Fun House - Johnny & Norah

i'm gonna be your hero

- Nana, nem úgy van az, hogy mi majd ünnepelünk, te meg kivonod magad a forgalomból. Majd... addigra megtanulok valami alkoholmentes koktélt, azt iszod. És ki ne akarj maradni ebből. - magyarázom széles vigyorral neki. Már úgyis egész otthonosan tudok az olyanban mozogni, nem lesz az a keverés gond. Meg igazából egy pohár pezsgő sem ártana meg neki. Vagy akár naponta ihatna vörösbort, mert azt olvastam az serkenti a terhes nők vérkeringését. Ha van időm leülni netezni olykor, valamiért mindig arra terelődik el a figyelmem, hogy ilyen babás baromságokat olvasgatok, aminek én még nem igazán tudnám hasznát venni. Bár egész jó tanácsok. Utána meg törlöm az előzményeket, hogy Norah ne azt nézegesse, merrefelé kutakodok én éjjelente ha ő elalszik. Mondjuk volt már, hogy kiléptem a gépből, erőm sem volt törölni az előzményeket, annyira fáradt voltam. Inkább hagytam a fenébe.
Fölé mászok, ahogy azt kezdi ecsetelni, hogy mennyire mázlistának érzi magát amiért itt vagyok neki, és nem tudom megállni azt sem, hogy mindjárt menten megcsókoljam. Jo hosszan, de időnként megszakítva azt.
- Ugyan már, ezt akár én is mondhatnám. Elég régóta hiányoltam már, hogy egy nő ennyire odáig legyen értem, hogy ha hazamegyek, akkor tudom hogy várni fog, hogy ha kell megmasszíroz. Én pedig megpróbálom a szeretetemmel elhalmozni. Ez már nekem mind régóta hiányzott. Emiatt féltem annyira egy újabb esküvőtől, mert csak azt láttam benne, hogy megint valaki kihasznál. - duruzsolom az ajkaiba amikor épp megszakítom olykor a csókot. Most így tök jól elvagyunk. Odalent egy csomó munkás dolgozik, de én nem zavartatom magam. Még itt fent úgysincs semmi tennivaló. Megfogom Norah kezeit, összekulcsolom az ujjainkat és a fejünk fölé húzom, hogy csak még jobban közelebb hajolhassak hozzá.
- Imádlak. Nem tudok mást mondani, megbolondítasz. - csókolgatok már lassan a nyakába is, csak akkor gondolkozok el, amikor ismét eőhozakodik az építkezéssel. Pontosabban a pezsgőfürdővel. Ó affelől meg csak ne aggódjon. Már azt is mind megterveztem, egy pillanatra sem felejtettem el, hogy olyanról is beszéltünk még Görögországban.
- Cica, arról is gondoskodtam. Már az emeleti fürdő tervrajza is megvan. Arra gondoltam, hogy az lehetne egyszerre kád is, meg pezsgőfürdő is. Jó nagy lesz, tágas, többen elférünk majd benne. Bárki vígan lubickolhat benne. És ha kell akkor elég lesz majd csak fürödni benne, de akár beindíthatjuk a gépet és akkor működik a másik funkciója is. Csak azt nem tudom, hogy mennyire legyen ablakos a fürdő. Mert innét mondjuk sok helyre nincs szép kilátás. Akármennyire is park kezdődik a ház egyik csücskétől, egy felhőkarcolókkal körbevett nagyvárosban vagyunk. Pedig a pezsgőfürdő pont a parkra nézne, a kilátás nem lenne annyira rossz.

words: 565 ♠ music: Gary Jules - Mad World ♠ to: Norah ♠

...you are my passion...

• music: Nickelback - Hero •

Mosolyogva cirógatom csak, miközben látom, hogy nagyon elgondolkodik valamin, ami mondjuk csakis jó lehet, mert közben ezerrel vigyorog. Ebből csakis jóra tudok gondolni, úgyhogy semmi okom arra, hogy feszengjek. Miért is tenném? A leendő házunkban fekszünk az emeleten, ami mondjuk még félkész, de már most imádom. És egyébként is. Kell ez az építgetős rész az életünkbe, mert így legalább erre is emlékszünk majd évek múltán. Amikor még izgatottan tervezgettük, mit merre, hogyan és miért.
-Hát még én mennyire örülök.- simítom meg az arcát a puszi után, aztán csak bámulom és bámulom és képtelen vagyok betelni a képével. A sok rossz után, ami történt velem, ő olyan számomra, mint egy őrangyal. Vagy, mint egy mentőöv, amit bedobott valaki mellém, amikor én épp a viharos tengeren hánykolódtam. Fogalmam sincs, hol lennék most nélküle. Talán már nem is élnék, hiszen azt is neki köszönhetem, hogy életben maradtam. Akkor jöttem csak rá igazán, hogy nem akarom elpazarolni a drága időm és, hogy tényleg, komolyan akarom Őt. Képes volt visszarángatni a valóságba akkor is, mikor másnak nem sikerült volna és ezért örökké hálával tartozom neki.
-A bárpult jó ötlet. Hiszen valahol kell majd tartani ház avató bulit is. Persze, én már nagy pocakkal leszek, de akkor is kell majd. Legfeljebb majd végig ücsörgöm vagy valami.- vigyorgok rá ezerrel, ugyanakkor izgalommal tölt el már maga a képzeletbeli kép, hogy nagy pocakkal sündörgök majd az új házban. Na és persze, megdobogtatja a szívem rendesen, hogy már most a gyereknek tervezget medencét, csúszdát és hasonlókat. Annyira imádom, amiért nem úgy csinál, mintha tényleg tök idegen lenne neki az egész, hanem próbál már most felkészülni mindenre. Szinte látom magam előtt, ahogy majd együtt szórakoznak az udvaron. Életem két kis szerelme.
Vigyorogva lesem és hallgatom, mi mindent képzelt már el, de ezt fokozni, már képtelen lennék. Ráadásul az agyam már teljesen máshol jár, jobban mondva, csakis körülötte jár.
-Csak az jutott még eszembe, hogy mennyire mázlista vagyok, amiért az enyém vagy.- sutyorgom mosolyogva, miközben tovább simogatom, amerre csak érem.
-Viszont egy valamit lehagytál. Egy pezsgőfürdőt is bedobhatnánk valahova. Szép emlékeket juttatna eszembe, amikor ott áznánk kettesben.- na igen. Görögország örökké az egyik legszebb emlékem lesz, ami a közös életünkről szól. Nem beszélve arról a lánykérésről, aminek még mindig durva hatása van rám. Ha, csak rá gondolok, libabőrös vagyok és teljesen elönt a szerelem. Nem hiszem, hogy képes lennék valaha is nem így érezni iránta.

i'm gonna be your hero

Csak egy mosoly terül el az arcomon, ahogy Norah azt kezdi ecsetelni, hogy csak azért kérdezte az egészet, mert akkor van értelme az egésznek. Sokszor ilyenkor eszembe jut, hogy megérte belevágni az egész esküvős ejlegyzős mizériába. Mert ő tényleg szeret. Ő tényleg odafigyel rám, és nem az érdek vezéreli, ami sok más nőről elmondható. Hisz ismert vagyok, dúskálok a pénzben és még egy jó vágású életerős fiatal pasas is vagyok. Ellentétben a vén kecskékkel, szóval sokak főnyereményként néznének rám. Persze anyagilag
De Norah más. Őt azért szeretem, amilyen, hogy önmagát adja, és nem azért nyaggat minden nap, hogy ezt vegyük meg, meg azt vegyük meg neki. Persze szívesen meg is tenném, mert szeretném, ha boldog lenne. De tisztán látom rajta, hogy én kellek neki és nem a pénztárcám.
- Örülök, hogy így alakultak a dolgok... velünk. - köelebb hajolok hozzá, és nyomok az ajkaira egy puszit. A mosolyom ez után csak még szélesebb lesz, és amikor a gyerekszoba témát kezdi felemlegetni, az ajtó helyett lévő keretre nézek. Most, hogy még se ajtó, se ablak, bármerre belátni a házat. Épp ezért lehet innét átlátni a gyerekszobába is. Igazából nem feltétlenül volt az a colom, hogy a legközelebb legyen a gyerek. Vagyis de, de abból a célból, hogy ne kelljen majd a mi szobánkba rakni a kiságyat, mert a szomszéd szoba is elég közel lesz ahhoz, hogy ha baj van egyből lehessen ugrani. De persze nyilván fontos szempont volt azis, hogy a közelben tudjam, és hogy könnyen elérhető legyen. Hogy szem előtt legyen.
- A ház többi részét? Arra gondoltam, hogy talán lehetne egy jókora bárpultkészlet a nappaliban. Meg egy nagy medence az udvaron, kis kosárpálya, meg a medencéhez még valami csúszda is. A kissrác majd jól el tud ott játszani. A hátsó udvart befüvesíteni végig, és csak oda járda ahova kell. - kezdem ecsetelni, mi minden jönne jól, vagy mire gondoltam a házépítéssel kapcsolatban.
- Talán még hogy a padlás is átlátható legyen, kellenének tetőablakok is. Neked jutott még eszedbe valami?

words: 565 ♠ music: Gary Jules - Mad World ♠ to: Norah ♠

...you are my passion...

• music: Nickelback - Hero •

Fogalmam sincs, honnan jutott eszembe ez a hülye kérdés és látom rajta is, hogy igazából ő sem tudja hova tenni. Mégis, valamiért kibukott belőlem, mert biztos akarok lenni benne, hogy tényleg boldog velem. Hogy tényleg tudok neki olyan életet nyújtani, amire azt mondhatja majd évek múltán, hogy bizony boldog volt.
A mosolya láttán viszont, ami a pillanatnyi zavara után jelenik meg az arcán, teljesen megnyugszok. Abból aztán kiolvashatok mindent, hogy tényleg jó így neki minden. Hogy nem bánja, hogy így alakult és azt sem, hogy összeakadt velem. Úgy tűnik, még azt is kezdi élvezni, hogy a babával kapcsolatban is tervezgethetünk, hiszen az imént is azt ecsetelte, hogy tök közel lesz a gyerekszoba. Még erre is gondolt.
-Csak úgy kérdeztem. Szeretném, hogy boldog légy. Megérdemled.- mosolygok rá lágyan, közben megsimítom az arcát, majd inkább elfekszek mellette és onnan lesek fel rá. A szoba valóban csodás lesz. Már látom is magam előtt és tény, hogy az ágy is a legjobb helyen van. Az pedig végképp megnyugtat, hogy ilyen közel lesz a baba szobája. Legalább gyorsan át tudok hozzá rohanni, ha felsírna éjjel. Tökéletes lesz minden.
-És igazad van. A gyerekszoba jó helyen lesz ott. Megnyugtat majd, ha közel lesz a picúr. Legalább te se biztos, hogy felébredsz majd a sírására. Szerintem én előbb fogok kapcsolni.- vigyorgok rá, miközben ismét mellkasát piszkálgatom, aztán sóhajtok egyet, ismét oldalt fordulok de csak, hogy hozzá bújhassak úgy igazán. El tudnék most így aludni, a szabad ég alatt, a félkész háló szobánkban. Ez pedig a legbiztosabb jele annak, hogy jól fogom itt érezni magam.
-Na és mesélj. Milyennek képzelted te a ház egyes részeit? Nem szeretnélek elnyomni. Kíváncsi vagyok, miféle elképzeléseid vannak.- motyogok a mellkasába, aztán egyik tenyerem a fejem alá pakolom és nyaka vonalát rajzolgatom végig körmöm hegyével. Imádom így birizgálni beszélgetés közben. Nem is bírok mozdulatlan maradni soha, ha mellettem van. Valami apró érintéssel mindig érzékeltetni akarom vele ilyenkor, hogy oda vagyok érte.

i'm gonna be your hero

Nagyon is büszkeséggel tölt el, ahogy sorra helyesel az ötleteimre. Mint ha tényleg ő is ilyenekre gondolt volna, mint ha ő is ezeket szerethné. Pedig a nyitott galéria, vagy a padlásfeljáró is csak itt, az építkezés közepette jutott eszembe, nem pedig amikor otthon ücsörögtünk, és a tervrajzokat böngésztük, rajzolgattunk rá, és mindegyikünk mondta, hogy ki mit tervezne. Az már biztos, hogy én akarok egy bárpultot, bárszekrénnyel meg minden hozzávalóval a nappaliba. Úgy is elég hatalmas lesz, el fog férni. Meg néhány koktélt én is össze tudok ütni, mert nem nagy ügy, elég volt párszor ellesni. Mixerfelserelést meg akárhonnét be lehet szerezni. Szóval az a nappali elég vegyes stílusú lesz, de azt hiszem meg lehet az összhangot teremteni. Főleg ha tényleg zöld lenne ott a fal. Mert a gondolattal is eljátszok, hogy ahhoz a falshoz milyen bútorok valók, milyen berendezés, és még sorolhatnám.
- Hmm... Talán a gyerekszoba könnyebb lenne, igazad van. - gondolkozok el én is ebből a szemszögből. És tényleg sokkal egyszerűbb lenne, nem kellene a csöveket arrébbrakosgatni, na meg ha eltörne valami, nem a garázsban ázna ki a mennyezet. Ahol lehet még időben észre sem vennénk.
- Zseniális ötleteid vannak cica. - adok egy puszit neki, de aztán már tovább is állunk a hálószobába. A matrac előáll egy kis pihire, nem is tudok neki ellenállni, leülök, de végül el is dőlök rajta, ahogy Norah mellém telepszik le.
- Hogy mit keres itt? Fél napba telt elhúzogatni jobbra és balra, mire kitaláltam, hogy az ágynak majd itt lesz a helye. A többit meg majd ehhez fogjuk eligazítani. Az ablak is szemben van, itt a legtöbb a fény, és úgyis ez lesz a hálószoba középpontja nem? Nem hiszem, hogy kelleni fog ide a gyerekágy. Mert ha a garázsra épül ki a szobája, úgyis pár lépésre lesz. - ecsetelem, mégis miféle célból került ide az a matrac. Nem volt az olyan hülyeség. Jobb mint ha az ágyat kezdenénk huzigálni, hogy de itt meg ott nem fekszik jól.
Párszor még körbe is kémlelek a szobában, csak akkor nézek Norahra, mikor megszólal. Először csak úgy attól mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy rá nézek, de egy picikét, egy parányi pillanatra elkomorodok. Nem tudom igazából mitől juthatott eszébe ez, mert nem hiszem, hogy úgy néznék ki minden nap mint aki problémákkal küszködik. De aztán széles mosolyra húzom a szám és felkönyökölök, hogy hosszan megcsókolhassam.
- Persze, hogy az vagyok. Van egy gyönyörű menyasszonyom, éppen épül a házunk, és... úgy minden sínen van most. Nem? Vagy miért kérdezed?

words: 565 ♠ music: Gary Jules - Mad World ♠ to: Norah ♠

...you are my passion...

• music: Nickelback - Hero •

Annyira tetszik, hogy nem csak úgy félvállról veszi ezt a ház dolgot, hanem lelkesen csinálja. Tervezget, szervezget, agyal és saját ötleteket is ad hozzá, amiből arra tudok következtetni, hogy igazán tetszik neki is ez az egész. Végtére is, ha nem élvezné, akkor nem kattogna rajta az agya. Ráadásul neki is ez az első háza, legalábbis tudtommal. Olyan ez az egész, mint egy nagy kaland.
-Jó, majd navigálok. Csak ne parancsolj majd ágyba meg ilyenek.- nyomok még egy puszit az ajkaira, aztán csak tovább ölelgetem, végül ahogy a padlásfeljárót emlegeti, fel lesek a fejünk fölé. Próbálom elképzelni, milyen is lesz az akkor, és csak vigyorgok. Tetszik az egész. Bármit is talál ki, nekem tetszeni fog. Érzem. Mert nagyon el tudja találni az ízlésemet és azt hiszem, sok mindenben meg is egyezik az enyém az övével.
-Tökéletes lesz cica. Nekem eszembe se jutott volna, de te mindenre gondolsz.- duruzsolom vigyorogva, közben nyakába puszilok aztán mosolyogva lesek csak fel rá. Kicsit hízelegnem kell, hogy érezze, tényleg nagyra értékelem a fáradozásait. Hiszen megtehetné azt is, hogy hagyja a fenébe az egészet, de nem teszi. Látom rajta, hogy a kedvemre akar tenni ezzel is én pedig imádom érte. Épp ezért akarom vele érzékeltetni is mindezt. Most csak bókokkal, később majd sok aprósággal. Mondjuk a kedvenc kajája lesz otthon a vacsi, megmasszírozom fürdés közben vagy ilyesmi. Sok aprósággal lehet ám érzékeltetni valakivel, ha megbecsülöd. Már pedig én ritka hálás vagyok akárkinek is azért, hogy ő az utamba került akkor, lassan két évvel ezelőtt.
-Szerintem a gyerekszobát egyszerűbb lenne oda pakolni, nem? Vagy a víz vezetékekkel érdemes babrálni, hogy a garázs fölé kerüljenek?- pislogok körbe, közben már próbálom is elképzelni, melyik szoba, merre fog nyílni és hogy fog kinézni. Az biztos, hogy csodás ház lesz. Olyan, ahol boldogan nevelhetjük majd fel ezt az apróságot. Olyan, ahol egy nagy boldog család lehetünk majd és más dolgunk se lesz, mint szeretni egymást. Az pedig tuti menni fog.
-Biztos volt, de azzal még nem álmodtam. Nem tudom miért nem. A gyerkőccel a nappaliban voltunk, aztán én voltam a hálóban. Más nem volt még.- vonok vállat séta közben, ahogy visszaindulunk a hálóba, aztán leülök Johnny mellé, miután rávetődik a matracra. Vicces, hogy ez már itt is van.
-Csodás lesz. De mond csak cica. Ez a matrac mit keres itt?- fekszek el én is mellette, aztán a plafont kezdem lesni. Egy biztos, a szoba fekvése nagyon jó. Mármint, vannak ezek az energiák. Szóval, az ember egyből érzi egy szobában, hogy kellemes-e ott lennie vagy sem, és ebben a félkész szobában már most nagyon jó heverészni. Szinte látom magam előtt az lazsálós, vasárnap reggeleket, amikor majd itt fekszünk csak és egymást szeretgetjük.
-Cica.- fordulok felé kíváncsian, közben felkönyökölök és úgy lesek rá komoly arccal.
-Mondd csak. Boldog vagy?- motyogom, miközben a mellkasán gyűrögetem a pólóját és próbálok nem rá nézni. Ciki kérdés ez, tudom, de biztos akarok lenni benne, hogy tényleg annyira boldog, mint én. Hogy tényleg örül, hogy így alakult minden és nincs semmi, ami egy picit is bántaná.

i'm gonna be your hero

Ahogy Norah arról beszélt, milyen lesz majd nagy pocakkal festegetni, elképzeltem a képet. Lássuk be elég viccesen festene egy szál létrán ácsingózva. Én meg tarthatnám alul, nehogy meglóduljon vele. Mert azért lássuk be, hogy egy teshes nő már elég korlátolt a mozgásban, bármennyire is azt akarja elhitetni a külvilággal, hogy semmi gond. Ha nem is kellene úgy vigyázni rájuk, mint a hópihére, ami bármelyik pillanatban elolvadhat, de az biztos, hogy lesznek bizonyos esetek, amikor igen is ki kell vonják magukat a forgalomból. Mint ahogy megelmíti, a nehéz cuccok cipelését is.
Az azonban igen csak tetszik, hogy mikor megemlítem neki a fentről nyitott nappali ötletét, akkor arra lelkesen reagál. Nagyszerű, szeretem az ilyen egyetértős napokat. Amikor még azon sem kell civakodnunk, hogy milyen legyen a bútor színe. Mondjuk annak majd a falhoz kell passzolnia. Ilyenről azonban még nem is igazán beszéltünk. Majd ha készen lesznek az alapok, és lehet rá mázolni.
- Cica, ugye tudod, hogy nem kivonni akarlak minden alól. Csak ami fölösleges a te helyzetedben. Gondolom szekrényt nem akarsz pakolni. A navigálását majd rád bízom, rendben? - viszonzom a pusziját is, aztán csak haloványan elmosolyodok. Tetszik most ez a nyugis hangulat, ahogy csak bújik hozzám, és közben nézelődik.
- Majd lesz ide egy mennyezet is. Gondoltam egy külön csapóajtós padlás jól fog jönni, ha valami kelléket már nem tudunk hova tenni. - mutogatok fel a fejünk fölé, ahol még csak néhány gerenda van. Majd ezekre lesz a felső betonrész rátöltve, és arra mehet a tetőszerkezet.
- Arra gondoltam, hogy a garázsba majd bejuthatnánk a házból is. És a garázs fölé akár mehetne a fenti fürdő. Vagy inkább a gyerekszoba? - egyelőre még egyről van szó. A többi szoba majd be lesz rendezve vagy vendégszobának, vagy bármi másnak. A hálón kívül persze. Aztán majd úgy lehet alakítani, ahogy szükséges. Lényeg az, hogy több szoba legyen mint ha inkább utólag jönnénk rá, hogy valamit nem tudunk átkombinálni szoba híján.
- Az álomban nem volt gyerekszoba? - kérdezem kíváncsibban az eddigieknél, miközben kézen fogom Noraht, és visszamegyünk a hálóhoz. Vicces, de egy matrac már így is van behelyezve. Mint ha azt jelezné, hogy ott lesz az ágy.
- Mit szólsz majd a szobánkhoz? - lehuppanok a matracra, és körbenézek, de tekintetem megállapodik Norahn.

words: 565 ♠ music: Gary Jules - Mad World ♠ to: Norah ♠

...let's save this fuckin' world...

• music: Nickelback - Hero •

Bár tény, hogy még kell idő, én akkor is izgatottan várom a dolgot és segíteni akarok benne. Nem akarok csak ücsörögni és várni, hogy Johnny mindent megcsináljon. Azt mindig is utáltam, ha nekem csak néznem kellett, hogy más dolgozik.
-Nem baj cica. Festeni nagy pocakkal is tudok majd.- vigyorgok rá, ahogy egyből ezen kezd aggódni és már előre látom, hogy még a széltől is óvni fog. Ez részben pokolian édes, részben viszont kiakaszt. Persze, terhes leszek és vigyáznom kell, de remélem majd nem akar azért hermetikusan lezárni és berakni egy dobozba, hogy ne essen bajom. Azt nem bírnám elviselni.
-Felőlem az egész lehet parketta. Az annyira barátságos és otthonos. Maximum a konyhában, az ebédlőben kéne járólap, nam meg a fürdőkben csempe. De szerintem az úgy vígan elég. A parkettát is egyszerű tisztítani. Szőnyegeket meg majd veszünk.- magyarázok mosolyogva, ahogy egyre jobban látom már, mit merre és hova kellene majd tenni, aztán követem Johnnyt az emeletre. Először elképedve lesem az eget a fejünk fölött, aztán megpróbálom elképzelni azt is, amit mond. Megjegyzem, már most tetszik a galériás ötlet. Imádnám, ha idefentről is leshetnénk a nappalit. Akkor legalább biztosan belátnék minden helyet, nehogy a gyerek elvesszen.
-Nekem tetszik az ötlet. Imádom a galériákat. Szóval benne vagyok.- vigyorgok rá, végül tovább lesem odafentről immár az egész helyet és izgatottan vigyorgok. Csodás érzés látni, ahogy a kis életünk épülget. Bár szép lassú folyamat, mégis érdekes és csodás.
-Remélem minden rendben fog haladni. Viszton azt ne várd, hogy én majd végig csak ücsörgök. Amiben csak lehet, segítek. Kiválasztani a festékek színét, bútorokat, egyebek. Persze, nem cipekedek, nehogy baj legyen, de elméleti dolgokban itt leszek ám.- nyomok egy puszit ajkaira, aztán csak boldogan magamhoz húzom és megölelem. Iszonyatosan jó érzés így vele tervezgetni. De a legjobb az lesz, amikor ez az egész kezdetét veszi, mi meg majd kapkodjuk a fejünket.

i'm gonna be your hero

Még szinte csak a falak vannak készen, meg kábel itt, kábel ott, mégis Norah már most látom ahogy tervezgetni kezdi mi hol milyen lesz. Elképesztő, mennyire pörög ilyenkor, és szinte hallani ahogy kattognak a fogaskerekek a buksijában.
- De ugye tudod cica, hogy az lazán augusztusra esik? Addig kerülnek be az ablakok, aztók. És addigra a tetónek is készen kell lennie. És ősszre már a hasad is elég nagy lesz nem? - reagálok a festős ötletére. Persze, semmi akadálya, majd összekenjük. De az biztos, hogy ha ő akarja kikenni az összes szobát, akkor bizony csipkedhetjük magunkat. Mert még az esős idő előtt meg akarom hozatni a berendezéseket. Amikből persze a nehezebbekhez hozzá sem nyúlhat. Majd a végén dekorál. Vagy dirigál, hogy a nagy tárgyat ne az egyik sarokba tegyük, hanem középre. Érdekes lesz majd.
Elindulok közben utána, ahogy a nappali felosztását kezdi mutogatni. Igazából még nem gondolkoztam el azon, hogy mik hol legyenek. Csak a kandallót tudom, meg az ablakokat. Jó világos egy nappali lesz. De mégsem az utcára néző. nem kell majd bebámészkodni. Arra ott az előszoba.Az ajtó két oldalán úgyis lesz hosszában megnyújtott ablak, azokon bőven ki lehet majd kandikálni. Elképzelem mindazt, amit magyaráz, végül egy elégedett vigyorral lesek rá, ahogy megáll a szoba közepén. A babás ötletem látszik rajta, hogy még jobban feldobja.
- Jobb inkább arra az esetre felkészülni, ha tőlem nem nagyon örököl semmit. Mondjuk nem lesz egy két lábon járó kazán. Akkor az egész házat fel kellene majd így fűtőcsövekkel futtatni, és kész is a padló. Mondjuk azon még nem gondolkoztam, a fürdőt leszámítva, hogy a többi szobában, csempe, parketta, vagy szőnyeg legyen. - morfondírozok egy pillanatra, de aztán kézen ragadom Noraht, és a kész lépcsőn felvezetem. Még csak beton az egész, de majd szépen le lesz burkolva fával. Feleannyira sem fog durván kinézni. Az emeletre felérve pedig felérünk a szabad ég alá. Mert még csak a gerendák feszítenek a tetőszerkezetből, semmi más.
- Arra gondoltam, hogy a szobák egy nagy négyzet alapján helyezkedjenek el egymáshoz képest. Középen pedig le lehessen látni a nappaliba. Persze lesz majd végig korlát. Mit szólsz?

words: 565 ♠ music: Gary Jules - Mad World ♠ to: Norah ♠

...let's save this fuckin' world...

• music: Nickelback - Hero •

Komolyan elképesztő, amire ez a pasi képes. Egyszerűen gyönyörű az egész hely, már most. Pedig még lesz rajta munka rendesen. Festés meg ilyesmik, de nem zavar. Én már így is látom szinte, milyen lesz a végén.
-Azt ugye tudod, hogy festeni én akarok. Mint a filmekben... közösen neki látunk. -vigyorgok ezerrel, közben a nyakába puszilok párszor és azon agyalok, hogy a fenébe köszönhetném meg neki mindezt. Hiszen én sosem csinálok semmit, csak élvezem, ahogy elkényeztet. Na meg az idegein táncolok.
-Az elosztása ilyen volt. Már az első álmomtól kezdve ugyanolyan mindig.- motyogok kicsit félénken, mert ez tényleg fura. Bár volt már ilyesmiben részem, ami szerintem... nem is tudom. Mintha egy üzenet lenne ilyenkor. De a lényeg, hogy csodás lesz.
-Hát itt például- indulok is körbe, ahogy elenged és már mutogatom is, mi merre volt - itt volt a kanapé, aztán ott szembe egy kis csinos asztalka, ott a falon szembe egy nagy tévé. Az ablaknál földig érő nagy sárga függönyök lógtak, a fal pedig olyan kellemes zöld színű volt. Aztán itt pedig, itt volt a kandalló, emitt pedig a karácsonyfa. Ugyanis épp karácsony volt. Itt meg szanaszét voltak kis játékok, meg egy állóka a csöppségnek és egy fotel. Ennyire emlékszek. de ez mind nagyon jól nézett ki együtt.- állok meg végül a szoba közepén vigyorogva, teljesen fellelkesülve, végül hevesen bólogatni kezdek és megint csak elcsodálkozok, mennyire figyel már most a picúrra is.
-Az csodás lenne. Akkor aztán mászhatna, ahova szeretne.- sétálok oda hozzá egy puszira, aztán kézen fogom és lassan végig járok vele minden helyiséget újra. A hálónál gondolkozok el egy pillanatra, de abból csak az ágyra emlékszek és a mellette ácsorgó éjjeli szekrényre. Az nem különösebb támpont.
-Végre elkezdődik a közös kis életünk, de úgy igazán.- vigyorgok Johnnyra, majd átkarolom a derekát és vállára hajtom a fejem. Jó pár percig csak vigyorogva ácsorgok és leskelődök, aztán kisétálok a hátsó teraszra. Ott lesz még csodás majd, amikor párszor kiülünk és sütögetünk meg medencézünk. Alig várom az egészet.

i'm gonna be your hero

- Az öcsis nővérektől ne várd, hogy máshogy gondolkozzanak. Sue váltig ugyanezt állította kamasznak, csak megsúgom neked. - nevetek ahogy Norah mesélni kezd a barátnője helyzetéről. Mindenkinek csak nézőpont kérdése. És szerintem a fiúk átlagban feleannyira hisztisek, mitn a lányok. Csak akkor hallgatok el, amikor én leszek élő példának felemlegetve. Na onnéttól csöndben vezetek inkább. Nem mintha megsértődnék, csak egyszerűen jobbnak látom, ha inkább akkor meg sdem szólalok. Mert abban igaza van, hogy néha elviselhetetlenül forrófejű vagyok, hirtelen reagálok bizonyos dolgokra, pedig lehet nem kellene.
A házhoz érve azonban Noraht mint ha kicserélték volna. Az arcára kiül a meglepettség, a döbbenet, az öröm. És jó ránézni egyszerűen csak. Jó látni, hogy ennyivel örömet tudok neki okozni. Pedig mindezt már látta tervrajzokon. Egyesével. Apránként. Az viszont igaz, hogy csak az összhatás együttesen, a kész ház fogja igazán visszaadni a képet, amit az ember el tud képezni.
- Tetszik mi? - eresztek meg egy vigyort, mire a nyakamba ugrik szabályosan. Elkapom a derekánál, és úgy ölelem magamhoz. Körbepillantok én is a helyiségeken, már ami nyílik a nappaliból. Mert most ott ácsorgunk. Hatalmas, tágas, kandalló is lesz oda. Meg még minden más, aminek a helye már ki van alakítva.
- Ilyen volt az álomban? - pillantok rá meglepetten. Na de akkor... a tervrajzok alapján már megálmodhatta előre nem?
- Mond milyen volt az a nappali, hogy nézett ki? - kérdezem kíváncsian miközben lassan eleresztem, had bontakozhasson ki, ha mutogatni akar.
- Bizony, azt már én is várom, hogy ide jöjjünk. Fele annyi gondunk sem lesz. Arra gondoltam... hogy talán lehetne padlófűtés is. Akkor a baba sem fázna fel, amikor a földön mászkál majd. - hozakodok elő a legújabb ötletemmel. Még erről nem is beszéltünk, csak tegnap gondoltam ki.

words: 565 ♠ music: Gary Jules - Mad World ♠ to: Norah ♠

...let's save this fuckin' world...

• music: Nickelback - Hero •

Picit elszontyolodok, ahogy kiderül, hogy szegény mindig itt reggelizett, hiszen az én dolgom lett volna a menyasszonya lévén, hogy reggelit készítsek és ne éhesen kelljen elindulnia, ha már a házunkat csinálja egész nap. Én mégis elhanyagoltam, szegénynek pedig ide kellett járnia minden reggel.
-Szóval autogramért cserébe, mi? Te kis ravasz. De legalább mindenki boldog volt.- vonok vállat vigyorogva, majd el is tüntetem lassacskán a hamburgert, de még úgy is, hogy Johnny adagja jóval nagyobb volt, ő előbb végzett. Nem hiába férfi. Ők tudnak gyorsan enni, nem érdekli őket, ha egy kis majonéz az arcukon köt ki, én viszont figyelek erre már csak azért is, mert nő vagyok. Nem szép, ha egy nő csupa kaja.
-Valld be cica, hogy nem kerestél volna. Akkor megtetted volna a fél év alatt is.- vigyorgok rá már a kocsiban ülve, közben letörlöm azt a kis majonézt az arcáról és vigyorogva lenyalom az ujjamról. Na ezért figyelek én az evésre. Sokkal jobb, ha én csinálok ilyet, mintha ő tenné meg. Így cuki, úgy meg gáz.
-Hát... nem akarlak elkeseríteni, de az egyik barátnőmnek van egy kisöccse, aki állítólag pokolian hisztis. A barátnőm arra esküszik, hogy rosszabbak a fiúk, mint a lányok. Vergődik, dühöng, mindent lever, amíg nem kapja meg amit akar és, ha azt nézzük, hogy a mi esetünkben milyen vehemens apuci... hááát...- nem is folytatom inkább, hiszen a sunyi vigyoromból értheti, hogy mire gondolok. Hiszen ő is elvonul röpködni és tombolni, ha baj van. Akkor a kisfiú miért ne csinálná ezt? Egy kislány stílusosabb. Ő maximum bőg és vergődik.
-Majd kiderül mi lesz.- nyomok még egy puszit az arcára, mielőtt megállnánk, végül kiszállok és elképedve lesek a házra. Annak ellenére, hogy nagy része még nincs is kész, én már most látom a végkifejletet. A csodás udvart, Roscoe-t ahogy rohangál és mindent. Ahogy bentebb érünk, ez csak fokozódik, de végleg akkor fogok padlót, mikor meglátom a nappali elosztását. Teljesen, mint az ámomban.
-Ennyit arról, hogy kamuk az álmok. Pont így nézett ki a nappali.- motyogom halkan, aztán ahogy körbejárjuk, nem tudok máshogy nyilatkozni, mint egy "wíííííí"-féle hanggal és Johnyn karjaiba ugrok. Össze-vissza csókolgatom és ujjongok, mint egy őrült, de nem tehetek róla. Épp most látom, milyen csodásan épülget a közös életünk.
-Ez csodálatos cica, és mindezt egyedül csináltad. Annyira szeretlek.- csókolgatom megállás nélkül, aztán csak átkarolom a nyakát és bújok hozzá, onnan lesem a ház egyes részeit. Tökéletes lesz minden, már most látom.
-Alig várom, hogy ide cuccolhassunk. Aztán nem lesz más dolgunk, mint felavatni.- sutyorgom a fülébe vigyorogva, aztán persze inkább lekászálódok a karjaiból, hogy ne csüngjek rajta. Így is elég fáradt lehet már a nem tudom hanyadik nap után, hogy itt van. És még mindig olyan eltökélt. Imádom.

i'm gonna be your hero

Valahogy sejtettem, hogy felfigyel arra, amikor majd tőlem nem fogja kérni a büfés srác a menüt. Miért tenné, szerintem már a könyökén jön ki. Csa de illendő lenne a kérdést is megválaszolni, még mosolyogni is kezdek a helyzeten.
- Két hete minden reggel itt reggelizek. - adok egy puszit Norah arcára, de utána eszembe jut, hogy bizonyára furcsállná, amiért nem jutott ez a hír az újságokba.
- Azért vicces volt, mikor tolongott itt a sor, én meg sorra előztem be az embereket egy-egy autogram ellenében. Ők is elégedettek voltak, még egy kiskölyök fotózkodott is. Meg én is elégedett voltam, hogy nem kell itt állni fél órát. - azt már nem akarom itt hozzátenni, hogy ez az egész a büfé hírén jócskán dobott. És a srác akár azt is mondhatjuk, örömmel húz hasznot abból, hogy itt vagyok. Azért szokott duplán mindenből belepakolni a hamburgerembe. Így mikor elindulunk, jócskán látszik a két szendvics tartalmának különbsége.
De amilyen nagy, olyan hamar elkezdem eltüntetni. Nagyobb falatokkal már pillanatok alatt elfogy, így mire a kocsi közelébe jutunk, már üres kézzel sétálgatok, amint a papírjától is megszabadulok egy útba eső kukánál. Megvárom míg Norah is végez a hambijával, addig a kérdésén kezdek el töprengeni.
- Valószínűleg esélyes, hogy megkerestelek volna. Míg fel nem bukkantál a bázison is sokszor jutottál az eszedbe. Igaz fél év telt el a bázison való összefutás és az az előtti találkozás között. De valamiért nagyon foglakoztattad a fantáziám. - előásom a zsebemből a kocsikulcsot, amint Norah is végez, és kinyitom. Bedobódok a volán mögé, és indítom a motort.
- Tudom, hogy egy kislány nem a világ vége, de azért attól egy picit jobban tartok. Mert lány, és kicsi, és biztos majd szereti ha sokat öltöztetik, fésülik, és majd hisztis lesz, és... nem tudom. Én csak így tudok egy kislányt elképzelni. - vonok vállat, aztán elindulok. A forgalom ilyenkor szerencsére nem is nagy, így fél óra alatt kikeveredünk az építkezésre. Nem messze a kerítéstől. Vagyis a jelenlegi kerítéstől parkolok le, mert majd azt is át akarjuk variálni másfélére. Lebontani, újrafelhúzni. De csak a végén. És akkor a kutyát is gond nélkül kiengedhetjük majd az udvarra. Gyanítom a baba mellett ha nagyobb lesz nagyon nem maradhat meg sokáig. Márpedig Roscoe egy év alatt fog akkorát nőni, hogy mi csak nézni fogunk.
- Na cica megérkeztünk. - leállítom a motort, kiszállok, és mutatok a félig felhúzott ház felé. Innét még a kerítéstől csak a tetőszerkezet látszik, annyira magasra lett megépítve az a förmedvény. De ahogy besétálunk a nyitott kapurészen, ahol a munkások járkálnak az építőanyagokkal, már mindjárt elénk tárul a ház. Kívülről hatalmas, főleg mert innét látni a külön hozzá toldott garázsépületet is. És akkor arról nem is beszélve, hogy a ház önmagában van két emelet, csak jópár szobával. Egy hatalmas nappalival, konyhával, fenti, lenti fürdővel, és lent egy dolgozószobával, ahova majd a edzőfelszerelésemet is akarom pakolni. És akkor a két emeleten elhelyezett szobákról nem is beszéltünk.

words: 565 ♠ music: Gary Jules - Mad World ♠ to: Norah ♠

...let's save this fuckin' world...

• music: Nickelback - Hero •

Elvigyorodok, ahogy azon kezd agyalni, mit is tettem volna, ha eldöntöm, hogy őt akarom. Igazából, én se tudom, de azt biztos nem csináltam volna, amit ő képzel. Sosem rohantam senki után. Inkább csak vártam, hogy az illető figyeljen fel rám és kezdjen üldözni a szerelmével. Az úgy valahogy mindig egyszerűbb volt.
-Biztos, hogy nem így lett volna cica. Inkább vártam volna, hogy te lépj felém, ha akarsz. Ha meg nem... akkor hagytam volna a fenébe az egészet. Nem vagyok egy udvarlós típus a női praktikák pedig végképp nem az én asztalom.- ecsetelem vigyorogva, miközben megérkezünk a hamburgereshez, ahol feltűnik, hogy a srác már jól tudja, milyet is szeret Johnny.
-Te ilyen sűrűn jársz ide, cica?- vigyorgok rá, ahogy a srác már neki is lát a hamburgereknek, majd nyomok egy puszit az arcára. Vajon akik itt látnak, csak nem akarják észre venni, hogy Johnny Storm ácsorog mellettük, vagy nem hiszik el? Lehet azt gondolják, hogy csak valami hasonmás. Hiszen miért is lógna egy hamburgeresnél?
-Persze, hogy akarnám tudni vagy... hát nem is tudom. Abból a szempontból jobb előre tudni, hogy akkor úgy tervezzük a szobát. Viszont nem akarom, hogy lehangolódj, ha esetleg nem fiú lesz. Akkor az egész terhes időszak pocsék lenne részedről legalábbis. Vagy nem?- pillantok rá kérdőn, mert igazából fogalmam sincs, mit szólna egy kislányhoz. Egy fiúval tuti könnyebben boldogulna először, na de, ha lány lesz se tudjuk megváltoztatni a dolgot. Akkor meg kell tanulnia szépen bánni egy kis hölggyel és óvatosnak lenni. De szerintem imádná a kislányt is. Hiszen minden apuka óvja, babusgatja, félti a kislányát. Az meg persze, rajong apuciért. Így megy ez.
-Két hónap biztosan, de utána se tuti, hogy majd megmutatja magát teljesen. Reméljük, hogy így lesz és akkor fel tudlak legfeljebb készíteni.- nyomok egy puszit az arcára vigyorogva, aztán azon kezdek agyalni, mi is változna, ha nem fiú lesz a baba. Az álmom mindenképp felsül, szóval akkor kiderülne, hogy tényleg, csak egy hülye álom. Hiszen ott kisfiú a legnagyobb.
-Jajj cica. Egy kislány se a világ vége. Csak vele óvatosabbnak kell lenni. Na meg persze, lovacskásat játszani, mesélni majd neki, babusgatni jóval többet és szeretgetni. De ez úgyis olyan jól megy neked. Ha úgy bánsz majd vele, mint velem, akkor nem lesz baj.- duruzsolom mosolyogva és már látom is szinte lelki szemeim előtt, ahogy egy kis szőke fürtös leányzóval játszik a nappaliban. Én meg közben ücsörgök ismét nagy pocakkal. Mert hát, az álom akkor így változna. Kivéve azt az apró tényt, hogy ő attól még a bosszúállók közt lenne, de biztos előfordulna, hogy hosszabb időre itthon lenne nyugisan. Akkor aztán szeretgethetné az apróságot napestig.
Lassan átbattyogunk a parkon, közben már pakolom is befelé a hamburgert, de persze lassan megyek, hogy Johnnyé biztosan elfogyjon. Végtére is, ő a sofőr.
-Egyébként, ha nem futottunk volna össze a SHIELD-nél, felkerestél volna a parkos eset után?- pillantok rá kérdőn, mert ez most igazán böki a csőrőm. Vajon érdekeltem már akkor annyira, hogy próbált volna felhívni vagy bármi?

i'm gonna be your hero

Most, ahogy az indokot is hallom tőle, eszembe jut, mennyire feldúlt volt akkor a telefonálás után. Akkor kaptam tőle talán... a második, vagy harmadik pofonomat. Már erre nem is emlékszem, nem számoltam. De párat kaptam tőle, mire eddig eldöcögtünk. Hogy aztán azt mondhassam, bizony Norah az én menyasszonyom, akit sikerült teljesen magamba bolondítani. Ráadásul most még a közös házat is tervezzük, és a gyerek is úton van. Ahhoz képest, hogy gyakorlatilag nincs még másfél éve sem, hogy ismerjük egymást, és már egy közös jövőt alapozunk meg éppen. Másnak rohanásnak tűnhet. Sőt lehet, hogy később talán mi is lassabb ütemben csinálnánk ezt az egészet. De Norah rosszabb korszakából kiindulva, amikor minden nap egy kérdőjel volt, hogy meddig élhet még, valahogy feladta a leckét. Rámutatott arra, hogy semmit nem szabad túlságosan eltologatni. Hogy csak egyszer élünk, és amire most van lehetőség, most kell vele élni. És ha belegondolok, másnak huszonhét évesen már rég van egy családja, rég van már legalább egy öt éves gyereke.
- Kíváncsi lettem volna, hogy milett volna, ha nem mondasz le. Utánam rontasz, hogy márpedig én neked kellek? - húzom vigyorra a szám, ahogy ezt a jelenetet elképzelem. Közben megérkezünk a büféshez is, és míg Norah elhadarja mit kér, addig én épp csak elkezdem mondani, a büfés leint és már neki is lát a szendvicseknek. Már megszokta mit kérek. Ugyanis amikor eddig abban a két hétben mikor korán eljöttem otthonról, mindig ide vezetett az utam, hogy legalább ne üres gyomorral menjek ügyeket intézni. Szegény srácnak biztos sok lehet, hogy mindig csak ugyanazt látja. De legalább hozom a pénzt a konyhájára, effelől nem lehet semmi kifogása.
- Te akkor nem akarod tudni, hogy mist fiú vagy lány lesz? - pillantok Norahra, amíg a szendvicsek készülnek. Én valahogy úgy vagyok vele, hogy jó lenne tudni. Ne az utolsó pillanatban essen le az állam, ha mégsem kissrác lesz. Jobb szeretek felkészülni, a zsákbamacska sosem volt a kedvenc játékom.
- Én inkább megkérdezném a dokit. Mennyi is van addig, két hónap, másfél? - te jó ég, most hogy utánaszámolok, Norah már most a második hónap előtt áll két héttel. Lassan majd jöhetnek a gyakoribb vizsgálatok, amiken kiderül, van-e valami baja, meg majd a komolyabb rosszullétes időszak. Amikor már Norah háta is fájni fog, és a hasa is gömbölyödik. Kegyetlen gyorsan telik az idő, észbe sem fogok tudni kapni, már megszületik.
A hamburgerek végül elkészülnek, fizetek és elindulunk tovább a kocsi felé. Átvágunk szépen a parkon. Nem kell sietni. Különben is nekem addigra meg kell ennem a szendvicset ha akarok kormányt fogni.
- Na jó, és játsszunk el a gondolattal, mi van ha lány lesz? - még mindiog azt az elvet vallom, hogy egy kis tökössel sokkal könnyebb lenne.

words: 565 ♠ music: Gary Jules - Mad World ♠ to: Norah ♠

...let's save this fuckin' world...

• music: Nickelback - Hero •

Úgy tűnik, tetszik neki ez az egész, viszont azt is látom, hogy alaposan elgondolkozik. Most tuti azon jár az esze, hogy ne fordulhasson majd ilyesmi elő. Ennek mondjuk örülök. Nem akarom én, hogy a munkája helyett majd a telefonon csüngjön állandóan, csak tudni akarom majd, hogy épségben van. Mert borzasztóan aggódok, hogy majd baja esik én pedig nélküle kell tovább csináljam az egészet. Akkor értelmét vesztené minden. Persze, a gyerek avagy gyerekek miatt nem csinálnák hülyeséget, de az biztos, hogy megzuhannék. Nagyon durván. De nem is gondolok ilyesmikre, inkább csak élvezem a puszit, amit az arcomra nyom és elvigyorodok.
-De ne éljük bele magunkat nagyon, mert mi van, ha mégis kislány lesz? Akkor meg majd úgy fogja szegény érezni, hogy nem akarjuk őt. Pedig dehogynem. Egy kislány is tündéri lesz, ha olyan lesz, mint te. Kis szőke göndör fürtökkel, sunyi vigyorral, nagy, acélkék szemekkel.- simogatom tovább a hasam, ahogy ezt ecsetelem és félig meddig már annak az apróságnak is beszélek. Hiszen lehet, hogy hallja már most is vagy legalábbis érzékeli az ilyesmit. Én pedig azt szeretném, ha tudná, hogy nagyon szeretem már most. Már csak azért is, mert... hát, hogy nyálasan fejezzem ki magam, a szerelmünk gyümölcse. De tényleg, Johnny része is lesz, tehát imádom.
-Hát még nem. Jó pár hónap, mire kiderül, hogy kislány lesz vagy kisfiú. Már, ha tudni akarjuk majd egyáltalán.- lesek fel mosolyogva Johnnyra, aztán felkapom a cipőmet meg a táskámat és elindulok vele kifelé. Persze, azt a forró csókját, ami a parkban történtekre emlékeztet, viszonzom is rendesen, mint akkor. Ott se bírtam megállni, hogy ne viszonozzam.
-Teljesen beleborzongtam.- sutyorgom vigyorogva, ahogy eszembe jut az a jelenet, közben megsimítom az arcát és folytatom a kis túránkat lefelé a lépcsőn. Erről a helyről is sok minden eszembe jut. Például az az este, amikor először haza hoztam magammal... hogy alig bírtuk ki a szobámig. Akkor is már teljesen oda voltam érte.
- Pont ilyen volt. Csak épp teljesen lemondtam már rólad rögtön utána, mert azt hittem ugye, hogy a nődhöz mész. Na de végül csak kiderült, mi történt.- szorongatom a kezét vigyorogva és nyomok ismét egy puszit az arcára, majd a hamburgeresig meg se állok. Ott aztán vigyorogva köszönök az ismerős srácnak és már ecsetelem is, milyet kérek, végül Johnnyra lesek, hogy ő is elmondja, milyet kér pontosan.

i'm gonna be your hero

Hallgatom Noraht, ahogy mesélni kezd az álmával kapcsolatban. Nem szakítom félbe, meg sem szólalok, csak hallgatom, ahogy részletesebben beleavat, mint eddig bármikor. És ez tetszik. Míg meséli, mit is álmodhatott, megpróbálom elképzelni azt a képet. Ugyan egyáltalán nem hiszek ebben az egészben, mégis most meglep, ahoyg arról mesél, hogy már talán úton lenne az álomban a következő, és hogy engem nem tud telefonon elérni. Azt már az elején eldöntöttem, hogy legyek bármilyen küldetésen távol, de ahhoz ragaszkodok, hogy Norah akármikor el tudjon érni. Persze pont amikor a rosszfiúkat kapcsoljuk le, akkor ki lesz kapcsolva a telefonom. De nem tervezem, hogy hosszú távon rá hozzam a frást, amiért nem vagyok elérhető. Mert tudom, hogy kombinálni fog, hogy biztos valami bajom lett.
Az együtt lakásnak ez a jó, és egyben kevésbé jó oldala. Megtapasztaljuk a másik rossz szokásait, mániáit, ugyanakkor megtanuljuk megszokni és együtt élni vele, ha az illetőigen csak fontos nekünk. Az ilyen kompromisszumokat azt hiszem szükséges megkötni. Egy kapcsolat erre épül. Nem szükséges mindent feladni. De a megszokáshoz igen csak szükséges bizonyos elvárások elengedése. Mint azt is, hogy ne aggódjon. Hogy az istenbe ne aggódna, ha nem érne el akkor? De most nem akarok ezzel foglalkozni. Majd megoldom, ügyes gyerek vagyok.
A nevetgélésére csak én is jobb kedvű leszek, de mikor látom, hogy sóhajtozik, és kicsit fanyar képet vág, puszilgatni kezdem az arcát.
- Nem kell a legrosszabbra gondolni. Fogd fel úgy, hogy az az álom üzenete, hogy kiskrapek az illető, aki odabent bújkál még mindenki elől. Mert gondolom még nem most lesz itt az ideje, hogy meg lehessen nézni, kicsoda is lakozik odabent. - lassan eleresztem, és hagyom, hogy felvegye a cipőt. Én is felhúzom a cipőt, aztán kézen fogom Noraht és elindulok vele ki a lakásból. Ha ennyire jó ötletnek tartja a parkot, akkor oda megyünk. Az a hamburger isteni, az fog innét a környékről hiányozni. Lehet még megkérem a bódést, hogy cuccoljon át a mi utcánkba. Na jó, ennek az esélye igen kicsi. hacsak nem fizetem meg jól a gázsiját. Annyit meg nem ér.
- Ezt így még nem is mondtad. Igaz, hagytad magad megcsókolni. - eresztek meg egy vigyort útközben, és ugyanúgy le is smárolom, már csak a kis nosztalgia kedvéért.
- Valami ilyesmi volt ugye?

words: 565 ♠ music: Gary Jules - Mad World ♠ to: Norah ♠

...let's save this fuckin' world...

• music: Nickelback - Hero •

Kicsit visszarángat a valóságba, ahogy Johnny mögém oson és átölel, de nem zökkent ki az egész dologból. Még mindig a hasamat figyelem, csak épp most azt is, ahogy Johnny keze az enyémre kúszik. Annyira jó most. Mint egy igazi család, mint egy igazi boldog párocska, akik alig várják, hogy megszülessen a babájuk. És végtére is, boldogoknak boldogok vagyunk, csak a baba nem úgy jött, mint másoknak. Nem terveztük, de beletörődtünk. Bár, manapság úgy tűnik, hogy Ő is egyre jobban beleéli magát. Főleg, ahogy kérdezget arról, hogy épp mit álmodtam vagy, hogy milyen volt benne a kisfiú. Mintha kíváncsi lenne.
-Olyan két és fél, három éves lehetett. És...- kezdem el halkan, de egy pillanatra hezitálok. Csak figyelem Őt a tükörben, aztán elmosolyodok és úgy döntök, csak elmondom már, mi volt abban az álomban igazából. Végtére is, nem lesz minden úgy. Biztos, hogy nem. Nem vagyok én médium.
-Szóval, te épp távol voltál én pedig borzasztóan hiányoltalak. Épp szomorú voltam, mert egyedül feküdtem le aludni és azt hiszem, talán megint terhes voltam, mert ugyanígy a hasamra volt pakolva a kezem. Téged viszont nem bírtalak valamiért felhívni és ez nagyon idegesít, hogy vajon miért nem.- motyogom halkan, közben a kézfejét kezdem lesni és cirógatni, hogy ne lássam az arcát, milyen sült bolondnak néz, amiért egy álom miatt ennyire feldúlt vagyok.
-Nyugi, nem kezdek el most az álmaimban élni, vagy ilyesmi.- nevetem el magam, közben rálesek a tükörben és sóhajtok egyet.
-Csak tudom, hogy az ilyeneknek mindig van üzenete. Próbálok rájönni, mi az.- vonok vállat végül, aztán a hamburgeres ötletre elmosolyodok és bólintok. Úgyis szép emlékek kötnek a parkhoz is, mert bár akkor megsértett és haragudtam rá, amikor le akart vakarni magáról a csók után, mégis az a csók volt az, ami igazán megtörte bennem az ellenállást. Azért sértett meg. Másképp nem érdekelt volna, hogy el akar menni, úgy viszont, hogy én már kezdtem szimpatizálni vele és azon agyaltam, mit jelent az a csók és mi lesz ezután, rosszul esett, hogy el akart menni. Persze, ezt azóta megbeszéltük, szóval mára már, csak annak a finom csóknak az emléke maradt meg.
-Imádom azt a hamburgert meg azt a helyet is. Azt hiszem, ott zúgtam beléd igazán.- vigyorgok rá a tükörben, aztán hátra hajolok, fejem vállára fektetem és nyomok egy puszit az arcára. Imádok így összebújni vele és csak hagyni, hogy magához öleljen. Olyan romantikus ez ilyenkor, pedig ilyesmiket nem gondoltam akkor még JOhnnyról, mikor megismertem. Mégis vannak olyan gesztusai, amiktől elcsöppenek.

i'm gonna be your hero

Minden egyes szót úgy kell belőle kihúzni az álmával kapcsolatban, és még mindig úgy érzem,. akad amit kihagy belőle. Mindegy is, az ilyen hülyeségekben nem igazán hiszek. Ha így lenne, hogy minden álom megvalósulna, akkor már egy csomó minden rossz is megtörtént volna. Vagy a rémálmokkal mi van? Azokra ez nem vonatkozik igazán?
- Nagyszerű! - eresztek meg egy vigyort, és hosszan meg is csókolom. Csak utána mászok le róla, hogy készülődhesünk. Én eltrappolok a fürdőbe borotválkozni, meg mosakodni, fogat mosni. A hajamat most nagyon nem tudom belőni mert pár napja lett lenyírva tüsire. Majd nől idővel. Tök jó, hogy ezt itthon is el tudom intézni egy szimpla nullásgéppel, persze ha Norah is ráér. Mert ő tudja igazán jól letolni hátul. A fodrásznál meg álljon az sort, akinek van hozzá türelme.
Épp csak belesimítok a hajamba, aztán megyek is öltözni, ahogy készen vagyok. Míg a ruha felvételén filózok, Norahra vetek párszor pillantást. Nem tudom nem figyelni olyankor, mikor készülődik. Oda is megyek hozzá egy puszira, aztán nekikezdek végül öltözni.
Nem telik sok időbe, de ahhoz elég, hogy Norah már eltűnjön a hálóból. Kiérve a bejárathoz azt veszem észre, hogy a hasát nézegeti. Egy ideig csak ácsorgok és nézem, aztán megeresztek egy halovány mosolyt és odasétálok hozz, hátulról átkarolom és a kezem az övére csúsztatom ami épp a hasán pihen.
- Mit is mondtál, mekkora volt az a kiskrapek az álomban? - kérdezem, miközben belepuszilok a nyakába, aztán csak lesem magunkat a tükörbe. Most valahogy nem is olyan idegen nekem ez az egész.
- Mit szólnál, ha majd útközben vennénk olyan hamburgert? Úgyis a park túloldalán van letéve a kocsi.

words: 565 ♠ music: Gary Jules - Mad World ♠ to: Norah ♠

...let's save this fuckin' world...

• music: Nickelback - Hero •

Vigyorogva lesem tovább, közben ahol csak érem, simogatom és cirógatom. Imádok úgy ébredni, hogy jó kedve van, itt van velem és olyan, mint egy lökött bohóc. A lényeg, hogy nem is kezdődhetne ennél jobban a napom, csak aztán a folytatás is legyen ilyen jó.
-Imádom, mikor ébresztgetsz.- duruzsolom vigyorogva, aztán elgondolkodva lesek rá, ahogy megkérdezi, elmondom-e mit álmodtam. Vajon jó lesz, ha tudni fogja, milyen hülyeségek járnak a fejemben? Persze, majd biztosan elkezd nyugtatgatni, hogy tutira nem így lesz és ezek csak álmok, de akkor is tartani fogok tőle, hogy valóra válik. Ha azt vesszük alapul, mi a munkája, akkor könnyedén elő fordulhat, hogy tényleg így lesz. Ő dolgozik majd én pedig egyedül fetrengek az ágyunkban és szaglászom a párnáját, hogy egy kicsit közel érezzem magamhoz.
-Csak a szokásos. A kis krapek, te meg én.- mosolyodom el végül és úgy döntök, felesleges felhúznom ilyesmivel. Nem akarom, hogy úgy érezze, szemrehányást teszek neki egy álom miatt. És egyébként is, hagynom kell majd őt is érvényesülni akkor is, ha már egy család leszünk. Nem várhatom el tőle, hogy mindent eldobjon, mert én megjelentem és hoztam még egy babát is.
-Szerepeltél... úgy ahogy. Gondolatban. Azt hiszem épp küldetésen voltál.- simogatom az arcát, és próbálok olyan arcot vágni, hogy abból ne jöjjön rá, bizony nem volt olyan boldog az az álom. Oké, a kissrác édes volt meg minden, de Ő hiányzott. És ami a legszebb, ha jól emlékszem, a hasamra simítottam a kezem, miközben Johnnyra gondoltam. Talán megint terhes voltam? Jézus mária.
-Persze, hogy veled megyek. Alig várom, hogy lássam a házunkat édesem.- adok neki egy puszit vigyorogva, aztán teljesen feldobva nyomok még az arcára egy cuppanósat és kimászok alóla, hogy a fürdőbe vonuljak össze kapni magam. Nem is akarok tovább várni, csak minél előbb elindulni és megnézni, mit alkottak eddig. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a lakás, de még jobban várom, hogy végre oda költözzünk. Az már csak a miénk lesz. Közösen lesz berendezve, közösen lesznek kiválogatva a cuccok és nem lesz más dolgunk, mint együtt éldegélni és várni a trónörököst. Csodálatos lesz. Érzem.
Percek alatt összekapom magam, aztán már csak az öltözködéssel szenvedek egy sort a háló szobában, persze közben olykor megpuszilom Johnnyt és vigyorogva lesek rá. Komolyan elképesztő, mennyire kötelességtudó mostanában. Folyton a munkával bíbelődik. Folyton szervezget, tervezget, amiből csak azt tudom leszűrni, hogy ő is alig várja azt a külön lakást.
-Felőlem, akár mehetünk is. Vagy, ha gondolod, dobjunk még be egy-egy szendvicset, de akár oda felé be is ülhetünk valahova. Ahogy neked jobb szivi.- vigyorgok rá teljesen stratra készen, vagyis már csak cipő hiányában, aztán oldalra lesek a tükörre és a hasamat kezdem figyelni. Annyira elgondolkozok, hogy fel se tűnik, hogy oda pakolom a kezem és azt analizálgatom, vajon látszik-e már, mi folyik odabent.

i'm gonna be your hero

- Ébresztelek cica. - válaszolok ártatlan vigyorral, de észrevetem rajta, hogy mennyire feldobott. Nocsak, biztos valami jót álmodhatott. Vagy egyszerűen csak a haspuszilgatás dobja ennyire fel? Nála az utóbbi pár napban sosem lehet tudni, mit miért tesz, vagy mitől szokott a hangulata romlani esetenként. De az biztos, hogy sokszor ok nélkül szokott örülni, aztán a következő pillanatban meg elsítja magát. Újabban a filmek alatt is, ha épp nem kötöm le a figyelmét, egyszerűen csak elbőgi magát. Mondjuk aranyos ez esetenként.
- Elmeséled mit álmodtál? - támaszkodom meg fölötte, és közben hagyom, hogy lejjebb kússzon az ágyban, hogy velem teljesen szemben helyezkedjen el. Adok is egy apró puszit neki, és közben úgy helyezkedek, hogy neki is kényelmes legyen, ne nyomjam össze ha már alám kúszott.
Kicsit mondjuk elgondolkodtatóvá tesz, hogy az a pillanatnyi kedvtelenség, vagy szomorúság miért ül ki az arcára. Az álmában lehet történt valami olyan, ami nem túl szép? Lehetséges, hogy abban az álomban benne sem voltam igazán?
- Cica, én szerepeltem az álomban? - kérdezek rá végül. Lehet csak nem mondaná el, lehet az álomban ott hagytam a fogam valami küldetésen. Igazából fogalmam sincs, hogy mi szomoríthatta el ennyire. De aggaszt picit. Hogy ennyire beleéli magát az álmokba, mindegy mi történik alatta.
- Hmm.. Én pedig arra gondoltam, hogy megmutatom hogyan haladnak a munkálatok. Az új szobák bejárhatóak már, csak a tető várat magára. - ecsetelem neki hogy is haladnak azok a munkálatok, a szorgalomtól túltengő munkások kezei által. Persze jó is lenne, ha lenne némi szorgalmuk. Nem csúsznánk állandóan. Még őszre végezni akarok az építésekkel.
- Mit szólsz? Jössz velem? Én leszek a személyes idegenvezetőd. - adok egy rövid csókot is míg magyarázok.

words: 565 ♠ music: Gary Jules - Mad World ♠ to: Norah ♠

...let's save this fuckin' world...

• music: Nickelback - Hero •

Furcsa dolgokat képes álmodni az ember, de a legfurcsább, mikor minden egyes nap ugyanazt álmodja, vagy épp tovább álmodja az előző napi történetet. Na velem folyamatosan ezek történnek. Az az álombéli kiskrapek nem hagy nyugodni. Folyamatosan vele álmodok, na és persze azzal, hogy Johnny folyamatosan távol van. Mindezek ellenére tetszik, amit látok, ezért is alszok szerintem mosolyogva. Legalábbis, eddig amikor ezekből az álmokból ébredtem, mindig vigyor volt az arcomon. Most azonban röhögve ébredezek, ahogy megérzem, hogy Johnny a hasamat puszilgatja. Kis kínlódás után kinyitom a szemeimet, majd lepillantok, de ugyebár a takarótól nem látok semmit, szóval felemelem és belesek Johnnyhoz. Vigyorogva megsimítom a fejét és egyik karom a fejem alá pakolom. Imádom, amikor így bohóckodik.
-Hát te mit művelsz ott?- sutyorgom röhögve, aztán azon jár az eszem, vajon ezt már érzi-e a csöppség? Persze, nem fizikailag, hanem lelkileg. Hatással vannak-e rá ezek a szép pillanatok, amikor az apukája puszilgatja a hasam, vagy tök lényegtelen? Minden esetre, rám tutira hatással vannak, mert csak egyre jobban szeretem az apuciját és egyre jobban kezdem beleélni magam ebbe a családosdiba. Egész elképesztő, ha belegondolok, hogy hamarosan kisbabám lesz. Még pedig Johnnytól, akit eleinte annyira nem akartam még látni sem. Most viszont, már el se tudnám képzelni az életem nélküle. Furcsa, mennyit tud változni az ember hónapok alatt.
-Megint velünk álmodtam cica.- simogatom az arcát elgondolkodva, ahogy eszembe jut az a rész, amikor egyedül, szomorúan feküdtem le aludni. Azt hiszem, ez az érzelem most az arcomon is látszódni fog, hiszen ezt az egyet nagyon nem bírtam az álmomban sem. Nem tudom, hogy valóban így lesz-e az egész, de ha igen, akkor biztosan lesznek pillanataim, amikor mély depresszióba zuhanok. Én Johnnyval szeretek aludni. Ha nélküle kell ledőlnöm, akkor csak agyalok, forgolódok és tapogatom magam mellett az ágyat. Szinte éreztem, mennyire hiányzott Ő az álombéli Norahnak. Éreztem a fájdalmát, a szomorúságot és a kétségbeesettséget. Ijesztő ez az egész.
-Mi a terved mára? Megint mész a házhoz? Mert én úgy terveztem, hogy ma pihenek. Bekattanok már a sok baromságtól.- sóhajtok egyet, majd nyújtózkodok és lentebb csúszok hozzá, hogy átölelhessem. Nem zavar, hogy így konkrétan rajtam fekszik. Annál jobb. Legalább egész testemmel érezhetem. Az most megnyugtat és legalább elhessegeti azt a hülye álomképet. Még arra is emlékszem, hogy az álombéli énem fel akarta Johnnyt hívni, de aztán rájött, hogy nem tudja. És ezt nem értem, hogy miért nem tudta? Furcsa.

i'm gonna be your hero

Az utóbbi pár nap eseményei kezdték az életünket a megszokott mederbe visszasodorni. Nem volt sem veszekedés, sem egy hangos szó. Csak esténként civakodtunk a ház belső elrendezésén, ami aztán játékké fajult, és a papírok már nem is érdekeltek minket. Megbeszéltük, hogy nem lesz több olyan, mint abban a két hétben, és inkább megpróbálunk óvatosak lenni, vagy keresünk valami alternatív módszert. Igaz, annál az állapotnál minden jobb lehet csak. Újabban én is csak akkor megyek az ügyeket intézni, ha Norah már felkelt. És sosem érek vissza sötétedésre.
Tudom, hogy elfoglalja magát míg nem vagyok otthon, hisz vizsgaidőszaka van. Tanul megállás nélkül. Talán pár hete van vissza, néhány vizsgája és a diplomaosztó. Majd valami vacsit is kell szervezni, ezt bizony meg kell ünnepelni.
Ma azonban valahogy nem volt kedvem felkelni a házhoz. Legalábbis egyedül nem. Arra gondoltam, Noraht is elviszem, és megmutatom mennyit is haladtunk az elmúlt hetekben. Iszonyatosan beindult az átalakítás, szerintem el sem fogja hinni, amit lát. Vagy négy új helyiséget kapott az a lepukkant kóceráj, a falakat megerősítették, van egy félkész hátsó udvara és egy vadiúj tetőszerkezete. Már csak tető kell, és akkor megkezdhetjük a belső felépítést. Eddig gyönyörűen haladunk. És így már akár hét embernek elegendő helyet is biztosíthatna. Szeretem az ilyen nagy házakat. Van elegendő hely vendégeknek akár, vagy bármilyen alkalmat megszervezhetünk ott akár.
Ébredés után annyi gondolat fut át a fejemen, hogy inkább nem is foglalkozok velük. Majd ahova elérünk, úgyis megmutatom. Most inkább azzal kötöm le magam, hogy Norah arcát fürkésdzem, ahogy épp alszik. Aztán mivel háton fekszik, gondolok egyet. Kipróbálok egy új ébresztési módot. Bebújok a takaró alá, feljebb húzom a felsőjét, és apró, ugyanakkor csikis puszikat kezdek adni rá.

words: 565 ♠ music: Gary Jules - Mad World ♠ to: Norah ♠