony. Roscoe a legkisebb.- simogatom meg a buksiját, miközben Johnny fölkapja, de mivel a kamera idegen neki, már mászna is át hozzám. Én pedig nem is hagyom sokáig könyörögni szegényt. Átveszem és kicsit neki látok szeretgetni.
-Na ki a legszebb kutya a környéken? Te vagy, bizony.- duruzsolok neki, ő meg válaszul vakkantgat és képen nyal vagy ötször. Azt hiszem, érti amit mondok, legalábbis a hangomból érzi, hogy most épp nagyon szeretve van. Ezért is osztogatja olyan bőszen a puszikat. Ennivaló kis dög, az már szent. Jó választás volt és örülök, hogy végül Johnny elhozta nekem. Még akkor is, ha eleinte nem nagyon tetszett neki az ötlet.
-Szerintem hozhatunk. Mindegy, hogy ma hozunk vagy holnap. És szerintem kap egy kis ajándékot is. Valami finom husit vagy ilyesmit. Hagy erősödjön, mert arra a telekre kell ám majd a férfi erő.- dögönyözöm tovább a kis vakarcsot, ő meg a husi szó hallatán szabályszerűen csaholni kezd meg nyüsszögni. A kis pimasz még ezt is érti és ki is követeli magának. Csak azt az egyet sajnálom, hogy most nem tudjuk magunkkal vinni. Az üzletbe ugye nem jöhetne be, kint pedig semmi pénzért nem hagynám. Viszton máris lett egy tökéletes ötletem, mi lehetne vacsi után a program.
-Nem sok dolog kell, csak apróságok. Fűszerek meg ilyesmi.- teszem le Roscoe pár simogatás után még, aztán én is összekapom magam és vonulok Johnnyhoz. Ott aztán lábujjhegyre állok és nyomok egy puszit az orra hegyére vigyorogva. Nem tudnám elmondani, mennyire szeretem. Főleg, amiért képes bármilyen helyzetet megszokni. Már ez a terhesség dolog se olyan idegen neki, sőt. Mintha még élvezné is.
-Mit szólnál, ha vacsi után elmennénk sétálni a jelenlegi legkisebbel?- biccentek Roscoe felé, ő meg felkapja a fejét és kíváncsian les ránk. Bírom, mikor forgatgatja a buksiját és úgy tesz, mint aki épp azon agyal, miről is van szó. Vagy lehet, tényleg ezen agyal ilyenkor?
Közben kézen fogom Johnnyt, aztán amint integetek még a kis blökinek, bezárjuk az ajtót és már indulunk is, hogy beszerezzük a vacsihoz valókat. Sietni mondjuk nem nagyon akarok még akkor se, ha tényleg kezdek éhes lenni. Simán kibírjuk még addig, amíg elkészül a vacsi.
-Arra gondoltam, Roscoe is kaphatna az udvaron valami csini kis vityillót. Tudod, olyan kis házikót, ami a kertvárosban divat, fölül Roscoe felirattal. Annyira édes lenne. Csak jó nagy ajtót kell csinálni, hogy akkor is beférjen majd, ha nagy lesz.- ecsetelem röhögve, közben már az utcán battyogunk a bolt felé. A nap még javában süt, úgyhogy nem is vagyunk annyira elkésve, mint gondoltam. Lehet, tényleg lesz idő arra a kutyasétáltatásra.

i'm gonna be your hero

Vigyorogva lesem csak azt a picike kis ablakot ami kikandikál oldalt. Vicces, hogy Norah hirtelen milyen hamar zavarba jött, de ugyanakkor valahogy tök természetesnek is tűnik.
- Miért kellene a kamera túloldalán állnod, mikor te vagy a kisfilm főszereplője? - végig is vezetem rajta alaposan, föntről lefelé, majd vissza, picikét tartva a kamerát a hasán, aztán vissza az arcára viszem a képet.
Egészen addig megy ez a kis szórakozás, míg el nem veszi tőlem a kütyöt. Talán egy picit az a játszott sértettség is látszik a felvételen, de mindjárt pózolni kezdek ahogy engem mutat be. Hagyom közben, hogy Norah hozzám bújjon, és a puszit is viszonzom. Érdekes lesz ezeket visszanézni majd a gyerekkel, már most azt hiszem. De önfeledten megyek bele a szórakozásba. Csak mikor Norah teszi fel a kérdést, hogy mennék-e vele a boltba, veszem át ismét a kamerát és megint rá irányítom.
- Szóval valami mégis csak hiányzik. Tényleg, melyik desszertre áhítozik a kis örökös? - kapok akkor az alkalmon, hogy visszakérdezzek, mert ezt még nem beszéltük meg. Most válasszon ő desszertet, úgyis mostanában édességmániás. Én meg mindig hozok neki bonbont, vagy valami csokit, ha hazafelé tartok az építkezésről.
Annyira megtetszik közben a kamerázás, hogy úgy döntök, talán még a boltban és végivideózom. Bár ez mér megfontolandó. csak egy ötlet. Roscoe közben észreveszi, hogy hazaértünk, nagy ásítozva merobog a konyhába. Kicsit olyan fejet vág, mint ha eddig aludt volna a kosárkájában. Pedig máskor ha lépteket hall a bejárati ajtó felől, már rohan és a kis vékony hangján határozottan elkezd vakkantani. Mint ha csak a vérében lenne, hogy már most védje a lakást. Majd később lesz igazán nagy feladata, ha egy nagy házat kell neki őriznie. A kamerát is leirányítom rá, de a blökiért lehajolok és ölbe veszem. Mindjárt egy szemközt nyalással üdvözöl.
- Hogy is va most, jelenleg ő a legkisebb még. - magyarázok ahogy as kamerával jól szemügyre veszem a kutyust. Ő szegény látszik rajta, hogy nem érti mi zajlik most körülötte. Még nem látott kamerát, nem tudja honnét jön az a piros fény. Nyüsszögve próbál szabadulni Norah felé tőlem.
- Cica, neki van elég tápja, vagy az is kell? - leteszem a kamerát a pultra, persze kikapcsolva, és a cipőmért megyek a bejárathoz. Lassan akkor mehetnénk is.
- Mennyi cucc kell a vacsihoz? - márisa bejárati kulcsot keresem, és azt hiszem így már indulásra is készen állunk. Azt a boltot úgy érzem hamar meg fogjuk járni. Annál is inkább, mert mindketten marha éhesek vagyunk már.

words: 565 ♠ music: Gary Jules - Mad World ♠ to: Norah ♠

...you are my passion...

• music: Nickelback - Hero •

Rábólintok az ötletre, hiszen akár mindkettő lehetséges vacsinak. Nem nagy kunszt az egyik adag tetejére ananászt tenni, úgyhogy végig is gondolom gyorsan, mi kell majd ehez és mi az, ami van otthon. Persze, fejből nem tudom, úgyhogy fel is adom félúton a gondolkodást.
-Remek. Akkor mindkettő lesz. Viszont gőzöm nincs, hogy van-e otthon minden, de majd kiderül.- vonok vállat mosolyogva, hiszen öt percnyire van egy üzlet, szóval nem olyan megterhelő oda lerohanni, ha valami mégis hiányozna. Inkább, csak mosolyogva lesem Johnnyt, fejem a fejtámlának támasztom és azon töprengek, vajon mi mindennek nézhetett már utána. Mi lehetett, ami érdekelt és elolvasta, mi az, ami nem? Az is érdekelne, mit érzett közben. Terhet, hogy úr Isten, most akkor még ez is meg ez is, vagy inkább izgatottságot? Neki is ez az apróság lesz az első gyerek. Ugyanúgy fél, mint én, viszont én izgalmat és kíváncsiságot is érzek. Remélem, ezzel ő is így van. Kíváncsi vagyok, milyen kisbaba lesz, fiú lesz-e vagy lány, jól alszik-e majd vagy mászkálhatunk vele éjszaka, kire fog hasonlítani, menni fog-e ez az egész gyereknevelősdi... milliónyi kérdés. Bár, mennie mindenképp kell majd. Visszacsinálni már nem tudjuk majd a dolgokat. Nem egy játék lesz, amit visszavihetünk a boltba, ha mégse tetszik. Ő a családunk része és kész.
-Konkrétan melyik desszertét?- vigyorgok rá, közben amint leparkol, kikapcsolom az övet és elindulok vele befelé. Kisebb keresgélés után elő varázsolom a kulcsot és már vonulok is a konyhába meglesni, mi van a hűtőben, hogy, ha kell valami, akkor egyből el is tudjak menni érte. Azonban, Johnny ekkor szembe sétál velem röhögve a kamerával, én meg azt se tudom hirtelen, hogy takargassam magam. Érzem, hogy a fejem tök vörös lehet és csak vigyorgok zavaromban, mint egy sült bolond.
-Valahogy így, csak gondoltam én állok majd a kamera másik oldalán.- lépek oda hozzá kuncogva, majd átölelem a derekánál és ahogy azt mondja "anyuci", felnevetek és a nyakába puszilok. Érzem, hogy egyre jobban barátkozik a helyzettel és úgy tűnik, ez a megörökítősdi is bejön neki.
-Aha. Ő pedig itt apuci.- fogom meg a kamerát és felé irányítom, hogy az ő feje is viríthasson rajta egy picit. Persze, hogy teljes legyen a kép, nyomok is egy puszit az arcára és vigyorogva ölelem tovább. Szeretem, hogy ennyire önfeledt és bolond tud lenni olykor.
-Apuci eljön velem boltba? Kezd éhes lenni a trónörökös.- röhögök tovább, közben a hasamra pakolom automatikusan a kezem. Hogy miért? Gőzöm nincs. Szerintem ez reflexből jöhet egy terhes nőnél, de akárhányszor szóba kerül a csöppség, mindig oda pakolom a tenyerem hozzá, hátha ebből is érzi, hogy bizony róla beszélünk.

i'm gonna be your hero

Már ahogy mesélni kezdi a vacsilehetőségeket, el is képzelem. Imádom amikor azon morfondírozik, mit üssön össze. Egy rakás új dolgot csinált már. Sőt voltak közös főzőcskézések. Igaz én csak a kukta voltam, pucoltam a krumlit. Vagy pedig amikor épp nem volt elég nagy lángja a gáznak, akkor alápörköltem kicsit. De abban a kis lakásban mire számítson az ember. Épp ezért találtam ki, hogy majd az új házhoz lesz egy jobb sütő, és kinti nagy teljesítményű grillezőről is gondoskodok. Azzal sokkal könnyebben megvan a kaja, és jó lesz vele nyáron kint sütögetni. Nem kell bent tökölni, ahol különben is vagy száz fokot csinál a sütő, azon kívül, hogy a nyarak tényleg tikkasztóan melegek szoktak lenni és az ember nyitott ablak nélkül nem marad meg.
Indítom a kocsit, ahogy Norah is a kezét a combomra pakolja. Még egész világos van, hisz javában négy óra még csak, és ahogy haladunk, mindjárt nyár, a napok is sokkal tovább megnyúlnak. Lassan majd nyolckor is kint flangálhatunk mondjuk a tengerparton, mert még nem esteledett be. Mondjuk mit nekünk este. Nem igazán szoktuk figyelni, és különben is tudok világítani.
- Mit szólnál, ha mondjuk egyiket, is, meg másikat is megcsinálnánk? Mondjuk fele baconba csavart, a fele meg ananásszal megpakolt, és az egészet leszórhatjuk sajttal. - próbálok valami ésszerűt ötletelni. Talán még jó is lesz, ahogy az ananász átveszi majd a bacon füstös ízét. Biztos finom lenne.
- Otthon van minden, vagy irány a bolt? - épp csak akkor jut eszembe ez, amikor elhaladunk egy szupermarket előtt. De igazából tökmindegy, hogy itt állunk meg, vagy mondjuk a lakástól nem is olyan messze lévő sarki boltban szedjük össze a hozzávalót. Így nem is lassítok, csak továbbhajtok.
- A desszertet ízét már most érzem a számban. - eresztek egy széles vigyort a plusz ötletre. Mi az hogy? Nagyon is tetszik. És már mindjárt otthon vagyunk. Mondjuk kíváncsi leszek, mire leszek most befogni. Lassan elérünk a parkig, és lassítok, ahogy találok egy jó kis parkolóhelyet a háztömb előtt. Utána már csak kiszállunk, lezárom a kocsit, kézen fogom Noraht és elindulok vele befelé. Fel a lépcsőn, a lakás előtt pedig megvárom, hogy előássa a kulcsot.
Beérve a lakásba mindjárt ledobálom a zsebrevágott holmijaimat a kanapéra, kibújok a cipőből és bemegyek a hálóba. Norah talán majd megnézi mi is van a hűtőben. Nem figyeltem, merre indul el. De én máris megszerzem azt, amiért bementem a hálóba, egy kézi kis kamerával megyek ki a konyhába, bekapcsolom, és kamerázni kezdem vele Noraht.
- Hogy is gondoltad azt a közös fotózást, meg a megörökítást cica? - kérdezem szórakozottan, miközben a kamerát körbeirányítom a helyiségben.
- Hát ez az előző hátunk konyhája, anyuci süt, első felvonás.

words: 565 ♠ music: Gary Jules - Mad World ♠ to: Norah ♠

...you are my passion...

• music: Nickelback - Hero •

Látom rajta, hogy kicsit feszeng és gáznak érzi, amiért alfahím létére babás oldalakat nézeget, de engem ez mégis boldoggá tesz. Az se zavarna, ha arról faggatna, milyen érzés vagy, hogy mi lesz a dokinál következő vizsgálaton, vagy akármi. Abból legalább érezném, hogy érdekli ez az egész, mint ahogy ebből is érzem. Nekem ugyan fel sem tűnt, hogy ilyesmiket művelhet otthon, hiszen nem szokásom nyomozgatni utána. Ő sem teszi, hát én sem fogom.
-Hát igen. Ez a téma sajnos teljesen kivesézhetetlen. Mindenkinek más és más tapasztalatai vannak, mindig történik valami érdekes, milliónyi lehetséges kimenetele van az egésznek, de azért érdemes nézelődni. Legalább megtudod azt is, én milyen egy hárpia leszek és azt is, hogy milyen lesz majd a pillanat, amikor a baba úgy dönt, hogy akkor látni szerené már ezt a csúf világot.- ecsetelem vigyorogva, mikor már odakint sétálunk a kocsi felé, közben kezét szorongatom és szerelmesen pislogok rá. Alig várom azt a csodás pillanatot, ahogy azt is, amikor majd először a kezünkben tarthatjuk azt a csöpp emberkét. Kíváncsi leszek, Johnny mit fog szólni hozzá vagy, hogy fogja bírni a szülést. Mert én szeretném, ha bent lenne majd velem. Az megnyugtatna. Más kérdés, hogy ő kíváncsi lesz-e az egészre vagy sem. Ráerőltetni se akarom.
-Mindenképp asszisztálj édesem. Közös képeknek kell lenniük, hagy lássa a lurkó majd, mennyire imádtuk egymást.- kuncogok, de közben nyomok még egy puszit az arcára, végül bevágódok én is a kocsiba. Ott aztán szokásosan a combjára pakolom a kezem az öv becsatolása után és már készen is állok az indulásra. Csupán azon kattog az agyam, mégis miféle vacsival kellene elő rukkolnom.
-Nem is tudom. Láttam tegnap egy tök jó receptet a neten. Ne kérdezd, hogy akadtam rá. Szóval, sült csirkemellet be kell tekergetni bacon szalonnába, erre mehet aztán sajt, amikor már kész van, de még forró, hogy szépen ráolvadjon, mellé pedig krumpli pürét ajánlanak. Ehhez mit szólnál?- vigyorgok rá, mert nekem még a nyál is összecsordul a számban, ha már a csirkemellre gondolok, de aztán még egy ötletem beugrik.
-Vagy akár ananász karikát is lehet rá tenni. Olyat is láttam már. Vagy csináljunk valami mást?- pillantok rá kérdőn, hiszen nem szeretek úgy főzni, hogy nem tudom, ő épp azt szeretné-e. Hiszen tisztában vagyok vele én is, hogy a férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út. A világért sem akarnám, hogy évek múltán majd a vacsik miatt legyen a vita.
-Mellé meg lehetne valami desszertnek. Fagyi, somlói, tiramisu vagy ilyesmi.- fűzöm még hozzá folyamatosan az újabb és újabb ötleteket, ahogy képzeletben megterítek és tálalok. Mindig bővül az egész egy-egy újabb dologgal, de itt végre lekapcsolom az agyam. Elég lesz már ennyi kaja.

i'm gonna be your hero

Én azt csodálom, hogy egyáltalán eddig nem vette észre, holy olykor merrefelé kutakodok. Mert jó tegyük fel, törölgetni szoktam a böngészőben az előzményeket, de sokszor megesik, hogy szimplán elfelejtem, mert túl fáradt vagyok, vagy rohanni kell valahova és csak későn kapok észbe. Vagy lehetséges, hogy tudja ezeket a dolgokat, csak nem akarja szóvá tenni? Vajon mégis mennyire követhető nyomon az otthoni tevékenységem? Mégis a reakciójából arra engedek következtetni, hogy eddig nem tudott róla. Vagy pokoli jól játssza a meglepettet. De mégis, a puszijai nem arról tanúskodnak. Viszont annál jobban élvezem csak.
- Tudom cica, csak még nekem nagyon új az egész nézelődősdi. Rákeresek egy dologra, és ezer másik kérdés fogalmazódik meg a fejemben. Mint ha ez a téma kiapadhatatlan lenne, és istentelenül végtelen. - húzom el a szám, de közben Noraht magamhoz is ölelem. Inkább csak élvezem a puszikat, és a fotókon kezdek morfondírozni.
- Na és... a fotókhoz én is asszisztáljak neked? - egy csibészes mosoly jelenik meg már most, ahogy a kérdést felteszem. Közben pedig megfogom Norah kezét, és elindulok vele lefelé az emeletről. Hagyom, hogy még odalent nézelődjön picit. Én addig váltok pár szót az építésvezetővel. Hiába vagyok én kint sokat, mégis jobb egy szakértő állandó felügyelete. Legfeljenbb akkor beállok segíteni hozzájuk, ha mondjuk valamit hevíteni kell, vagy kipurcan a hegesztő. De ritkán fordul ilyen elő. Csak szemlélődő vagyok.
A helyet viszont egész hamar elhagyjuk, és már csak sétálgatunk a kocsihoz. Azért egész hamar elrohan a nap. Alapból jócskán késő délelőtt keltünk fel, és most meg már a vacsin kell gondolkozni. Olyan hamar rohan az idő, ahogy a napok is csak úgy váltogatják egymást. Keményen össze kell magam szedni, mert az a hét és fél hónap olyan hamar el fog telni, hogy azon kapom magam már gyereksírásra fogok kelni. Mit sírásra? Bömbölésre.
- Azon gondolkoztál már mi legyen a vacsi? - kérdezem ahogy beülök a kocsiba, és a kulcsot is a helyére illesztem. Eszem ágában sincs Noraht azzal szekírozni, hogy néha mikor már ő javában alszik, én csak álmatlanul nézelődök és azon gondolkozom, hogy vajon mennyire is lesz strapáló az első pár hét. Erre az ember nem tud felkészülni, legyen akármennyire is otthon a témában.

words: 565 ♠ music: Gary Jules - Mad World ♠ to: Norah ♠

...you are my passion...

• music: Nickelback - Hero •

Látom Johnnyn, hogy sikerül kicsit felhúznom az aggodalmaskodással, de akkor is így érzek. Elég meghatározó nála is, mennyire kedvelik az emberek és, hogy mennyire népszerű. De azért kicsit sikerül megnyugtatnia azzal, hogy sokak szerint én jó hatással vagyok rá. Nem tudom, hogy így van-e de, ha igen, akkor örülök. Persze, én is látom, hogy már nem olyan, mint régebben, de nem tudom, hogy ez a munkája terén is igaz-e. Komolyodott vagy sem, megfontoltabb vagy sem... nem tudom, mert nem látom akció közben. Csak azt tudom, hogy borzalmasan aggódok, akárhányszor magára ölti azt az egyenruhát és elmegy. Mindig attól rettegek, hogy baja esik, pedig tudom, hogy nem pancser ő. De a félsz mégis bennem van, hiszen nem csak egy ember ügyességén múlik, hogy életben marad-e vagy sem.
-Jól van, nem fogok ezen parázni. Leállítom magam, csak ne nézz rám ilyen korholón.- takarom el az arcom röhögve, mert ilyenkor tényleg szégyenlem magam. Tudom, hogy más se hiányzik neki, mint az én nyafogásom, ugyanakkor szeretem megbeszélni vele azt is, éppenséggel mi miatt vagyok feszült. Ő mindig meg tud olyankor nyugtatni, mint most is. Végtére is, tényleg nem kellene másokkal foglalkoznom, csak vele.
-Na várj csak. Most már akkor semmiért sem aggódhatok? Még érted sem?- duruzsolok vigyorogva, mert bár dühítenie kellene, amikor meg akarja mondani mit csináljak, mégis vonzó számomra, ha ilyen határozott. Amikor elmondja, hogy már pedig ő tudja mit csinál... egy igazi érett férfit látok magam előtt, nem azt a lökött suhancot, aki régebben volt és ettől csak beindulok. Persze, a parancsoknak is van határa és nem mindegy, milyen stílusban közli, mit is akar, de amikor közben épp puszilgat, olyankor nagyon szexi tud lenni és szerintem, bármire képes lenne rávenni.
-Oké. Akkor ma pihenünk picit. Szeretném, ha végre nem csak bezuhannál mellém az ágyba, hanem használható is lennél.- mászkálok ujjaimmal lefelé a mellkasán kacéran, aztán vigyorogva elkapom a kezem. Na nem itt akarok én neki esni, hiszen mindenki lát meg minden... szóval, ráér majd otthon is vacsi, egy laza fürdő és egy kis masszázs után.
Mosolyogva lesek rá, ahogy felhúz, aztán meglepetten, de boldogan hallgat, amit mond. Tehát szokott nézelődni a neten? Ez megint csak feldob, mint a fene, hiszen ez is tükrözi, hogy bizony érdekli a dolog. Felkészült akar lenni és épp ez az, amivel nyugtatgattam. Úgyis addig fog készülgetni, míg nem tökéletes apa lesz belőle.
-Szóval láttál ilyet a neten mi?- duruzsolom vigyorogva aztán megpuszilgatom picit. Ismét csak elolvadni tudok tőle, ahogy most még kicsit zavarba is jön, amiért lebuktatta magát. De az én szememben ettől nem lesz kevesebb, sőt. Pokolian hálás vagyok, amiért ilyesmit csinál. Akár előttem is tehetné, nem értem, miért titkolja el.
-Arra gondoltam, hogy hétről-hétre kellene. Akkor talán látszik majd a változás. Viszont...- fogom meg mindkét kezét és összefűzöm ujjainkat, úgy álldogálok vele szemben, sunyi vigyorral az arcomon.
-Ne vágj olyan fejet, mint egy kisgyerek, akit rajta kaptak valami rossz dolgon. Örülök, hogy nézelődsz és érdekel a dolog. Így érzem, hogy velem vagy és segítesz. Hogy számíthatok rád. Ezért is, csak imádni tudlak.- puszilom meg mosolyogva, majd kézen fogom és elindulok vele lefelé, ha már úgy döntöttünk, hogy akkor jön velem haza. Intek pár munkásnak, kicsit körbe nézek még odalent is, aztán a kocsiig meg se állok. Minél előbb otthon akarok lenni Vele, kettesben.

i'm gonna be your hero

Picikét, de tényleg csak egy picikét elkomorít, ahogy megint, mint általában sokszor előkerül a lpetyka téma, és a szokásos "mit gondolnak rólunk mások" história. Most tényleg nem kellene ezt egy picikét legalább pihentetni? Komolyan kezdek attól félni, hogy Norahnak ez örökös paranoiája lesz, és nem tudunk majd nyugton maradni tőle. Már előre félek. Pedig próbálok és mindenféle módon hatni ráis, ugyanakkor nem teljesen elzárkózni a világtól, hogy lássák tényleg nem az érdek köt össze minket. Meg sok esetben szerepelünk az újságokban, hacsak egy fotó és pár mondatos cikk erejéig, de akkor is azt boncolgatják, mennyire vígan elélünk. Sőt mindenhol azt írják, hogy Norah mennyire jó hatással van rám. És akkor... Áh.. én feladom.
- Cica tudod, hogy nem fognak semmi ilyet gondolni. Az újságok is azt cikkezik, mennyire jól megvagyunk. Tudod jól. - sóhajtok, közben picit aggódóan rá sandítok. Meg persze picit talán korholóan is. Tiszta hülyeség ilyen baromságba belelovallnia magát. A végén tényleg a rögeszméje lesz, és akkor is azt fogja erről hinni, ha már rég elfelejtették ezt az egészet.
- Hidd el nem egész nap azon csámcsognak az emberek, hogy eljegyeztelek, lesz egy gyerekünk és építjük a házat. Ezek csak... paraméterek, amiket az újságokban leközölnek. De figyeld meg nem lesz semmi gond. Csak ne aggódj mindig emiatt. Oks? - húzom végül mosolyra a szám. Egyre jobban érik most már az a sajtóbejelentés, talán azzal Norah is megnyugszik, és a firkászok sem találgathatnak ki különböző sztorikat.
- Oké, akkor este lesz egy fotó. - kibújok az ölelésből, és felülök mellette. De csak addig míg a kezem átpakoljam fölötte. Most félig ülve hajolok fölé, és úgy hallgatom, megint mennyit magyaráz arról, hogy én túlstrapálom magam. Nem kell engem annyira félteni ám.
- Egyezzünk meg abban, hogy most mindketten kicsit tesszük a dolgunkat. Te tanulsz, én tervezek itt. Csak pár nap, hét. Kibírjuk. Nem fogok becsavarodni. De egy kis lazítás tényleg nem ártana. Szóval meggyőztél. Te csinálsz valami vacsit, én pedig hazamegyek most veled. Rendben? - ma valahogy engedékenyebb vagyok, vagy legalábbis hajlok Norah szavára. Azért ne szokja meg, szoktam sokkal konokabb is lenni. Adok még egy csókot neki, majd feltápászkodok és felhúzom őt is.
- És akkor majd... te is ilyen napról napra, vagy hétről hétre fotósorozatot fogsz a hasadról csinálni? Neten láttam pár... ilyet. - kezdem picit zavartan.

words: 565 ♠ music: Gary Jules - Mad World ♠ to: Norah ♠

...you are my passion...

• music: Nickelback - Hero •

Kicsit azért gáznak érzem, hogy most miattam ennyit kell költenie. Mert persze, besegítek én, de az a nagyanyám pénze, rengeteg örökség, na meg a két-három már halott férj vagyona... szóval van bőven. De az, hogy Johnny most mindent belefeccöl a házba, kicsit aggaszt. Nem akarom én, hogy mindenét erre áldozza. Haladhatnánk mi lassabban is, mint mások vagy épp nem lenne muszáj olyan nagy luxushoz se ragaszkodni. Na jó. Igazából az zavar, hogy mit fognak majd írni a szennylapok. Már előre látom a cikkeket rólam, aki egy aljas perszóna, elcsavarta Johnny fejét, gyereket csináltatott magának, feleségül vetette magát és még egy házat is felhúzatott. A külvilág számára ez az egész egy kis haditervnek fog tűnni, mintha én erre utaznék és ez is fogja majd meghatározni azt, hogy milyen véleménnyel lesznek rólam. Nem az fogja őket érdekelni, én mit mondok vagy milyen ember vagyok, hanem az, amit az újságok megírnak.
-Persze cica, jó ez így csak... félek, mi lesz mindennek a következménye. Újságok és hasonlók, tudod.- motyogok kicsit szégyenlősen, mert tudom, hogy most az fogjuk, hogy ne foglalkozzak velük, de akkor is zavarni fog, ha csúnyán néznek majd rám az emberek az utcán. "Nézd, ott az az aljas ringyó."
-De persze, imádlak, amiért mindenre gondolsz és azt se tudom már, mivel köszönhetném meg neked, csak majd mennek a pletykák, hogy én kizsigerellek és hasonlók. Ettől tartok leginkább.- sóhajtok egyet, közben hozzábújok még jobban, hátát simogatom tovább és nyakába csókolgatok. Arról senkinek fogalma sem lesz, mennyire szeretem valójában és, hogy az egész gyerekes dolog nem egy terv része, hanem a véletlen műve.
Látom rajta, hogy a képes dolgon kicsit elgondolkodik, de aztán minhta felbuzdulna.
-Rendben. Akkor este csinálunk egy képet, aztán majd gondoskodok én a fotókról, te csak csináld a dolgod tovább. Én majd közbe játszom a paparazzit.- vigyorgok rá és már látom is magam előtt, ahogy készülnek majd a nagy komor képek róla, miközben azon agyal, mit merre kell vinni a munkásoknak. De ez is egy rész lesz az életünkből. Ez is a kirakós egy pici darabkája. Ugyanakkor aggódom is érte, mert tényleg állandóan az építésen agyal és már látszik is rajta, hogy leterheli a dolog. Nem akarom, hogy tehernek érezze vagy úgy gondoljon majd erre az időszakra vissza, hogy kihajtotta a belét.
-De cica. Nem kell neked folyamatosan kattognod mindenen. Persze, felügyelni kell a munkásokat, de ne kattanj be nekem a végére, mert mindig az építéssel foglalkozol. Néha lazíts, rendben? Például, holnap majd csak délután nézel el ide, megértetted?- csinálok úgy, mint egy igazi komoly nőszemély, aki most a sarkára állt, de végül csak elnevetem magam. Tudom, hogy nem mondhatom meg mit csináljon és nem is akarom, csak épp aggódom érte. Azt pedig szabad.
-Szóval, holnap maradj velem otthon jó? Félre rakom a könyveket, beülünk a kádba és csak ázunk órákig. Megmasszírozlak picit, aztán vacsizunk egyet, ilyesmi. Nem akarom, hogy kikészülj.- sutyorgok az ajkaiba, közben folyamatosan cirógatom és szeretgetem, mert képtelen vagyok betelni vele. És amúgy is. Így tudom vele a legjobban éreztetni, mennyit jelent nekem, hogy tényleg ennyire elszántan csinálja az egészet. Mert hát értem is csinálja és a gyerekünkért is nem kedvtelésből.
-És igen. Folytatólagos lenne. Majd teszek bele pár ultrahangos képet is és hasonlókat. Mindent meg akarok örökíteni a nyugdíjas éveinkre.- vigyorodok el, de aztán az órámra lesek teljesen véletlenül és sóhajtok egyet. Nem ártana készülnöm a vizsgáimra, ráadásul otthon is minden romokban. Mosni, takarítani és főznöm is kellene, mert azt a könyvek mellett picit elhanyagoltam. Johnnytól pedig nem várom el, mikor egész nap itt pakol, dolgozik és felügyel. Így is sokszor csak bevágódik mellém az ágyba és már alszik is.
-Mit szeretnél ma vacsizni? Mert lassan nem ártana annak is neki látnom és milliónyi dolog vár rám otthon.- lesek rá mosolyogva, közben folyamatosan puszikkal bombázom de, hát istenem, nem bírom megállni, hogy ne tegyem.
-Maradsz még vagy haza jössz velem?

i'm gonna be your hero

Szóval kíváncsi arra a koktélra. Hát az jó, mert én is. Annyira azért nem vagyok otthon abban a világban, csak hobbi szinten próbálgatom magamtól. De akkor majd tuti megkérek valakit tanítson meg egyre. Norahnak utána már tényleg egy szava sem lehet hogy rossz lenne a koktél. És annak a napnak különben is majd úgy kell eltelnie, hogy minden klappoljon, senki se szenvedjen hiányt, mindenki érezze jól magát akiket elhívunk, és nagy bulit csapunk. Mert az az igazi házavatás, mondjon bárki bármit is.
Ugyanakkor az is elég hízelgően hangzik, amikor magyarázni kezdi nagyban, hogy őt a pénz végképp nem érdekli, csak én. És a milliós fotózásra már egy vigyort is megeresztek. Nagyon tud hízelegni, de olyankor imádom is érte. A nyakát tovább bombázom a puszikkal, de inkább rátérek az ajkaira apró csókok adogatása közepette.
- Tudod cica most azok a milliók belemennek a házba. Ha már egyszer nekiálltunk építeni, akkor csináljuk úgy, hogy arra hosszútávon is azt mondhassuk, igen, még mindig korszerű, modern, és mindennel ellátott házunk van. Csak a miénk, és nem kell majd sosem megtoldani semmivel mert most fogunk mindenre gondolni. - duruzsolom neki, de aztán ahogy közelebb húz magához, abbahagyom a csókolgatást. Ha az indulatok itt elszabadulnak, akkor a munkások még napokig ezen csámcsognak, és nem fogunk sehogy sem előre haladni. Inkább hagyom, hogy Norah hozzám bújjon, én pedig készségesen ölelem át a derekát. Most még nincs tető a fejünk fölött. Jó a kilátás, még ha odafent nem egészen olyan tiszta az égbolt mint mondjuk Görögországban volt. Ott egész éjjel számlálhatatlan csillag fénylett. Itt semmi sem látszik este. Épp azért nem is terveztem semmiféle tetőtéri ablakot. Minek? Nincs igazán kilátás, csak a sötét égbolt.
- Képeket? - csak akkor pillantok Norahra, amikor a fotózással előhozakodik. Ilyen még nekem eszembe sem jutott igazán. De ennyi meló mellett örülök, ha azt fejben tartom, mára, meg holnapra, meg azutánra mit kell megcsinálni a házon.
- Hmm... Még ez eszembe sem jutott. De tudod mit? Ma este fotózunk egyet a tükör előtt oké? - adok most én egy puszit az arcára. Tényleg egész jó ötletnek tűnik így első hallásra. Valahogy erre az ugrik be a fejembe, hogy minden este lenne egy ilyen fekérneműs fotózkodás. Jó, van egy kis perverz beütése a gondolatnak, de azt hiszem sokan így csinálják.
- És ilyen folytatólagos dolog lenne?

words: 565 ♠ music: Gary Jules - Mad World ♠ to: Norah ♠

...you are my passion...

• music: Nickelback - Hero •

Csak elvigyorodok, ahogy azt ecseteli, hogy bizony nem hagynak majd engem ücsörögni, mikor ők buliznak. Reménykedtem benne, hogy tényleg nem leszek majd nagyon féltve és berakva a sarokba, mint egy porcelán baba, csak épp nem mertem volna magamtól azt mondani, hogy majd velük bulizok. Azt hittem, akkor majd lehurrogna, hogy mégis hogy gondolom, hogy nagy pocakkal majd én ott táncikálok. Bár az majd úgyis később derül ki, mennyire lesz kedvem akkor már táncikálni. Lehet tényleg, csak ücsörgök majd a derekamat fájlalva, mint valami öreganyó.
-Hát kíváncsian várom azt az alkoholmentes koktélt Mr Storm.- kuncogok, de aztán ahogy csókolgatni kezd, már sokkal inkább arra koncentrálok. Meg is fordul a fejemben pár piszkosabb gondolat, de gyorsan elüldözöm őket, hiszen alig pár méterre tőlünk a munkások dolgoznak, fejünk fölött a csupasz ég van és egész sok helyen belátni. Na meg, nem így szeretném felavatni az új házunkat. Azt majd egy másik alkalommal.
-Az utolsó, ami érdekel benned, az a pénzed. Az se érdekelne, ha egy szakadt kis csótányokkal teli lakásban kellene együtt élnünk. Viszont egy valamiben kihasznállak.- hagyok egy levegővételnyi időt, közben komoly arccal bámulok rá, aztán elmosolyodok és megcsókolom.
-Én ingyen bámulhatom a tested, amit mások milliókért fotóznak.- suttogom ajkaiba kuncogva, aztán picit meg is harapdálom óvatosan, miközben csak még jobban összefűzöm ujjainkat. Tudtam én már az első pillanattól, amikor megismertem, hogy ő csupán a figyelmet igényli. Viszont nem azt a figyelmet, amit a tömegtől kapott. Látszott rajta, hogy valahogy igazából nem is érzi, hogy rá akkora szükség lenne, hiszen ezt hangoztatta is folyton. Nekem pedig épp ettől vált egyre szimpatikusabbá, hiszen tisztán látszott ezekből, hogy neki is vannak érzelmei. Pedig akkor még egy beképzelt idiótának tartottam, aki csak villog és fényezi magát állandóan. De Johnny ennél sokkal több. Talán még több érzelem szorult bele, mint bárki másba, csak épp nem villog vele és akárkit nem tüntet ki vele.
-Épp az a célom édesem, hogy megőrülj értem.- sóhajtom érzékien, ahogy csókolgatni kezdi a nyakam, közben boldogan elvigyorodak a hallottak miatt. Teljesen el tud varázsolni, amikor neki lát azt ecsetelni, mit is érez irántam, mert tudom, hogy neki elhihetem. Ugyanis sűrűn nem használja ezeket a szavakat. Csak úgy nem dobálózik velük. Nekem is, csak akkor mondott már ilyesmit, amikor biztos volt benne.
-Szóval már el is tervezted, milyen lesz az a pezsgőfürdő. Hát akkor nincs több kérdésem bíró úr. Biztosan csodás lesz. Rád bízom a többit én pedig majd számolgatok, ahogy megbeszéltük. Na meg, lehet neki kellene látnom beszerezni pár bútort. Amíg nem tudunk ide átcuccolni, addig még mindig simán elférnek amott a holmik. Hiszen ott egy egész üres szoba.- agyalok hangosan, aztán nyomok egy cuppanós puszit az arcára, szorosan magamhoz ölelem és az eget lesem a fejünk fölött, miközben hátát simogatom és csak szaglászom a parfümét.
-Arra gondoltam, csinálgathatnánk majd képeket, hogy később legyen mit nézegetni és mutogatni. Ezzel egyben legalább azt is látnánk, hogy nőtt a pocakom, azt meg lehetne majd egy külön albumba pakolni majd a babáról. Vagy szerinted hülyeség lenne?- motyogom végül a fülébe halkan, mosolyogva, ahogy elképzelem évek múltán, mikor majd alig pár évesen lesegeti a csöppség a régi képeket. MIndent meg akarok örökíteni majd, hogy könnyebb legyen az emlékezés.